Jozsef, 53

Megbocsájtottam a megbocsájthatatlant, Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna .Öleltem, hogy védelmet nyújtsak......és nevettem,mikor már nem bírtam tovább. szereztem örök barátokat ,szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is ,hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni .Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget ,de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!!!! Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben....és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. sokszor éreztem, meghalok a gondolattól és féltem, hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra ( a végén mégis elvesztettem) DE TÚLÉLTEM. És még most is ÉLEK!!!!!!!!!! Az életet nemcsak így másnak és neked sem ajánlom,hogy ezt tedd.......ÉLJ!!! A harcba elszántan kell menni. Az életet esen átölelni. Emelt fővel veszteni és merészen győzni . Mert a világ a bátraké ,mert az az ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelené váljon !!!!!!!!!!!!!