Gyula, 73

FÉRFI (!) és Gyula a becsületes nevem. Sajnos már nyugdíjas vagyok, szerettem a termékeny, aktív életet aminek értelme volt. Gépészmérnök a kenyér kereső szakmám. Van ugyan egy zenei diplomám is, amit hobbiból magánúton szereztem. A munkám mellett imádtam és műveltem egész életemben a zenét. Ez tartja bennem a lelket a mai napig. A családomat tragikus körülmények során elveszítettem, így most egyedül élek teljes magányban - senkim nincs. Egy ideig kerestem társat magamnak, sajnos sikertelenül. Ma már egy barátnak is örülnék, akivel néha szót tudnék váltani. Szeretek élni és csodálni a természet szépségeit. "Gondolok úgy néha másra, nem csak e csalfa világra. Vadvirágos tarka réten, hol kedves lepkék szállnak éppen, rózsafának árnyékában egy szép lánnyal megpihennék! Bámulnánk, hogy mily kék az ég és ámulunk, hogy elmúlunk. Közben bütykös lábujjától édes, kedves kebeléig, onnan ajka szegletéig, de homlokát sem hagynám ám ki, csóközönt árasztanék. Ti csak táncoljatok vidám lepkék!" De jó lenne valakit boldoggá tenni...! Lenne értelme az életemnek!