Veronika, 55

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy – és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

Kifogás, kifogás, kifogás. Majd találkozunk baby, de maga alá temet a munka Tudom, hogy azt ígértem, hívlak, de most egy zűrzavar az életem, szükségem van egy kis magányra, neked is jobb lesz így Értsd meg, most a karrieremre kell koncentrálnom Túl gyors nekem a tempód, lassítsunk kicsit, talán ritkábban kéne találkoznunk Ilyen, és ehhez hasonló terelő mondatokkal mindannyian találkoztunk már életünk során. És bizony volt, hogy elhittük, mert nagyon el akartuk hinni. És csak vártunk. Vártuk, hogy kevesebb legyen a munka. Vártuk, hogy megszűnjön a zűrzavar és minden rendeződjön. Vártuk, hogy jó legyen a tempónk. Vártuk, hogy kelljünk végre. Csakhogy hiába. A pillanat sosem jött el. Elfogadjuk vagy nem, hitegetjük magunk vagy nem, a tények attól még tények maradnak: a férfiak, bár olykor gyáván hadoválnak, viszonylag egyszerűen működnek. Ha kell nekik egy nő, akkor kell. Ha nem, akkor nem! Jöhet cunami, jégeső, kifordulhat a világ akárhány sarkából, lehet bármennyi a munka, bármilyen zűrzavaros a helyzet, ha egy férfi akar egy nőt, akkor a poklon is átvág érte. Ha kellesz neki, akkor telefonál, napjában többször. Utazik, akár fél országon át. Perceket lop a napból egyetlen pillantásért. Üzenetet ír, sokat, akár hajnal van, akár éjszaka. Ugrik, amikor csak teheti. Izzik a szeme. Izzik a szája. Izzik a teste. Ha egy férfinak kellesz, te leszel számára a prioritás. Az első a sorban, nem a sokadik. Kompromisszumot fog kötni az élettel, az elfoglaltságaival érted, a saját igényeit fogja háttérbe szorítani, egyetlen mosolyodért. Ha a férfinak kellesz, azt egyértelműen a tudtodra fogja adni, mert a férfi ilyen egyszerűen működik. Nem kell a viselkedésében titkokat, bonyolult csavarokat keresni, mert azok nincsenek. Ha kellesz, tudni fogod. Minden más csak hadova.

"Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.. Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?! Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést? Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban.. Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy 'legyél boldog' mert karácsony van! Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz... Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel. Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.Igen, haladunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő.."

Életem legrosszabb napja 2004. október 2.-án volt. Azóta is nehéz... minden nap nagyon nehéz.. Egy idő után megtanul az ember együtt élni a hiánnyal, de az érzés sosem múlik el. Már az éjszaka is nagyon nehéz volt. Nem tudtam aludni, forgolódtam, úgy éreztem mennem kell. Mintha hívott volna... Nagyon korán felkeltem (talán 5 óra lehetett), letusoltam, felöltöztem és elindultam hozzá. Az utcán összefutottam anyukámmal. Ő sem tudott aludni, így lehozta a kutyát sétálni. Mondtam neki, hogy megyek HOZZÁ...úgy érzem mennem kell, vár engem. Anyukám azt mondta, hogy várjak , nagyon korán van még. Sétáljak vele egy kicsit, majd utána elindulok, aztán később ő is utánam jön. Hagytam magam rábeszélni. Talán fél órát sétáltunk, de valami hajtott, húzott hozzá... Így elindultam... Félúton voltam amikor csörgött a telefonom. Elkéstem...azt mondták, nem kell menjek már.. Soha többé nem kell menjek már... Nem tudom, hogy jutottam haza... Azóta nem múlik az érzés, hogy várt...engem várt...ha nem sétálok....odaérek időben!? Ne menj még A szó, a hang, a dal, a föld, a víz, az ég, a fény, az árny te vagy, úgy kérlek maradj még. Az év, a nap, a perc, a közel s a messzeség, a rossz s a jó te vagy, hát kérlek maradj még. Ne menj még, ne menj még. Ne menj még, ó, maradj még. Nincs kiút, nincs több út, kérlek várj! A múlt, jelen, jövő, a most, a majd, a rég, a tűz, s a jég te vagy, úgy kérlek maradj még. Az élet és a halál, a kezdet és a vég, a cél s az út te vagy, hát kérlek maradj még. Ne menj még, ó, ne menj még. Ne menj még, ó, maradj még. Nincs kiút, nincs több út, kérlek várj!

Talán nem ér hatalmas közhellyel indítani egyetlen írást sem, mégis kettő is kéznél van. Társat találni ma nagyon nehéz, ahogyan a jól működő párkapcsolat is nagyon ritka. Lehet ezzel vitatkozni, mert kivételek mindig vannak (és legyenek is) de, ha őszintén magunkba nézünk, vagy csak szét a környezetünkben, akkor mit látunk? A társkeresés nehéz minden korosztálynak. Ha arra gondolunk, hogy a társkeresés nehéz, akkor az első akadály a környezetünkből jön. Barátok, rokonok szűnni nem akaró kérdéscunamija. „Miért vagy még mindig szingli?", „Hogyhogy nem találsz senkit magadnak?" „Jársz te valahová? Tudod, az ajtódon nem fog bekopogni a nagy Ő". Ezekbe a kérdésekbe és megjegyzésekbe egy idő után már belefárad az ember, nincs kedve már bizonygatni, hogy nem így akarjuk, nem így akartuk... Ha 30 felett egyedül van az ember, az önállóság is teljesen más jelentéssel bír mint korábban. Olyan, mintha a világ minden ereje meglenne bennünk. Fúrunk, faragunk, villanykörtét cserélünk, lefolyót tisztítunk, ami meg mégsem megy, hívunk szerelőt, mert mindenkinek van a telefonjában egy szám, ami ehhez a személyhez tartozik: „az ember, aki mindenhez ért". Társat keresni nehéz, őszinte embert még inkább. Bár úgy tűnik, ez a világ legegyszerűbb dolga, amíg csak beszélni kell róla. „Nekem a legfontosabb dolog az őszinteség" – jaj, milyen jó hallani ezt a mondatot, na majd akkor ő más lesz. Hisszük ezt általában két-három napig, amikor aztán elfelejt írni/hívni ahelyett, hogy azt mondaná: „bocs, ezt mégsem éreztem". Egyszerűbb szellemmé válni, eltűnni, mintha soha nem is lett volna. Ez egy annyira gerinctelen dolog., mégis sokszor előfordul. A jelenségre már kifejezést is hallottam, ez a „ghostingolás". Jó mi? :) Ghostingról akkor beszélünk ha a randipartner (vagy akivel ismerkedünk éppen) -akár volt szex, akár nem - eltűnik az életünkből. Hogy gyerekes megoldás? Igen! Hogy milyen érzés? Rossz, mert szeretünk válaszokat kapni, de el kell fogadni azt is, ha nincs. Aztán ott vannak még az extra nehézségek. Megtalálni azt, aki nem anyuci kedvence, aki nem csak életművész, aki nem csak szexet akar, aki nem a felesége mellé akár másodiknak, aki nem lelki sérült, mert éppen válik, vagy aki nem csak házvezetőnőt keres. Persze senki sem tökéletes, de nagy kérdés, hogy mennyi hibához vagy számunkra nem tetsző dologhoz tudunk alkalmazkodni. Próbálkozni viszont kell. Nyitottan és pozitívan állni hozzá, mert tényleg nem tudni, mikor és hol csap le ránk a szerelem. Nem kizárt, hogy egy online ismeretségekből lesz életre szóló boldogság, vagy akár a villamoson ülve látjuk meg életünk párját. Mindenesetre, társat találni nehéz.

HAGYD MEG NŐNEK! Tudjátok, van az a dalcím, hogy „anyáddal jártam”. Nos, pont az lenne a cél, hogy a Nő nem anyapótló. Ha a Nő nem kap mást, mint porszívót a kezébe, akkor nagyon hamar macinacis anyuka lesz belőle, és a libidója messzire száműzetik.A nőnek udvarolni KELL. Megfogni a kezét, szépeket mondani neki, sétálni vele a naplementében, újra és újra felfedezni benne az érzékiséget. Okot adni neki, hogy felvegye a tűsarkút. Vidd el vacsorázni, kérd meg, hogy öltözzön fel csinosan (és te se biciklis nadrágban menj), segítsd le a kabátját, nyisd ki neki az ajtót, és súgd a fülébe, hogy mennyire gyönyörű. Az előjáték pedig reggel kezdődik, amikor indulás előtt megcsókolod. Uraim, az Éjjel-nappal-Budapesttől még senki nem jött szexuális izgalomba. Adjunk okot a nőnek, hogy nőnek érezze magát. NE VEDD FEL A PAPUCSOT! Minden nőben él egy alapvető ambivalencia. Tudjuk, hogy ti ezt annyira nem szeretitek, hogy cirádás minden mondatunk, és hogy néha egyszerre akarunk mindent, de ez úgy van, hogy szeretjük megmondani a férfinak, mit tegyen, vagy épp mit ne, de közben azt a férfit tiszteljük, akit nem lehet irányítani. A tényleg okos nő tudja magát visszafogni, a kevésbé okos nem biztos, hogy észreveszi, mikor kéne abbahagyni, na olyankor kell odacsapni az asztalra. Ne Vedd Fel a Papucsot! Ne! Maradjon meg az erő, a gerinc! Akinek ez megy, arra felnézünk, az az Isten a szemünkben. VÁLLALD FEL! Itt az a kérdés, hogy a nőt, akit választottál, az érték-e? Elég értékes-e ahhoz, hogy vállald, Ő a te választásod? Két lehetséges út van: vállalhatatlan, ciki, égő, a barátok, a család előtt felvállalni, és akkor meg minek vagy vele? A másik út, hogy teljesen rendben van, felvállalható, akkor adjuk meg azt a tiszteletet neki, hogy mások előtt megfogjuk a kezét. Ha ez nem megy, akkor vagy a nőn kéne valamit „feljavítani”, vagy, lássuk be, ez a gyakoribb: rajtad.Tendencia lett a „nem komoly kapcsolat”. Vagy: „nem gondoltam komolyan, amikor azt mondtam, hogy…”. Vagy: „ez csak barátság és szex”. Ez a 15 évesek szintje – velük ellentétben a Férfiak szavainak, tetteinek súlya van. KÉRDEZZ! Tudd feltenni a kérdést: Mit szeretnél? És lehet, hogy az első válasz az lesz, nem tudom, mert ez olyan női válasz. DE 1. Legalább elgondolkodik a kérdésen. 2. Érzi azt, hogy fontos, hogy számít, mit tenné őt boldoggá. Minden emberi kapcsolat alapja a kommunikáció. Gyakorolni kéne. Sokat.

Szeretek olyan emberekkel is beszélgetni, akikkel alapjában véve nem egymást keressük, de értelmes, kedves, érdekes emberek. Így beszélgettem olyan férfiakkal is, akik párkapcsolatban élnek, mégis itt keresgélnek. Persze akadt, olyan is (nem is egy) akik függetlennek vallották magukat, aztán később derült ki, hogy valójában párkapcsolatban élnek. Rájuk nem vesztegetnék szót, mert nem érdemes. Puha gerincű emberekkel nem foglalkozom. Persze az ilyen beszélgetések alkalmával mindig felmerül a kérdés, hogy mi az ami nem jó otthon, miért keresgél mást, ha kapcsolatban él. Én nem ítélkezem senki felett. Úgy gondolom, hogy mindig, mindennek megvan a miértje. Sokszor olvastam itt naplókban, hogy az asszony tehet arról ha megcsalják, mert nem ad elég szexet. A félrelépéseket hajlamosak vagyunk általában a szexmentes mindennapokra hárítani, ezzel egyúttal azt is üzenjük a külvilágnak, hogy a titkos viszony a szexről szól. Pedig valójában nem a szex a lényege. A hűtlenség a vágyról szól, arról a vágyról, ami talán régóta nincs a házasságban, párkapcsolatban. Azzal, hogy takargatunk valamit, amit a másik nem tud, ami csak a miénk, vonzóvá teszi a hűtlenséget. Úgy gondolom, hogy a titok kulcsszerepet játszik a hűtlenségben. Ugyanígy kulcsfontosságú a szexuális kémia, ami nem egyenlő magával a szexszel. Ez a színtiszta vágy, az a fajta, amit anno a fő kapcsolatunk kezdetekor megtapasztaltunk: álmodoztunk egymásról, arról, hogy együtt vagyunk, hogy együtt alszunk, hogy végre csókolózhatunk. A vágy sajnos olyan dolog, ami kikophat a házasságokban, párkapcsolatokban az évek alatt, de annak a vágya, hogy valaki számára igen vonzóak legyünk, hogy kívánjanak minket, egyre inkább jelen lehet. Megtörténik, hogy a partnerünk már nem tart annyira kívánatosnak, mint korábban, sőt esetleg az is lehet, hogy már egyáltalán nem tart minket vonzónak nincsenek bókok, elismerő pillantások, és az sem igazán érdekli, ha meztelenek vagyunk előtte. Az, hogy egy másik ember kíván minket, vágyakozik ránk, hogy egyáltalán észrevesz, fontos a hűtlenségben. Ráadásul ez a vágy alapozza meg azt az erotikát, ami a viszony középpontjában áll. Éppen ezért lehetséges az is, hogy az ilyen titkos kapcsolatban a csók jobb, finomabb és vággyal telibb mint maga a szexuális aktus. Persze mindig vannak kivételek. Talán itt is érvényes az, hogy a kivételek erősítik a "szabályt". A Vadász: Nevezzük őt Andrásnak. András mindig éjszaka dolgozik, így rendszerint éjszaka "vadászik". Nagyon szimpatikus, értelmes férfi, akiről gyorsan kiderült, hogy nagyon ért a nők nyelvén. Figyelmes, érdeklődő, mindenre odafigyel amit ír vagy mond neki a nő. Elmondta, hogy nős, két gyereke van. Nagyon szereti a párját és a szex is jó, ráadásul meg is kapja rendszeresen. Sok szeretője volt már, nem egy éjszakás kalandokat keres. Arra a kérdésre, hogy akkor miért keres, azt mondta, hogy írjam le én amit gondolok és majd elmondja, hogy jól gondolom e. Idézem azt amit írtam neki: "Szóval...Szereted a feleségedet, jó férj vagy és jó apa. De azt gondolom, hogy hiába fekszik le a feleséged veled akár minden nap, akkor is mindig lesznek kalandjaid. Mert imádsz vadászni. Szereted becserkészni a nőket, kell az új varázsa, az a plusz izgalom amit a "tilosban járás" okoz. Szerintem mindig is voltak kalandjaid és lesznek is, amíg csak a szerszám működik. Aki hasonló cipőben jár mint te, annak te lehetsz a legideálisabb szerető. Imádod a szexet, biztos vagyok benne, hogy jó is vagy az ágyban, de neked fontosabb a nő öröme mint a sajátod. Imádod ha egy nőt a mennyekbe repíthetsz, ha élvezni látod. Mind e mellett szereted a nőket, nem csak a teste érdekel a lelke is. Szeretsz beszélgetni velük, és érdekel is az, amit mondanak. Odafigyelsz rájuk. És még egy dolog..de ez csak megérzés... Szerintem a feleséged érzi, hogy néha tilosban jársz..ezt egy nő megérzi.. de úgy gondolom, hogy ő egy okos nő. Tudja, hogy felesleges kockára tenni a harmóniát ami köztetek van..Tudja, hogy szereted és sosem kockáztatnád a kapcsolatotokat." ...és most idézem a válaszát: "Aztaaaa! Szerintem ötösöd lehetne a lottón. Telitalálat! Az a durva....hogy ehhez sem hozzá tenni, sem elvenni nem tudok, mert ez van!!!" A Telhetetlen: Nevezzük őt Péternek.. Péter egy jól szituált, határozott, intelligens férfi. Második házasságában él. Azt mondta, hogy a szex szuper a feleségével, gyakran megkapja, ráadásul nagyon jól működik a házasságuk. A kérdésemre, hogy akkor "miért", azt mondta: " Tudod, ha az ember mindig kaviárt eszik, azt is meg lehet ám unni." Aztán elmesélte, hogy nős volt amikor a második feleségét megismerte. Az első feleségével is minden jól szuperált, csak egy kis kalandot keresett. Csak szexnek indult a második feleségével a dolog. Aztán idővel egymásba szerettek és elhagyta a feleségét a szerető miatt. Szóval sosem tudhatom, hogy miből mi lesz. Lehet, hogy értem elhagyná a második asszonyt. ..hát, köszöntem szépen, én ebből nem kértem. Ez csak két történet a sokból... Esetleg majd még folytatom egy másik bejegyzésben. Annyit fűznék még hozzá, hogy a hűtlenség majdnem mindig kiderül. Át kell gondolni, hogy megéri e kockáztatni és fájdalmat okozni annak akit szeretünk. Csaltak már meg engem is. Nagyon fájt.. Szerintem nagyon kevesen vannak akik nem tudják, hogy micsoda fájdalom ez. Ráadásul elveszik a bizalom. ...és mint tudjuk, bizalom nélkül nem működhet jól egy kapcsolat. Vannak akik meg tudnak bocsátani és megpróbálnak túllépni ezen a dolgon. De az biztos, hogy a kapcsolat már sosem lesz olyan mint régen. Én rájöttem, hogy nem tudok megbocsátani. Nem tudok már újra megbízni a másikban. Próbáltam, nem ment. Minden vitánál előjött. ...és ez senkinek sem jó. Így nálam nincs második esély.

"MI KELL A FÉRFINAK? Az éjjel két 40-45 év körüli úr tévedt be szerény vendéglátó ipari egységünkbe. Leültek a pulthoz és beszélgettek. Hallottam, hogy mindketten házasok. Egyikük sem elégedett a házasságával, de hát a gyerek, meg a ház, és az a fránya megszokás. A már megszokott felállás a házasságok 90 %-ában. Mivel tudták, hogy hallom miről beszélnek, kis idő után hozzám fordultak, és megkérdezték, nekem mi a véleményem erről? Nagy sóhajjal közöltem velük, hogy jobb, ha engem nem kérdeznek. Erre megkérdezték, hogy csak nem én is hasonló cipőben járok, illetve ülök a langyos vízben? Mondom nekik, hogy én éppen a párkeresés rögös útját járom, de nagyon úgy tűnik, hogy ez sem sokkal jobb, mint a langyos víz. Csodálkoztak, hogy de hát hogyan? Hogy-hogy egy ilyen nő, mint én, nem találok párt? Pedig így van. De ha már így rákérdeztek, had kérdezzek én is valamit. Van az a film, aminek az a címe: Mi kell a nőnek? Nekem tetszett. Nos, én azt kérdezem, mi kell a férfinak, mert bár nem vagyok mai csirke, és ha nem dobom fel mostanában a bakancsomat, lassan tyúknak is öreg leszek. Túl vagyok 3 hosszabb kapcsolaton, de a mai napig nem tudom, mi kell a férfinak ahhoz, hogy elégedett legyen? Voltam feleség, anya. Voltam csini cicababa, voltam dolgozó nő, és háziasszony egyben. Egyik szerepben sem tudtam 100%-ban megfelelni az elvárásoknak pedig a férfiak 100 %-ot várnak el. Na, mégis mi kell a férfinak? Kell egy üresfejű csinibaba, akit lehet mutogatni a haveroknak, és két évente lecserélni egy újabb műcicis, műszempillás, műkörmös észkombájnra? Azt mondták nem. Ők az értelmes, okos nőket szeretik, persze azt sem árt, ha kinéz valahogy, de fontos, hogy lehessen vele beszélgetni, és ami a férfiaknál lényeg, szeressen szexelni. A férfiak az önálló, erős, gondolkodni tudó nőket szeretik. Rákérdeztem, hogy tényleg? Nekem egészen más tapasztalatim vannak. Kíváncsian néztek rám, és kérték, hogy mondjam el, milyenek is ők a nagy betűs FÉRFIAK, az alfahímek, akikre egy nőnek papírforma szerint fel kellene nézni? Szóval, mikor a hím egyed találkozik egy erős, önálló, saját egzisztenciával rendelkező nősténnyel, először teljesen oda van, hiszen előtte áll a nő, akit nem kell eltartani, akivel lehet beszélgetni, és jobb esetben még meg is lehet vele jelenni valahol. Aztán néhány beszélgetés után kiderül, hogy egy ilyen nőnek vannak igényei. A q-va életbe! IGÉNYEI! Ekkor a hím egyed észbe kap, hogy te jó ég, itt nem lehet az asztalra csapni, hogy a kutya úristenit, minek vetted meg a 40. pár cipőt? Miért mentél el megint szoliba? Miért kellet csirkemellet venni, miért nem volt jó a far-hát? Itt nem lehet azt mondani, hogy nem tudunk színházba menni, meg nyaralni, mert nincs rá pénz. És ekkor elgondolkodik az igen Tisztelt Úr, hogy mit is tudok én ennek a nőnek nyújtani? Mit tudok letenni az asztalra, ami még nincs ott? Lenne pár ötletem... És ekkor jön a felismerés, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam és nagy önsajnálat közepette a Tisztelt Úr fülét, farkát behúzva visszavonul a csigaházába, jól magára zárja az ajtót, és még a kulcsot is eldobja. Nem számít, hogy az a nő éppen egy olyan nő, akit elképzelt magának. Csakhogy egy gyenge férfi nem szerethet egy erős nőt. Nem fog tudni mit kezdeni vele. De hol lehet ma erős férfit találni? Mert mi nők, egy erős férfira vágyunk, és itt nem a kigyúrt izomagyú gnómokra gondolok. Hogy ez bekövetkezzen, nem kell a nőnek emancip....nak lennie, csak egyszerűen elég, ha őszinte. Az őszinteség viszont hátrány. Nagy hátránya egy magát középszinten, vagy magasabban ellátni képes nőnek. Én eddig mindig ráfáztam az őszinteségemre. Akkor mit kell csinálni? Hazudni? Oké, de meddig? Előbb utóbb kiderül, hogy a bugyi nem a kínaiból van, hanem Triumph, és az autót sem kértem kölcsön. Ismét a kérdés: Mit is akar egy férfi? Egy olyan nőt, akit el kell tartani? Nem, hiszen nem tudja eltartani, és nem is akarja, (mert néha magát sem tudja) mégis egy önálló nőre vágyik, de itt a kör be is zárult. Mi kell a férfinak? Szerintem egy kötél, meg egy erős fa, ahová felakaszthatja magát. Érdekes módon az urak igazat adtak nekem. Kedves hölgy társaim, akik hasonló cipőben jártok. Egy ép kéz- láb pasit, igen pasit írok, mert férfit manapság csak nagyítóval lehet találni, vagy azzal sem. Nem kell szégyenkezni, hogy egyedül vagyok, egyedül vagyunk. Szégyenkezzenek azok a férfiak, akik szintén nem találnak párt a gyávaságuk a balfékségük, a tehetetlenségük miatt. Igaza van kedves Müller Péter! Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg nem hagy el. Érzelmi biztonságban csak egy felnőtt ( igazi ) férfi oldalán lehetsz, de hol van ilyen? No látod!" Valahogy így van ez. "