Egyetértek Lászlóval, a gyerek téma már az elején fontos, főleg a még gyerektelen, 35 feletti nők esetében. Akkor már kezd ketyegni a biológiai óra... Beszélni kell, nehogy hónapok múlva derüljön ki "anyám, én nem ilyen lovat akartam", akkor meg szenved az ember mert döntenie kell az álma és a már megkedvelt/ szeretett személy között. Igen-nem - még nem tudom. Ha a válaszok egyeznek, érdemes tovább ismerkedni. Nekem elég későn, majdnem 40 évesen jött meg az anyaság gondolata, de akkor elemi erővel. Amikor megismertem a gyerkőcöm apját, 41 éves voltam, ő 35. Előzőleg már röviden cseteltünk de amikor először találkoztunk, minden teketória nélkül feltettem neki két kérdést. 1. Komoly kapcsolatot keresek, nem programot. 2. Abszolút szeretnék egy gyereket. Ha te is így gondolod, ismerkedjünk, meglátjuk, mi lesz. Ha nem, semmi baj, csak mondd meg őszintén. Mivel ő mindkettőre igennel válaszolt, lettek újabb randik... Barátnőim azt mondták, hülye vagyok, elijesztem a pasikat. De minek hazudtam volna, ha így gondoltam? Szerintem már az elején tiszta vizet kell önteni a pohárba. Valamint tapasztalatom hogy nagyon sok olyan nő, aki 25-30 évesen hangoztatja hogy ő nem akar gyereket, 35 felett gyakran megváltoztatja a véleményét. Ezt a tényt vegye figyelembe az a férfi aki biztosan nem akar gyereket különféle okokból. Ha ő továbbra sem akar, de a nő igen, előbb-utóbb szakítás lesz a vége és mindketten szenvedni fognak. Ne ítélje el őt! Az anyaság iránti gondolat hihetetlenül erős tud lenni! Ha pedig a nő a férfit választja, egész életében szenvedni fog a gyerek hiánya miatt. Láttam már ilyen nőt vallásos mániába menekülni.

Azt, hogy valamikor szeretne-e majd valaki gyermeket, azt már érdemes az ismerkedés elején is firtatni, de csak azon a szinten, hogy igen vagy nem és ha az erre a kérdésre adott válaszuk stimmel, ugyan az mindkettőjüknél, csak akkor van értelme a további párkapcs építgetésnek. A párkapcs elején az egymás megismerésén kellene hogy legyen a hangsúly, amibe persze beletartozik az is, hogy miként vélekednek a felek a gyerekekről, de van még egy csomó egyéb fontos emberi tulajdonság is, amit célszerű tisztázni, mielőtt hosszútávra elköteleződnének egymás iránt. Közös gyermeket szerintem csak úgy érdemes vállalni, ha már tutira eldőlt az, hogy hosszútávon (=évtizedek) is együtt fognak maradni a párkapcsban lévők. (Persze a mai világban már van olyan is, amikor egy magányosan élő ember bevállal csak úgy magának gyermeket, gyermekeket, mert pl olyan szinten van anyagilag, hogy ezt is megteheti, stb de ez azért még nem egy általános jelenség. Nem biztos, hogy bárkinek ajánlott az ilyesmi.)