Ilona, 65

Mind ez ideig nem sikerült megtalálni az Igazit. Magam sem értem hogyan lehetséges mindez, hisz tökéletes az alakom, lélegzet elállítóan szép a mosolyom, zseniálisan okos vagyok és a tetejében multimilliomos. Ja! - bár egy kicsit hazudós is. 😁 A következő sorokat valahol olvastam és megfogott: “A szeretetnek e van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben. A szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben és lecsókolják könnyeiket a fájdalomban.” Azt a férfit keresem, Aki megszorítja a kezem, Törékeny lényem tenyerében virágzik, Ki az éj leplében mécsesként világít. Azt a férfit keresem, Aki kitart– tűzön át, vízen át velem, Kitől felébred a szárnyaszegett gondolat, S ki elbírja szikár hátán a gondokat… Erős hitével pihévé szelídíti őket, És elűzi lelkemből az aggodalom felhőket. Annyian tettek sebet, zúztak fél-elemmé, S magam hitéből lelkem annyiszor vált köddé Szomorúan néztem az üres hintaszéket, És darabokba téptem, mi majdnem egész lett. Nem akarok többé el nem jött telefonokat, Nem akarok meghiúsult világot, találkozásokat. Az a férfi, az a férfi jöjjön el, Ki a csalánok között bennem liliomára lel. Ha felkeltettem az érdeklődésed és szeretnél megismerni, írj bátran!