@István: Én már nem tudom, hogy sodródok, vagy valami más?

Ahogy előttem is írták, nem mindegy ki milyen korban van, és hol tart az életben, egyáltalán miként látja azt, hogyan viszonyul a világhoz és benne az emberekhez, a társadalmi közfelfogáshoz stb. De aki nem tudatosan keres, hanem érdeklődőan, az nem feltétlenül sodródik... Viszont valószínűleg a két ,, típus " nem igazán érti egymást..🤷

Bocsánat kérés= A másik személyt annyira tisztelem, hogy AKAROM, hogy hallja az én számból BOCSÁSS meg , kérlek! Én ma megkaptam, hogy nem vagyok tapintatos. Erre én azt mondtam vissza, biztos, hogy előfordult nálam ez de én ezért bocsánatot is kérek! A másik félnek pedig olyat találtam mondani, hogy te is és még sorolhatnám és még én nálam is van bőven " rossz " meg ő nála is.. Csakhogy őt még soha nem hallottam bocsánatot kérni. Sőt.Szülei is ez a stílus. Tehát lehet ,génekkel jön velünk, nem tudom. Ez a bocsánat kérés " náluk " nem ismert. Olyan hamar kimomdják egymásra nem kedveset, vagy cselekszenek bántóan..és nincs bocsánat utána. Le lehet élni így is egy életet, de szerintem ez " torlódik " feltorlódik egyéni életekben, lelkületekben. És ettől meg lehet keményedni, nem tudunk ez miatt "nemes lelkűvé válni". Végül is a cél egy héten ne kétszer hanem egyszer veszekedjünk.:) ( vicc ) Én a bocsánat kérést azért is tartom fontosnak másik érezze tudja, én észrevettem magam, tulajdonképpen " lelki értelemben bocsánatért esedezem" .

@Zsolt: pontosan így van. Tudni kell bocsánatot kérni és megérteni, ha hibáztunk. Mert mindenki hibázik...

@Emese: szerintem nem elég a bátorság a bocsánatkéréshez, ahhoz is kell intelligencia és empátia...

Sziasztok:-) Nem, nem sodródom a társkeresés végtelen tengerében - tudom, hogy mit és kit keresek, milyen elképzeléseim vannak.... Tudom, hogy mit jelent szeretni és mit jelent az, hogy Ő és én... A görcsösség nincs jelen az életemben, korábban ott volt, mára már ez eltűnt.... Talán abban látom a hibámat, hogy sokkal több időt és gyakrabban kellene a társkereséssel foglalkoznom.... Viszont ott van a munkám, ami komoly fizikai igénybevételt jelent a számomra, ott nem jelenhetek meg akárhogyan és rengeteg türelem kell a beteghez is... Akik tündériek és nagyon kedvesek.... mert tudják, hogy nálam jó kezekben vannak... Ma ezt többen meg is erősítették, igyekszem nagyon... Addig is sokat mozgom, edzek és járok ki a természetbe, túrázni, sétálni.... Egyébként, ha pár nap kimarad, már rendesen elvonási tüneteim vannak... gondolatom ki a természetbe, vagy egyáltalán mozogni egy jót (kirándulni, túrázni, táncolni és vagy tornászni, megfűszerezve egy kis konditermi edzéssel)... Azt gondolom továbbá, hogy ha két ember meg akarja találni egymást, akkor az sikerülni is fog... Virtuálisan és személyesen is, mindent csak akarni kell... Sokat tenni érte és tudni elnézést kérni, ha hibáztatok... Törekedni arra, hogy az a hiba többé ne forduljon elő... A másiknál pedig ezt jóvá tenni, minél gyorsabban... Mindenkinek nagyon kellemes társkeresést kívánok, rengeteg hitet, erőt és kitartást... Marika