Kálmán, 44

Sziasztok! Sajnos az a tapasztalatom, hogy férfiak, nők, a barátságban és egy kapcsolatban is csak egy fajta tündérmesét látnak ami csakis róluk szól. Nem akarják észrevenni, a másik érzéseit, azt hogy a másik min megy keresztül. Legyen az egy önmagát kinevező barát, vagy egy egyoldalú kapcsolatban élő, önmagát társnak nevező bárki. És a tisztelet, a részvétel, a megbecsülés, az áldozatkészség, az elhivatottság, a bizalom, mind itt veszik el. Átérezni a másik fájdalmát, esetleg ott lenni mikor szükség van rá, esetleg segitséget nyújtani bármilyen formában....mindez nem fér bele a tündérmesébe, hiszen az idilli, makulátlan, és adott. Ha tenni kell érte, az már nem tündérmese. Azt kérdezik a szüleim mindig, miért nincsen senkim. Se barátom, se barátnőm. Hát ezért. Nem akarok egyedül lenni. De amig nem jön az aki, tudja ezt, aki látja ezt, aki szívvel lélekkel, fizikailag és minden jelenléttel részt vesz ebben, inkább vagyok egyedül minthogy rájuk pazaroljam az emberségemet. Ha bárkivel felveszem a kapcsolatot, írok neki, beszélgetek vele, a célom az, hogy igazi, értékes pillanatokat éljünk meg és becsüljük meg egymás jóindulatát, egymás szeretetét és törődését, és persze nevessük végig az életet. Fiatalos vagyok, a korom az csak a korom, a tiédet sem fogom nézni vagy alapul venni. Az adatlapomon ami szerepel azok csak hülye kérdesekre való válaszok. Az élet változik és vele változok én is. Véleményem szerint, egy komoly kapcsolathoz érettség kell, nem előre leszögezett tények, hanem komoly munka, amit a közös épitkezés során fektetünk bele. Nekem végső soron törődésre, megértésre szeretetre, re és rengeteg nevetésre van szükségem. Neked? ❤️❤️