@Tamás: Én át is éltem, nem csak hallottam. Szabadultam is a házisárkánytól... 😁

@Norbert: Olyat is hallottam hogy úgy is lehet valaki magányos hogy párkapcsolatban van . Tehát arra gondolok úgy magányos mintha szingli lenne mégis van társa

Komplex kérdés! Igaz, a statisztika azt mondja, tovább élnek a párkapcsolatban levők. De, kérdem én, milyen párkapcsolatban levők? Háziorvosként biztosíthatom hogy a boldogtalan párban élők lerontják a statisztikát, a napi stresszhelyzetek sok betegséget okozhatnak, a magas vérnyomástól a rákig. Kettéosztanám a kérdést. Akinek felnőtt létére, mondjuk 25 év felett, sose volt kapcsolata, ott valami nem stimmel. Több oka lehet, például: a nő túl félénk, látta ahogy az anyját veri az apja, ha férfi, többször elutasították és nincs bátorsága kezdeményezni... Egyre kevesebb valaki önbizalma és ez egy ördögi kör és van amikor a test is leromlik mert a tulajdonosa nem törődik vele. Szerintem egy bizonyos kor felett érdemes szakember, pszicológus, coach segítségét kérni. Nem szégyen! Nekem is jót tett a segítség hogy feldolgozzam bántalmazó szüleimet. Ha egy már kapcsolatban volt emberről beszélünk, a helyzet más. Rengeteg verzió lehetséges - az egyik véglet amikor valaki újra szeretne nősülni/férjhez menni mert hisz a házasságban - a másik az összejárunk néha de mindenki a maga házában marad - verzióig. Van olyan ember is, aki látszólag keres de igazából jól elvan egyedül. Ha a sikertelen keresés lelki szenvedést okoz, a test is megszenvedheti. Ezért fontos hogy valaki törődjön -lelki egészségével és találjon boldogság-forrásokat addig is, amíg meg nem találja a nagy Őt. Boldogságunkat ne attól tegyük függővé, hogy van-e párunk. Ő egy plusz lesz... nem az alap!

Biztos nem én leszek, aki megmondja a tutit. Én éltem házasságban. Van 2 gyerekem. Messze élnek, egyik Angliában, másik Budapesten. Már 10 éve egyedül élek. Nem gondolom, hogy a párkapcsolatnak bármi köze lenne az élettartamhoz. Nem akarom az eredeti felvetést átfordítani, de én nem a haláltól félek, hanem a szenvedéstől. Ezt mondta Vágó István kb. 2-3 hónappal a halála előtt a Partizán műsorában, ahol Gundel Takács Gáborral beszélgettek. Szerintem a géneknek, a helyes táplálkozásnak több az eredménye, mint a társaskapcsolatnak. Én jól érzem magam a saját bőrömben egyedül. Ha annyire félsz az egyedülléttől, akkor ne korlátozd be ennyire, hogy kit keresel. Nem okoskodok tovább. Légy boldog! Találd meg az élet szépségeit. Senki nem kelt fel korán, senki nem morog semmiért. Az élet szép. Menj sétálni! Találj barátokat. Na gondolom, hogy ezt el sem olvastad. 😀