@Timi: Ez nem túl korai, hanem primitív. Érdemes elköszönni az efféléktől! :)

Legfeljebb virágnyelven, mert ha egyenesen szóba kerül a téma, már egyből el vagyunk mi férfiak könyvelve programornak. Teljesen mindegy, hogy előtte jó volt-e a kommunikáció, vagy sem. Ezért volna jó minél előbb személyesen találkozni a sok levélváltás helyett, mert személyesen sok minden kiderül. Mondjuk engem ez nem érint, mivel mindenki messze él tőlem, esélytelen bárkivel is randizni...szerintem nem érdemes felhozni a ség témát. Még akkor sem, ha mondjuk régóta gondolatunk rá, akár egy ölelésre, összebújásra...én azt tapasztalom, hogy ha mi férfiak állunk elő ezzel a témával, már eleve kapunk egy erős negatív minősítést a hölgyektől. A szebbik nem, ha előrukkol a témával, az meg valahogy elfogadott, bár ez legtöbbször csak a komoly kapcsolatot szeretnék, semmi ség jeligére korlátozódik...szóval a megoldás erre a kényes területre az volna, ha a kedves hölgyek hajlandóak volnának randizni és tisztelet a kivételnek, ne túráztassanak minket a ség témakörének próbájával, mert ebben ők állnak nyerésre...

Persze, hogy illik. :-) "Online ismerkedéskor" - ebbe sok minden belefér. Pl. az is, hogy heteken keresztül ismerkedtek online, mert ugyan szeretnétek már találkozni személyesen is, de ez valami miatt egyelőre nem lehetséges... Miközben mindketten érzitek, hogy lehet a másikat "húzni", lehet vele flörtölni, és kölcsönösen olyan válaszokat adtok egymásnak, amiből egyértelmű, hogy hasonló hullámhosszon vagytok. El nem tudom képzelni, hogy ilyenkor ez a téma kimaradna! Az más tészta, ha valaki egyoldalúan nyomul ezen a vonalon. Mondjuk a példa, amit Timi írt. És még csodálkozik rajta, hogy miért is esett ez neki annyira rosszul... :-) Azért esett rosszul, mert a pasi önző volt és nem figyelt oda, hogy a nő (még) nem jár ott! Ha nő lennék és egy férfi a fenekembe harapás eshetőségével próbálna jópofizni az első üzenetváltás alkalmával úgy, hogy én nem tettem előzőleg semmi kétértelmű (azaz flörtnek értelmezhető) kijelentést, akkor nekem is rossz érzésem támadna. Számomra egyértelmű, hogy a pasas próbálta ugratni a nyulat, azaz felmérni, hogy hogy viszonyulsz a hez: elhintette a jeleket, hogy ő aztán benne lenne, és leste a reakciódat. Ha felveszed a fonalat és visszaválaszolsz valami izgit, akkor OK, ha nem, akkor te is csak olyan b.tlan f. p.na vagy, mint az összes többi... :-) (Lehet, hogy kicsit tömény lett, de ezt gondolom a történetről.) Szóval lehet a ségről beszélgetni az ismerkedés online fázisában is, ha erre mindkét fél készen áll. Ha csak az egyik szeretné ezt, és nem figyeli a másiktól érkező jeleket, az lényegében olyan, mintha erőszakoskodna a felkészületlen féllel a való életben... Még szép, hogy ez rossz érzéseket kelt abban, aki erre nincs ráhangolva...

Szerintem fontos beszélni róla. Ne túl korán mert akkor az ember monomániásnak látszik. De túl későn se, amikor már valaki a szívét is kezdi beletenni és akkor derül ki hogy e téren nem klappol a dolog. Főleg akkor kell beszélni róla 1. Ha valakinek mennyiségben az átlagostól eltérő igényei vannak 2. Olyan átlagostól eltérő szokások esetén amelyek az illetőnek fontosak és anélkül egy működő párkapcsolatot nem tudna elképzelni.

Szerintem az emberek manapság nem ismerkednek őszintén, nem tesznek bele szivet, lelket, emberi értékeket. Képmutatás, ámítas, hülyítés van, na meg sok egó és persze kapásból a ség... csak az a fontos. Szinte nincs egyik oldalon sem olyan, aki értékelné vagy tudná mi is az a szeretet, aki hagyományos módon ismerkedne, mert nincs mit felmutatni emberileg. Nagyon sok ösztönlény van, a normális oldalon pedig kevés kivétel. önismeret, fejlődés, empátia, mély gondolatok és érzések, szeretet-nyelvek, önkifejezés, vagyis maga az érzelmi intelligencia mára kihalóban van, ahogy ennek az igénye is. Remélem vannak itt is még kivételek, különleges emberek, akik nem hódolnak be a mára trendinek számító züllésnek. Ergo: a ségnek - ahogy mindennek - meg van a maga ideje, helye, módja egy már kialakult kapocsnál.

@Timi: Nos, ebből az ember arra következtet, hogy az illető olyan médiumokat néz előszeretettel, ahol az ilyen megnyilvánulások alapvető értéket képviselnek. Ha valaki gyakran követi ezeket a tartalmakat, akkor egy idő után bele éli magát és elfogadja, hogy ezek alapvető dolgok és nem érti, hogy a másik mit nem ért. Sajnálatos módon, a fiatalságot jobban, erőteljesebben érik ilyen hatások és a híradásokat figyelve láthatjuk, hogy ezek felszínre törnek. Mint előző hozzászólásomban is említettem, udvariasan lehetséges erről beszélni vagy érinteni, de ha ez átvált egy olyan megnyilvánulásba, amely sérti a másikat, akkor éppen átesünk a ló túloldalára.