Kedves Emese és kedves Mindenki, aki ezen bejegyzésemet olvassa:-) Nagyon szépen köszönöm a biztatásodat... Igen, nem teszem... Örülök neki, hogy már jobban érzed magad: nem szabad elszomorodni... Az élet nem áll meg, sohasem... Szeretettel üdvözöllek: Marika

@Lili és kedves Mindenki, aki olvassa a sorokat! Az előbbi, kedves felvetésedre még itt is válaszolva: igen, benne vagyok.... Szervezhetünk egy találkozót az Első Találkozás tagjainak, amennyiben Ti is szeretnétek.... Legalább egy őszinte ölelés erejéig.... Nagyon örülök, hogy ennyi embert megismerhettem, hogy néhányótokkal levelezhettem és telefonon beszélhettem.... Nekem egy megtiszteltetés, hogy ennyi felé embert, gondolatot, látásmódot megismerhettem.... Hogy megosztottátok velem a gondolataitokat... No, de majd nyilatkozatok nekem, ki hogyan látja ezt, akarjátok-e vagy sem.... Gyönyörű napot kívánok Nektek! Szeretettel Marika 😊

@Lili és Minden kedves Olvasóm:-) Aranyos vagy, kedves Lili, igen, igazad van, már többször csalódtam... Itt is és a való életben is, de már túl vagyok rajta.... Rendben vagyok. Teljesen. Mellettem a kis piros edzőtáska és már megyek is edzésre.... A munkám mellett viszont szükségem van a rendszeres edzésre, mozgásra... Vannak céljaim, amiket el kell érnem, amikért keményen meg kell dolgoznom.. DE: nem baj, imádom a kihívásokat és az edzéseket.... Lehet, hogy jól döntöttem, lehet, hogy nem, az idő majd választ ad rá... Bár eleinte nagyon szomorú voltam, most már teljesen rendben vagyok.... Nagyon boldog vagyok és tudom, hogy a rengeteg munka bent és az edzések, a kirándulás meghozzák számomra a kívánt eredményeket, kívül-belül.... Tudom, hogy egy FÉRFI mindig is FÉRFI marad, ezt abszolút pozitív értelemben értem... Még pedig mindig és mindenhol, ezt tiszteletben tartottam mindig is és ez ez után is így lesz... Azt gondolom, hogy a FÉRFI-akhoz vezető út nagyon érdekes és érdekes... Nem félek és nem görcsölök, mert tudom, hogy akivel összekötöm az életemet, nos az a különleges FÉRFI, nagyon boldog lesz... Ahogyan Ő is, úgy én is.... Feszültség // kémia // stb. stb...- hogy sohasem fogunk unatkozni, érzem és tudom... Nem keresem kétségbe esetten, mert tudom, hogy mindenhez idő kell... Tudom, hogy a Hozzá vezető út nehéz, egy igazi kihívás, de már nem félek.... Első_Találkozó_Társkeresők találkozójának megezése: Ezzel a kérdéssel nagyon finoman kell bánni, mert senkinek sem szabad úgy éreznie magát, hogy bármi is kötelező lenne rá nézve... Ez nem egy kényszer, nem is egy kényelmetlen valami, hanem egy teljesen természetes dolog.... Ezt Mindenki tudja és érzi, ebbe én nem szólhatok bele és nem is erőltethetek senkit sem.... Mivel én egy sportos NŐ vagyok, ezért természetes, hogy akarok Veletek személyesen is találkozni, legalább egy ölelés erejéig - mert igenis nagyon jó érzés számomra, hogy itt vagytok, hogy egy pár barátot szereztem, olvastuk egymást és néhány emberrel még telefonon is beszélgethettem... Ez az én oldalam, látni kell a másik oldalt is... Anélkül, hogy bárki is kényelmetlenül érezné magát.... Mára ennyit belőlem, vár az edzés... Sok-sok energiát, kitartást és önfegyelmet kívánok Mindenkinek a céljaitok eléréséhez, a terveitek megvalósításához... Igen, igen, úgy gondolom, hogy egy NŐ-nek is legyen tartása, akaratereje, teljes tudatában legyen annak, hogy NŐ és hogy gyönyörű... Hogy tehet magáért és hogy az edzés igazi vagány NŐ-vé varázsolhatja.... Szeretettel Marika

Az idő és a pártalálás kérdése:-) Sokszor időt kell hagyni magunknak // egymásnak, hogy valóban sikeres legyen a párkeresésünk.... Lehet, hogy nem a megfelelő időben kerestük egymást, esetleg az egyik félnek stresszesebb a munkája és emiatt kicsit türelmetlenebb irányunkba... Előfordulhat, de azt mondom, hogy ezeket a reakciókat sohasem szabad magunkra venni, vagyis úgy venni, felfogni, hogy ez ellenünk irányult... Sokszor semmi köze ezeknek a reakcióknak hozzánk... Sok örömteli, vidám pillanatot, sok-sok beszélgetést kívánok Mindenkinek, remélem, hogy egyszer majd személyesen is tudok Veletek beszélgetni... Egy nagy Első-Találkozás-találkozó keretén belül... Ez csak egy hirtelen ötletem volt:-) Azt gondolom, hogy a türelem, a higgadtság sokat segíthet, csakúgy, mint az önmagunkba vetett hit, a remény, hogy egyszer Mindannyian nagyon nagyon boldogok, szerelmesek leszünk.... A boldogság felé vezető úton végig kell mennünk, Mindenkinek, meg kell tapasztalni, hogy milyen érzés az, amikor tévedünk, vagy rosszul döntünk... Hogy tudjunk bocsánatot kérni és tudjuk, hogy esetleg meggondolatlanok voltunk és a másikat nagyon megbántottuk... Nem szabad "lerohanni" a másikat, tisztelni kell Őt mindig és mindenhol, hiszen ha végig gondolod, a szerelem azt jelenti, hogy valakit teljes és tiszta szívemből szeretek..... Hogy hagyom, ha azt kéri és kész.... Nem ellenkezem... Nem akaratoskodom, mint egy édes kis csacsi..... Most már tényleg nem untatlak Benneteket, nagyon jó éjszakát, gyönyörű álmokat kívánok Mindenkinek: Marika

Szerintem tavasszal, és főleg nyáron könnyebb kötetlen találkozókat ezni, így ilyenkor a legkönnyebb ismerkedni. Viszont az, hogy mennyire passzol két ember, az megjósolhatatlan. :)) Van, amivel lehet növelni az esélyét a gyors sikernek, de alapvetően azért ez egy kegyelem. Amit viszont mindenképp érdemes volna figyelembe venni, hogy egy felnőtt ember soha nem akar egy másik felnőtt embert nevelni. (És nem is nagyon fogad el iránymutatást... :)) Tapasztalatom szerint ez az egyik legfőbb kulcsa a sikernek (meg a sikertelenségnek is).

Személyes tapasztalatok alapján erősen változó mértékben befolyásolja. Ott vannak pl. az elvárások, a módszer, meg a mázli-faktor. Én nem hiszek a se vége-se hossza levelezésekben, szinte 0 levelezésből is voltak már jobb randik, indultak ki kapcsolatok. Több hét (vagy hónap) levelezgetés után van valahol egy holtpont, ami után jó eséllyel soha nem fogom meglátni élőben az illetőt. Eddig eljutni véleményem szerint sokkal nagyobb időpocsékolás, mint találkozni élőben, ha csak egy órára is, ha nem vészes a távolság. (Ennél rövidebb annyira rég nem volt, hogy a pontos időpontjára sem emlékszem, leszámítva idén azt az 1 pácienst, aki el se jött.) Költözés, ház buherálás, meg rendszeres hétvégi programok mellett is meg tudtam oldani, tehát csak a szándék a lényeg. Az tény, hogy a keresési folyamat időintervalluma (az első regisztrációtól a kitűzött célig) viszont megnövekedett, a korábbi folyamatok átlagos hossza alapján már nem kéne itt lennem legalább vagy 3 hónapja.