Szerintem ezt az online társkeresést nem szabad annak felfogni amiért létre jött. Inkább más embereket megismerni, kötött elvárások nélkül. A türelem is számít, nap mint nap rengeteg emberrel találkozunk, beszélünk stb, de nyilván nem lesz belőle kapcsolat. Ugyanez érvényes ezekre az oldalakra is, viszont aktivitás nélkül a sült galamb nyilván nem érkezik, max egy perverz uális felhívás ugyebár... A rengeteg regisztrált ember közül igen kevés aktív, így nem hiszem, hogy magadat kellene okolni ha nincs pozitív élmény. Én egy nővel beszéltem még régebben innen, az első pár kamerás beszélgetés alatt már a fedetlen kebleit mutogatta, valamint aggodalmát fejezte ki hogy fél a terhességtől egy héttel ezelőtt programja miatt. De ne törjenek pálcát felette mert ő már megváltozott és komoly kapcsolatot akar 😅😅 Tehát mit nevezünk sikernek esetünkben? 😅

Talán sokan nem fognak azonosulni a véleményemmel, de magunkban kell keresni a megoldást, azt hiszem. Igaz én sem mondhatom magam túl sikeresnek ezen a téren, de ez csak egy véleményecske részemről. és dolgozom rajta :-) Nem hibát írtam az első mondatomban, tudatosan nem, mert én éveken át ön elemeztem magam és gyártottam, saját magammal szemben az előítéleteket, ha értelmes ez így :-D Lejátszottam, ha megtetszett is valaki, hogy miért NEM lenne ebből semmi, milyen hibáim miatt nincs is értelme bele kezdeni az ismerkedésbe és szépen elszaladtak az évek. Nulla önbizalom, vissza tekintve enyhe depresszió, szép vaskos falak a kis lelkem körül, sok száz lakattal, kulcsok nélkül. Persze a másik felet is kielemeztem, már amit tudtam róla az alapján. (édes kevés) Ez a hozadék kísér az online ismerkedésben is, csak itt még a másikra is kivetítjük az előítéletünket, ami természetes emberi tulajdonság, szóval ilyenek vagyunk, többségünk legalább is, mert egy kép, egy adatlap áll rendelkezésünkre, hogy "ítéletet" mondjunk a másikról és a vélt kapcsolatról az illetővel, mi lehetne. Kemény csatákat kell vívni magunkkal, hogy érdeklődőabbak legyünk, lépjünk a másik felé. Na ez nekem még, nem nagyon megy :) Ami nekem segít, oldódni kicsit és szemléletet formálni, ez a fórum például és a "Csevegő". Nem reklámozni akarom, de komolyan jó dolognak tartom, persze lehet azért, mert egész jó kis társaság jött össze, nem tudom, de jó szembesülni mások gondjaival pár keresés kapcsán, megismerni a férfiak szemszögét dolgokról, és a sorstárs nőkét is. Rá jöttem, nem vagyok egyedül a gondolataimmal és mivel az ember kíváncsi, megnézzük egymás profilját is.Fénykép alapján nem elegyedtünk volna beszélgetésbe legtöbben és talán, nem is potenciális társ jelöltként kezeljük többnyire egymást, de tartozunk valahová és talán nagyobb esélyt adunk ez által másoknak, hogy megismerjük egymást, még akkor is, ha nem az általunk kreált álomvilágba passzoló személyről van is szó. Ezt azért mondom, mert fénykép alapján, teljesen mást gondolhat az ember a másikról, mint miután diskurált egyet a chat szobában. Kiderül, van-e és milyen a humora, milyen aggályai vannak a pár keresése kapcsán, mi fontos, mi zavaró stb. Persze nem mindenki gondolkodik így, mint én, és lehet azt mondani, hogy "kinek van erre ideje" stb. stb. És nem biztos, hogy segít az online ismerkedésben, de nincs mit veszíteni, egy próbát megér... Másik, ami segítség lehet... Legyünk őszinték! Nem csak a másikkal szemben, hanem saját magunkkal szemben, főleg! Olyan elvárásokat támasszunk másokkal szemben, ami megugorható, nem pedig egy álomvilág szereplőjét keresve. Ezt persze, kinek nem inge, ne vegye magára :-) Csak még egy: van egy nyugdíjas kollégám, egy férfi. Egyszer azt mondta, ami elgondolkodtatott, "úgy 55 éves koromtól mondhatom el magamról, hogy kezdem megérteni az élet dolgait, van elég tapasztalatom, kár, hogy már a testem nem 20 éves..." Ezzel, csak azt akarom kifejezni, hogy mindenki máskor érik be, talán nekem kellett majd 40 év, hogy elinduljak a saját utamon... egy társ felé Összességében, először is azt gondolom ne "hibát" keressünk magunkban, másokban, próbáljuk tényleg megismerni a másikat, mielőtt leírjuk; legyünk őszintén őszinték, magunkkal is; fogadjuk el, hogy talán későbbre, máskorra van kódolva a mi időnk akár online, akár személyes ismerkedésről van is szó Bocs a hosszú irományért :-)

Egyet értek Mártival. Nem szeretek kezdeményezni. Azért csak gondolja a másik , hogy ha többször megnézem a profilját adatlapját, vagy szimpatikus szívecskét küldök akkor szimpi. Szerintem ne a nő írjon már elsőre. Öszvisz kétszer fordult elő hogy én kezdeményeztem. Az egyik az társkeresőn volt amiből találkozó is lett. A férfi elmondása szerint akart már ő is írni pont megelőztem... Végülis az élő találkozás után én döntöttem úgy hogy mégsem. Ami így tiszta rossz érzés volt. A másik meg még fiatalabb koromba volt szorakozóhelyen. Hát én hívtam el a fiatalembert táncolni, amiből a szám végére ő úgy vette a dolgot. Megkérdezte hogy hová menyünk hozzá vagy hozzám... Na szóval mind a kettő negatívan sült el. Meg hát régimódian vagyok beállítva én még lehet. Kezdeményezzen inkább a férfi.

Mi a teendő akkor, ha hosszabb idő után sem sikerül az ismerkedés a társkereső oldalakon? Mit kellene átgondolni és miben lenne érdemes változtatni és mit tegyünk ilyen esetben?