A hölgyek jelentős részének egyáltalán nem fontos, hogy van-e autója a lovagnak, mint ahogy az sem milyen. Az első személyes találkozóig. Aztán ha nem olyannal érkezel ami nem is elvárás, nem lesz második randi. Tapasztalat. Amúgy nem is rossz szűrő az első randira. Érkezz egy Marutival az első randira, légy tökéletes úriember, mint Dzsémszbond. Aztán ha nem jön következő randira, akkor nem kár érte.

@Csaba: Kedves Csaba! Ha végig nézel a fórumon, ahová írsz, láthatod, hogy többször is szerepel a neved, de a másik arc nem ismerős számodra, lehet, hogy ő nem te vagy! Szóval ezt Te nézted be, nem kicsit!

Kedves Csaba! Lehet félre érthető voltam és rövidre fogtam a magyarázatot. Apukámmal együtt néztük ki a kocsit, már beteg volt, de eljött velünk több autókereskedésbe, mert régen autószerelő volt. Ez volt az utolsó közös ügyletünk, talán azért ragaszkodom a kocsihoz, mert erre emlékeztet. Nem igazán értékelem a humorát és nem is értem. Jól elbeszélgetünk egymás mellett, de ez legalább jól példázza, miért is nehéz párt találni.

A jogsit 17 évesen, 1984-ben szereztem meg, de nem engedték hogy vezessem a családi autót. Férjhezmenetelem után, 1994-ben kezdtem el igazából vezetni. Első autóm egy 1979-es Talbot Horizon volt, akkori sógornőmé. Imádtam, kényelmes volt nagyon. Amikor szegényke már nem bírta, megkaptam férjem 190E Mercijét, benzines, 122 lóerő, hátsó meghajtás, semmi elettronika! Esőben, havon remekül csúszkált de jól.megtanultam vele járni. Ezután jött egy kis Opel Corsa, benzines, 75 lóerős, majd egy Alfa Romeo 164 Quadrifoglio. 5 méter hosszú, 1.9 széles, 160 lóerős, dízeles, de kicsit fel volt turbózva 😍 jaj de szerettem. Akkor még nem voltak veloxok, csak úgy száguldoztam vele az autópályán. Majd jött egy 1.3 literes Fiat Idea, dízeles 70 LE... nagyon imbolygott oldalszélben. Ezután a Fiat Grande Puntoval lenyomtam 10 évet - földgázos (metános) volt, fillérekbe került a tankolás és akkor rengeteg jártam ide-oda dolgozni. Alig volt gyorsulása de a stabilitása fantasztikus volt. Most egy Fiat Nuova Tipo 4 ajtós 1.4 literes 90 LE van 8 éve. A motor remek, jól gyorsul csak zajos sebességben. Amíg megy, meg fogom tartani. A következő egy hibrid lesz, lehetőleg LPG-s.

Első kocsim egy Trabant volt. Az elindulás nem volt könnyű, mert szívatóval indult. Vagy nem, mert „bezabált”. Akárkinek nem indult, gyakorlat kellett hozzá. Ha már bejáródott nem volt vele gond. Ha az akkumulátor lemerült, mert a lámpa égve maradt, be lehetett tolni. Akkor még gyakran tologattak emiatt kocsit. Sokáig volt Trabantom, a gyerekeket hoztam-vittem vele. A botkormány sebességei még most is a kezemben vannak. Az én tudásom kocsitípusok terén, megállt a szocializmusban. Egy Opel Corsam van, még apukámmal együtt vettük... Kétévente mindig az "ez lesz az utolsó műszaki"-jára készül, most is. 😅

@Emese: @Mindenki: Az első élményeim az autókkal a Családon belül születtek: volt Trabink, Skodánk, Mazdánk.... Mindegyiket nagy becsben tartottuk... Amikor már nagyobbacska lettem, sokat segítettem Édesapámnak az autó takarításában, ápolásában, fényezésében... Nem volt könnyű, de imádtam..... Imádom az ápolt, tiszta autókat, amikor az autó szabályosan "megfekszi az utakat"...... Imádom azt is, amikor túráztatják a motort.... Várom a többiek hozzászólását is: Marika