Máté, 37

Soha nem voltam az utca gyermeke, úgy érzem, Soha nem talált az éjszaka lenn a téren. Kijártam az iskolát, kívülről tudtam a folytatást, Bezártam az ablakot, és azt hittem már mindent tudok. Megtanultam, mi a rossz és mi a jó Megtanultam, mi a csillag, mi a folyó De nem mondta senki el Mi az, amit nem érhetek el, Azt amit más már megkapott, Pedig nem szánta rá a tegnapot. Rájöttem, hogy az élet más, nem az amit mindenki elmagyaráz, Csak élek az élet színpadán, És ez egész más, egész más.