@Balázs: Úgy gondolom, hogy én csak olyan emberrel szeretnék összeköltözni, akivel össze is szeretnék házasodni. Mennyi idő az, hogy eltudjam dönteni, hogy kivel szeretnék összeházasodni? Sok. Minimum hónapok még úgy is, ha minden klappol kettőnk között, de inkább évek. Sürgetni bármit is nem érdemes, mert később megbosszulhatja magát. Életviteli, életmegélési tempóban sem árt, ha összeillik a pár. Egy izgága ne akarjon boldog lenni egy lassú víz természetű mellett és fordítva. Erre most különösen nagy igény van egyébként, hogy sürgessünk meg, pörgessünk fel mindent. Nem jó, ha a vonat csak 100-al megy. Menjen 200-al, 300-al. Nem jó a lassú étkezés, gyorsétterem kell. Nem jó, ha lassan nő és érik a gyümölcs, a zöldség, legyen kész minél előbb minden. Ilyen versenyszerűvé tettük, tesszük az életet, hogy minél több dolgot elfogyaszthassunk, átélhessünk, ledarálhassunk, letudhassunk. Átélt élmény volt, hogy vegyünk gyorsan házat, mert attól majd jól boldogok leszünk. Egy frászt, csak még több felesleges teher, nyűg és figyelemelterelés az igazán lényeges dolgokról. Gyerekvállalás, családalapítás ugyan ez. Jobb lesz a gyereknek is, ha egy biztonságot adó, nyugodt környezetbe születik bele, mint egy állandó frusztrációkkal terhelt légkörbe. Sajnos "divat" lett a császáros szülés is. Ez is leginkább a siettetésről szól. Aztán a korai leválasztás az anyatejről. Tápszerezés. Mindez ágya lesz az emésztőrendszeri zavaroknak az utódoknál. Összegezve azt tapasztalom, hogy érdemes kivárni mindennek az érési idejét, hogy elkerülhessük a kellemetlen meglepetéseket. Aztán az élet meg majd úgyis jól felülír mindent és keresztülhúzza a jól kitervelt számításainkat. 🙂

Kedves Matild! Teljesen igazad van,pontosabban,igaz a mondás. Annyiban egészíteném ki,hogy nem feltétlen kell ehhez összeköltözni,csak sok időt,napot kell együtt eltölteni. Hosszútávon senki nem tudja megjátszani magát,úgy viselkedni,ahogy a másik azt elvárná. Már elértem azt a kort,amikor nem kérdés a gyermekvállalás,és elég régen élek egyedül ahhoz is,hogy nem szeretnék összeköltözni senkivel. Ami nem jelenti azt, hogy nem töltenénk el napokat, heteket egymással,hisz csak így ismerjük meg egymást igzán.🙂

Osszekoltozes es csaladalapitas csak lepesrol-lepesre kell megtenni.Elobb legyen egy komolyra fordult parkapcsolat,a tobbi meg ido kerdese.Es ha minden okes a kapcsolatban,akkor johet minden,aminek itt az ideje.

Szerintem ez egyéni megbeszélés kérdése. Bár az is igaz, hogy nem minden pár jut el odáig egyszerre hogy, pl. az összeköltözés.... A családalapítás az meg egy igen kényes rész úgy vélem. Ahhoz igen jól kell ismeri egymást. Mondanám, hogy lakva ismerszik meg a másik és ha már ismered csináljátok gyereket. 😉 Viccet félretéve. Az összeköltözés több tényezős. Egyedül vagy gyerekkel vannak-e a felek, hol éljenek , munkahely mennyire van messze, gyerek esetében ovi, iskola, stb... Alapos átgondolást kompromisszumot kíván mindkét fél részéről. Ha van gyerek akár egyik, vagy másik esetleg mindkét félnél, akkor az igazi zsonglőr mutatvány. De semmi sem lehetetlen ha van szerelem, elhatározás, őszínte kommunikáció, tolerancia, kompromisszumképesség, stb... Úgy hogy hajrá!