@Emese: Szia kedves Emese! Ez így igaz! Aki öngyilkos akar lenni,nem hívja fel magára mások figyelmét, egyszerűen megteszi, kioltja saját életét! Gyermekkori barátnőmmel, s öngyilkossági fenyegetéseivel kapcsolatosan, még egy rövid történetet leírnék. 41 éves volt ez a gyermekkori barátnőm mikor férjét elvesztette, meghalt,aki szintén 41 éves volt. Ott maradt egy kisgyerekkel és a már kamaszodó kettő nagyobb gyermekeivel. Számára fájdalmas időszak következett a saját és gyermekek részéről is. Gyerekek nem tudták tudatosan feldolgozni édesapjuk halálát,s mind 3 gyereknél másként jelentkeztek a problémák. Viselkedésük teljesen megváltozott,életük felborult a megszokottól. Különböző dühkitörések formájában jelentkeztek a problémák, ami nehezen kezelhető volt. Persze később pszichológiai segítséget kaptak édesapjuk elvesztése,illetve feldolgozásához. Barátnőm ezzel a helyzettel nem tudott megbírkózni, teljesen szétesett a család,nem tudta irányítani gyermekeit,s közben ő maga is a fájdalomtól, bánattól depressziós tünetek jelentkeztek nála is. Ez odáig vezetett,öngyilkos akart lenni. Ebben az időszakában erősen támogattam mindenben,mint lelkiekben, a gyermekeit irányításom alá vettem,amiért nagyon hálás volt nekem. Igaz rengeteg energiámat leszívta,mert ott volt az én családom is,de próbáltam maximálisat nyújtani segítségképpen. Aztán egyik éjszaka,hajnal 1/2 2h-kor szól a telefonom,s barátnőm hívott fel azzal,hogy áll a 4.emeleti konyhai ablakában ugrásra készen, nem bírja tovább,meg akar halni,s azért hívott fel,hogy tőlem is elbúcsúzzon, ahogy azt már a többi ismerősével családtagjaival megtette előttem. Azt is hozzátette,utoljára szeretne még engem látni halála előtt,s elbúcsúzni. Nagyon álmosan csak annyit mondtam neki a telefonba,ok tedd meg,ha így látod jónak, igaz menekülés a gondok elől,mert ez a legegyszerűbb. S gondoltam egyet,azt mondtam neki,rendben, mielőtt öngyilkos leszel találkozzunk,s utána segítek kilökni az ablakon. Éjszaka közepén átmentem hozzá (közel lakunk egymáshoz) Leültünk beszélgetni,hajnal 1/2 6h-ig. Az összes energiámat leszívta. Persze tudtam nem akar öngyilkos lenni,ez semmi másról nem szólt,mint Segélykiáltásról,Figyelemfelhívásról! Végül megnyugodott,a nyakamba borult,csak sírt,zokogott és azt mondta,ha én nem lennék neki,már valóban elkövette volna az öngyilkosságot! Természetese azóta is szívemen viselem a sorsát és mindenben segítek,amiben tudok,főleg lelkiekben. Szóval,aki öngyilkos akar lenni az meg is teszi mások figyelemfelhívása nélkül!

@Emese: Kedves Emese! Imádok veled vitatkozni, mert ilyenkor mindig figyelemre méltatsz. De sajnos a legtöbbször a félreértések erdejében bolyongunk... "Az egyikben az előadó kifejezetten megkérte a nőket, hogy figyelembe se vegyék azokat akik 40-45 éves korukra az ún. örök szinglik" A videókra reagáltam, amivel a topicot indítottad. Sajnos ott az előadó nem volt olyan megfontolt, mint te, megbélyegezte szegény örök szingliket. Értettem az írásodban, hogy Te esélyt adtál ilyen érdeklődőknek és megégetted magad. De ezek szerint Te sem hallgattál a videóra...

Kedves Éva, Az öngyilkossáģgal fenyegető mamáról: amelyik kutya ugat, az nem harap. Egy ilyen ember sose lenne öngyilkos mert akkor nem tudná többet zsarolni a környezetét. Ez mind személyes, mind szakmai tapasztalatom. A fiatalok jól teszik, ha elköltöznek, a toxikus embereket el kell kerülni. Kedves Lajos, Tudom hogy te mindig nagyon odafigyelsz mindenki érdekeire. De, kérlek, nézd meg alaposan, miről szól az írásom. NEM kirekesztésről. NEM azt írom hogy az örök szingliket figyelembe se kell venni. Azt írom hogy nagyon oda kell figyelni! Ne tévesszük össze a szezont a fazonnal. Ezt te előítéletnek hívod. Én: józan észnek! Bizony, alaposan meg akarom ismerni az illetőt, pont mert komoly terveim vannak a jövőre nézve! Példa: Ha valaki alkoholista volt, vagy drogos, vagy játék volt a múltjában, elmondja neked hogy már leszokott, te elfogadod ezt a kijelentést minden további nélkül? Én bizony nem... megérdeklődöm a baráti körében, a szüleinél stb.. mert biztos akarok lenni és el akarok kerülni jövőbeli csalódásokat és fájdalmas pillanatokat. Ha akarod, hívd előítéletnek. Nekem józan ész!

@Lajos: Kedves Lajos én amit leírtam azok tények és történések,sok esetben elkerülhető,sokan csak a saját kárukból tanulnak ami esetenként elkerülhető lenne és senki ne mondja azt hogy kötelező volt.Ezeknek a közösségeknek építő jellege lenne és nem pedig demoralizáló,mindenki a saját tapasztalatát osztja meg amiből esetenként le lehet vonni konzekvenciákat amivel szerintem semmi probléma sincs.Ezekről igen is beszélni kell és nem a szőnyeg alá söpörni.

@Lajos: Kedves Lajos, pont nez az olyan embereket kell kerülni aki csupán a valóságot írják le és nem mesevilágban élnek,mert sokan felépítenek maguknak egy elméletet meg egy elképzelést ami nem több nem egy lufi amit ha sokáig fújnak kidurran.Persze lehet mesevilágban élni lehetetlen elképzelésekkel a kezem pedig a bilibe lóg,mindenki önmaga tudja hogy neki mi a jó és önmaga tudja hogy cseszi el az életét. Az ilyen történetek is rávilagítanak arra mit hogyan nem szabad csinálni mert ugye Az okos ember más kárából tanul a buta sajátjából sem

@Lajos: Kedves Lajos a kérdésedre válaszolván,az ilyen felhozatal miatt és mellett semmit, de az a baj hogy az életben sem jobb!