Szia kedves Veronika! Bár, ahogy látom, még három éve indítottad útjára ezt a számodra egyenlőre megfejthetetlennek bizonyuló kérdést, és könnyen megeshet, hogy már nem is látogatsz fel az oldalra, de mivel bevillant egy lehetséges válasz, gondoltam leírom, legfeljebb nem olvasod el. Jó magam nem horgászok és nem is vadászok, sőt, a szúnyog kivételével semmilyen más állatot nem is ölök meg, pusztítok el, ha csak végképp rá nem kényszerülök vagy véletlenül meg nem történik. Mindezt csak azért írtam le, hogy most nem magamból indultam ki, amikor eszembe jutott egy lehetséges ok és egyben egy válasz is a kérdésedre, hanem csak úgy általában a férfi természetére, általános viselkedésére meg tevékenységére gondoltam egészen a régi időkig visszanyúlva, amiből nekem az a "kézenfekvőnek" tűnő válasz ugrott be, hogy büszke a kifogott halra. Egészen pontosan a "zsákmányra", ami egy eredmény számára, egy dicsőséget és talán elismerést is elváró "nagy" tett, amit véghezvitt. A férfi fő feladata anno ugye a vadászat, a zsákmányszerzés, vagyis az állatok elejtése volt, amivel az életbenmaradást biztosította önmaga és a családja, szerettei számára. Ez a vadászösztön valószínűleg ma is ott rejtőzik mélyen a férfiak zsigereiben, s egyeseknél ez valamilyen formában a felszínre is tör, amit aztán a külvilág tudtára is igyekszenek hozni. Mindezt nem egy tudatos megnyilvánulásnak gondolnám, hanem "csak" ösztönös, tudatalattiból feltörő cselekedetnek. Könnyen megeshet, hogyha megkérdeznéd az érintetteket, jó maguk se tudnának választ adni rá. Ha meg meghallanák a feltételezésemet, jót nevetnének rajta, esetleg bosszankodnának és dühösek lennének. Talán a fentebb említett ok sarkallja őket erre a tettükre, talán nem. Ki tudja?

@Emese: Nem sértödtem meg, csakazért sem írom le, pontosan mit írt...kinek mi a normális, nekem ez nem jön be... Azt hiszem, eddig is többet foglalkoztam ezzel, mint kellett volna...

Kedves Kriszti, Elnezest, nem akartalak megbantani, csak szeretek humorkodni es mivel nekem is volt mar "programom" lab- fetisisztakkal, elmondtam a tapasztalatomat. Amikor a cseten megkerdezik, milyen cipoket hordok, vagy milyen a lakk a labujjaimon, azt mondtom: Hoppa, helyben vagyunk... egy labimadoba akadtam. Nem zavar tulsagosan mert altalaban azt mondhatom hogy relative normalis emberek akik konnyen elfogadjak a visszautasitast, nem eroskodnek. Ezert azt javaslom, ne sertodj meg ha valaki ilyen akad utadba, hidd el, van sokkal rosszabb is. (Kiveve persze ha aljasan viselkedik, arra mentseg nincs) Udv Emese

Ha már itt tartunk... bár a halaknak nincs lába 😀 Vannak olyan kurzusok nőknek amin azt lehet tanulni, hogy lehet tűsarkúban úgy taposni a férfit (nb: aki erre gondolatik!) hogy azért ne essen baja.... Jaj! Miért volt jó évezredekig a hagyományos módszer, most meg már nem tudnak mi újat kitalálni?

Legalább sosem lábatlankodna... De lehet, hogy gyakran lenne lábalatt... Nehéz lehet eltenni lábalól... A lónak négy lába van, mégsem passzol most ide...

@Lajos: A tetszett szót idézőjelben értettem...:)