Nekem is volt ilyen esetem,sőt,volt egy olyan is,amikor olyan férfival ismerkedtem meg egy társkeresőn,aki nagyon szimpatikus volt.Mikor találkoztunk,tudtuk,hogy ez kölcsönös. Ellenben a második randin, a beszélgetés folytán kiderült,1 hónapja temette el a feleségét. Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt,hogy még magát sajnálta,és valamiféle átoknak tudta,be,hogy ez vele megtörténhetett, mintha,direkt kiszúrásból halt volna meg a felesége. Miután finoman közöltem Vele,hogy még nagyon korai a társkeresés a számára,először legyen túl a gyászon,aztán elmenekültem.

Sziasztok! Nekem egy ilyen tapasztalatom volt eddig. Sajnos azok a férfiak, akiket elhagynak, szinte mind így vannak egy ideig, van aki még évek múlva is. Nem hagynak időt maguknak, hogy kicsit rendbe jöjjenek lelkileg, a "kutyaharapást szőrével" elvét vallják. Szerintem egy esélyünk van, az első randi. Ha ott ügyesen tudsz kérdezni, akkor ki fog ugrani a nyuszi a bokorból és második randi már nem lesz. Ott kell elengedni már az elején. Azóta én nagyon résen vagyok az első randin, komplett kérdéssorral érkezem és figyelek. Ha valaki már a levelezés során, vagy a telefonban sokat és csúnyán beszél az exéről, mert van ilyen is, a randiig sem jutunk el. Nincs értelme. Ezért ((is) jó viszonylag hamar túlesni az első találkozáson. Őszintén sajnálom Mónika, hogy így jártál, de tapasztalatnak jó volt, később hasznos lesz még. 🙂

Szia Mónika, jó téma, kár, hogy eddig nem szóltak hozzá... Nekem is volt hasonló "élményem". Már lassan 10 éve történt, akkor nagyon felkapott társkeresőn ismerkedtem egy kedves 25 éves óvónővel, 32 voltam. Órákat beszélgettünk, majd találkoztunk. Egyből meg volt a kölcsönös szimpátia, a kémia is működött. Első randin kézen fogva sétáltunk és nagyon jól esett, mert olyan mese szerű volt az egész. Több randi után bemutattam a Szüleimnek, majd én is elmentem az övéihez. Már másfél hónapja jártunk, amikor egyik nap egyszer csak egyre hidegebbé, távolságtartóbbá vált. Ezt olyan jól csinálta, hogy annyira elment tőle a kedvem, hogy szinte menekültem tőle. Aztán kerestem másnap, hogy végül is mi volt ez? Nem reagált, párszor még udvariasan kérdeztem, hogy mi újság? Aztán végleg eltűnt. Úgy egy hónapra rá a facen már láttam, hogy közös képeket tett ki az új párjával. Megmondhatta volna nyíltan, őszintén, hogy valaki mással is ismerkedik, de nem...inkább az aljas színjátszáshoz folyamodott, de aztán megbékéltem. Ha már az elején nem volt őszinte, mi lett volna később? Már nem tartottam kedves óvónőnek...