Szép napot mindenkinek,hosszan töprengtem,hogy írjak e néhány gondolatot erről az internetes társkeresésről aztán úgy döntöttem leírom a véleményem.A fent írt témáról Cernus Imre barátom a NŐ című könyve egyik fejezete jut eszembe a Rejtett Szingliség címmel,ha valaki egyedűl akar maradni maradjon egyedül de ne rontsa az összképet,partnert keresünk de elbújunk az internet mögé és nem vállaljuk magunkat,de ilyen hozzáállással milyen alapon támaszthatunk elvárásokat?! A társadalom nagyrésze még mindig az alap betegségben szenved, a bizalmatlanság,az előítéletek a fenntartások csupán azért mert a múltban voltak különböző negatív tapasztalatok és ez bizonyos embereket feljogosít arra, hogy általánosítson. A meglátásom szeint a partnerkeresés még mindig ott tart mint 20 évvel ezelőtt és akkor sem értették az alapproblémákat,sok ember egy vagon problémát húz maga után és mivel hosszú évek alatt ezeket nem sikerült feldolgozni tolja maga előtt és aki vele szembe jön az eezel a vagon problémával találkozik és nem aazal az emberrel akivel párkapcsolatot szeretne.Sok ember pedig a saját elméjének a rabja korlátokat és akadályokat állított fel a hosszú évek alatt szabályos bástyát és ennek a lebontását attól várja akit szeretne az életébe beengedni,kérdezem én,mi közöm van nekem egy ember múltjához és a történtekhez és miért kell általánosítani és a múltbeli fel nem dolgozott problémákat más nyakába öntetni,tényleg így akarnak emberek párkapcsolatot?! Kiemgyünk a társadalomba és szembejön velünk a valóság, a sok megkeseredett ember akik olyanok mint a zombik, érdektelenek,közömbösek önmaguknak és mások is érdektelenek és közömbösek. Nálam mindenki tiszta lappal kezd,adok egy üres lapot és azt ír rá amit akar de csak egy renoméja van,szerintem ez az egészséges hozzállás,de ahogy elnézem itt a többség 40 feletti korosztály a többsége elvált különböző okok miatt és képtelen másokhoz egészségesen hozzáállni mert beteg a lelke,de hogyan akarnak így egészséges párkapcsolatot amikor önmaga sem egészséges?! Ha önmagam nem tisztelem,hogyan tisztelhetek másokat?!Ahogy olvasom sokan egyedül nevelnek vagy egy vagy több gyereket,ezeknek a gyerekeknek hol van az édesapjuk,mert biztos hogy van Magyarországon nem a Házasság intézményével van probléma hanem azokkal az emberekkel akik összekerülnek,sokan az életből,párkapcsolatból,házasságból és gyereknevelésből is felvannak mentve,mert egyszerűen alkalmatlanok rá csak ezt félnek önmaguknak is bevallani egyszerűbb ha bizonyos dolgokért másokat vagy a társadalmat okoljuk.Ha egy nőnek a gyerek mellett nincs ideje akkor miért akar párkapcsolatot?Mert ha nincs ideje akkor magára sincs ideje és a partnerére sem lesz ideje,ha bizonyos ember fent ülnek a hintán miért kell másokat is odaültetni csak azért hogy ne bukjanak egyedül,érdekes szemlélet.Ha süllyed a hajó miért kell másokat is ráinvitálni,hogy süllyedjenek együtt,ennek mi értelme van?Persze,most maj jönnek a kritikák azok részéről akik ezt olvassák,hogy én vagyok előítéletes,nem vagyuk csupán a tapasztalataimat írom le amit több esetben Cerrnus Imre barátom is leírt és álátámasztott a könyveiben.Az ember társas lény,de ennek ellenére sok embernek el kellene dönteni,hogy akar párkapcsolatot vagy egyedül akar maradni,mert ha akar párkapcsolatot akkor úgy is kell hozzáállni és hitelesnek lenni vállani magam és nem bújkálni az internet mögött és olyan követelményeket támasztani aminek önmaga is megfelel,nem pedig a másiktól elvárok csak én nem felelek meg neki.Ezeken érdemes elgondolkodni! Köszönöm a figyelmet

Kedves Ildikó, Köszönöm hogy ezt mondod. Talán azért tudom magam jobban beleélni mások érzéseibe mert háziorvos voltam sokáig, rengeteg életet, gondot, emberi reakciót láttam. De azt hiszem, egy fodrász, egy manikűrös vagy egy gyóntató több tapasztalattal rendelkezik, mint én! Igen, vannak olyan témák, mint pl. az anyagiak, a férfi fizessen-e vagy ne, vagy a diplomás/nem diplomás témák, melyek nagy port vernek fel, valahányszor előkerülnek. Azt hiszem, a frusztráció az oka. Valaki tehetetlennek érzi magát bizonyos, számára negatív(nak gondolt) dolgok miatt és ez a reakció pedig rosszindulatot és/vagy haragot szül(het). Természetesen nem mindenkiben! Főleg a férfiak frusztráltak az említett témák miatt és öntik szavakba haragjukat. Van egy nagyon egyszerű, biológiai oka: az agresszió centrumuk 3x akkora, mint egy nőnek. Ami a nő számára még nem sértő, a férfi számára már bőven az. A másik: ezen a fórumon az egész társadalom képviselve van, a 70-es Iq-tól a 140-esig. Az intelligencia, tudjuk, nem jár együtt a jó természettel, se az iskolázottsággal. Valaki lehet okos és rosszindulatú, buta és jó, okos és jó, buta és rosszindulatú. Tapasztalatom szerint a legrosszabb kombináció az amikor valaki buta és rosszindulatú is egyben. Azt amit beszélsz, nem érti meg, valami mást ért (aminek semmi köze ahhoz amit mondani akartál) és emiatti frusztrációját rád zúdítja. A rosszindulatú emberek, figyeld meg, sosem észérveket sorakoztatnak fel amikor megtámadnak, hanem személyedet kritizálják. Direkt nem azt írtam hogy vitába szállnak mert egy ilyen ember nem vitázik, hanem támad. Én azért írtam ilyen részletesen magamról, mind most a pénz témában, mind régen a diplomás témában, hogy elmagyarázzam miért keresek olyan embert, akit. Ha valaki megérti, jó. Ha nem, sajnálom. Buta és/rosszindulatú emberekkel nem érdemes vitatkozni, őket meggyőzni próbálni, rájuk idődet költeni. Ha buta, nem érti meg. Ha rosszindulatú, csak saját magad idegesíted fel a sértéseivel, azt meg minek?

Szia Emese! Valószínűleg sokan gondolkoznak így. De. Általában nem ezekbe futok bele. Volt olyan is, hogy a hölggyel elmentünk Egerszalókra, én hívtam meg. Ő felajánlotta, cserébe állja a kaját. Vagyis korrekten osztozkodtunk. A vége a szeptemberi, "Egy ismerkedés lezárása." naplóban van. A lényeg, nem ugyanazt kerestük. Itt a másik része amit negálok. Tali minimum Starbucks - ban, vagy legalább hozzá hasonló volumenű kávézó, cukrászda, vagy egy ebéd Gundel árakon.... De legalább olyan helyen, ahol egy huszas nem elég egy főre... És persze te fizess, mivel te vagy a férfi, ráadásul kamionosként van pénzed vastagon... Vagy menjünk a hétvégén wellnessbe.... Nem. Erre nem vagyok hajlandó költeni. Tali, west end, lurdy, mc, kfc, vagy kínai. Vagy hasonló árfekvésű, normális helyek. Ha már anyagi... Általában a hölgyek a szabadidejüket, szabadságot, vagy hétvégét áldoznak találkozóra. Nem tudom mennyire terheli meg anyagilag egy ilyen esemény. Akkor nézzük a vastag kamionos szemszögéből. Minden nap, amit munkán kívül töltök a hét minden napján, - 30.000 alphangon, járulékok nélkül. Plusz amit költök, szállás, üzemanyag, parkolás, kávé, ebéd, stb. Miért is nem maradok többet bárki miatt az országban, amíg nem lesz valóban komoly a kapcsolat? Mert egy hét az országban, akár fél millió mínuszt is jelent havonta. Vagyis nálam vastagon számít az anyagi. Ebből a szempontból. Amúgy egyetlen volt partnerem, illetve akivel ismerkedtem annak az anyagi, lakhatási helyzetével nem vagyok tisztában, kivéve, aki mondta, hogy még válófélben van és az exével lakik egy fedél alatt. Lényege. Az anyagi, lakhatási stb részt akkor tesszük tisztába, amikor úgy alakul a helyzet, hogy egy pár leszünk. Egyszerű a helyzet, ha mind a ketten nulláról indulunk, mert akkor közösen építjük újra az életünket. A többire ott a kapcsolati szerződés. A másik elvárás, amin bukok, az is itt már kiderült. Keveset vagyok az országban. Az ok is ott van. Ezen a két problémán még nem sikerült senkivel túl lépni. Emiatt is passzív vagyok már a társkeresésben.

Nehéz dolog ez a vagyon- és pénzkérdés. Mindenki másképp látja, neveltetése, személyes tapasztalatai és másoktól hallottak alapján. Még férjnél voltam, 1996 körül lehetett, amikor meglátogatott minket egyik barátja a feleségével. A hölgynek második házassága volt, mesélte hogy az elsőből úgy ment el hogy mindent otthagyott az exének, csak szabadulhasson. Fiatal voltam és büszke, mondta nevetve, ma már másképp csinálnám, bizony nem hagynám ott a részemet, amiért keményen megdolgoztam. Egy másik nőismerősöm hasonlóan viselkedett, nem akart pereskedni, bíróság, stb, a lakás maradt a férjnek, ő újrakezdte máshol. Én 35 éves voltam amikor elváltam, vittem magammal a ruháimat és a könyveimet az albérletbe, abban se voltam biztos hogy a hó végén ki tudom fizetni. De nem akartam hazamenni mert amikor férjhez mentem, a szüleim emiatt kitagadtak és anyám eléggé befolyásos orvos volt ahhoz, hogy az ország egész területén elérjen és beavatkozzon az életembe. (Lásd Anyák napi napló) Friss szakorvos voltam de alig volt munka, se állami, se saját, mivel Olaszo.ban 1991-ig nem volt felvételi vizsga az egyetemen, rengetegen voltunk. Mindenféle orvosi munkát elvállaltam, sportversenyeken, fürdőben, csak hogy meg tudjak élni. 7 év munka után, 40 évesen vettem meg a mini-garzonomat 10 éves hitelre. Visszanézve: vért izzadtam, hogy eljussak oda, ahol vagyok. Ezzel oda akartam kilyukadni hogy más vagyona, pénze engem NEM azért érdekel, mert kell nekem. Nem, nem kell! Ami kell nekem, megvan vagy megdolgozok érte. Az illető vagyona/pénze/pozíciója stb. arra jó, hogy meg lehessen érteni, mennyire szorgalmas, előrelátó, dolgos. Milyen a viszonya a pénzzel, tud-e takarékoskodni, mire költi és hasonlók. 20-30 évesen ez mellékes de 40, sőt 50 vagy 60 évesen már nem az, ha a két ember pénzügyi szokásai eltérőek. Nagyon nagy viták, veszekedések szoktak lenni belőle ha ilyen téren nincs összhang. Ha mondjuk két világutazó, akik mindenüket az utazásra költik, összekerül, az jó. Ha a világutazó beleszeret egy másikba aki maximum Balatonderecskére utazik, mert autóra gyűjt, ott vita lesz. Remélem, érthető amit írtam.

@Zoltán: Egyetértek...sajnos ilyen hülye világot élünk...sokaknak csak a pénz számít, az emberi értékek nem...

@Zoltán: Hűha ez durva! Minden elismerésem,ahogy ezt végigcsináltad! 😮😮😮😮