Nem félek a személyes találkozástól

Sziasztok! Én nem tapasztaltam, hogy félnének a társkeresők a személyes találkozástól, sőt éppen az ellenkezője az elterjedt gyakorlat! A nagy többség éppen azt szorgalmazza már a bemutatkozója helyett az adatlapján írva, hogy még mielőtt egyáltalán bármit is tudnánk a másikról a levelezések és telefonbeszélgetés során, azonnal személyes találkozással kezdjünk. Mivel nekem a társkeresésen túl is van életem, munkám, szabadidős elfoglaltságaim, az, hogy hetente többször azzal töltsem az estém, hogy idegenekkel találkozgassak, akikkel lehet, 2 perc beszélgetés után kiderül, semmi közös nincs a gondolkodásunkban, nem vállalható. Szerintem időt takarítunk meg, és mindenképpen a lelkünk egészségét védi - kevesebb csalódás, bosszankodás, frusztráció -, ha nem ugrunk bele azonnal, mindenkivel személyes találkozásba. Viszont nem egyszerű arra sem rávenni a társkereső partnert, hogy írjon. Nagyon kevesen készek arra, hogy egy lényegretörő, információban azonban bővelkedő bemutatkozó levelet írjanak, amelyből kiderülne, hogy vannak-e kapcsolódási pontok életvitelünkben, gondolkodásmódunkban, terveinkben: persze, tudom ez 1-2 levélből teljes bizonyossággal nem derül ki, de a kizáró okok azért már sokszor az első levélnél kibuknak. Ha a levelezés (2-3 levélváltás, 1-2 nap) során van némi összhang (ez talán a levelezőpartnerek 10%-a), én a telefonbeszélgetést szorgalmazom. A telefonbeszélgetések nagyrészt kétféle módon zajlanak: a beszélgetőpartner nem nagyon szórabírható, magától nem beszél, nem kérdez, kérdésre 1-2 szavas tőmondatokban válaszol. Ha én mesélek magamról, nincs reakció, válasz. Egyébként többnyire ők azok, akik az írásbeli kommunikációt hárítják, mondván, szóban szeretnek inkább bemutatkozni.... A másik típus (ők vannak többen): egy beszélgetés minimum másfél óra "fecsegés", mindenről (IS :) ) hosszasan beszél pl. hogy a barátja feleségének tavaly milyen autómárkát választottak, amikor új autót szeretett volna, vagy hogy a vasútmodellezéséhez milyen on-line platformokon rendeli az alkatrészt, és azt melyik futár cég szokta hozni, vagy hányan ülnek egy irodában és hogyan vannak elrendezve az asztalok, stb. :) - csak éppen a saját gondolatairól, életmódjáról, szokásairól, terveiről partnerkapcsolati elképzeléseiről semmit. És az erre vonatkozó kérdéssel sem lehet elterelni a beszélgetést személyes síkra. Nálam másfél óra általában az az idő, amikor elfogy a türelmem és udvariasan lezárom a beszélgetést, addig várok és reménykedem, hátha a kezdeti izgulás, stressz idővel elmúlik a partner részéről, és tudunk "rendesen" is beszélgetni. A lényeg, hogy akikkel sikerült értelmes beszélgetést folytatni - ez mondjuk 5 % - eljutunk a személyes találkozóig. Ami számomra egyértelmű, hogy csakis nyilvános helyen találkozom, ahol jónéhányan vannak körülöttünk. A sétálgatós találkozót nem preferálom, mert akkor nem lehet a másikra jól figyelni, nem látom a mimikáját, a szemét beszélgetés közben. Általában erre egy kávézós helyet szoktam javasolni. Egy közös kávé általában max. 1 óra, ezalatt kiderül, van-e olyan kizáró ok, ami miatt nem érdemes folytatni, vagy lehet újabb találkozót egyeztetni, az már mondjuk egy vacsora - étteremben, nem lakáson :) És biztosan rendkívül konzervatív - jó, mondjuk úgy: maradi vagyok - de én el nem tudom képzelni, hogy találkozáskor puszival köszöntsük egymást, annál többről meg aztán végkép szó nem lehet. Hiszen ilyenkor még egy teljesen ismeretlen emberrel találkozom: köszönés, teljes névvel bemutatkozás és az udvariasság szabályainak megfelelő kézfogás. És bevallom, ha úgy tűnik, az alapvető illemszabályokkal nincs tisztában az úriember, pl. ha mégis megyünk az utcán együtt valamennyit, nem tudja, melyik oldalmon kell mennie, és nekem kell "körbesétálnom", vagy előreenged(ne) az étterem bejáratánál, és hiába "torpanok meg", hogy férfiként mégiscsak ő lépjen be a nyilvános vendéglátó helyre előttem, nem "veszi a lapot"; egyre kisebb az esélye a folytatásnak. De igaz ez akkor is, ha kitaposott edzőcipőben, koszos kabátban, stb. jelenik meg, vagy 5 percnél többet késik, és nem jelzi telefonon előre. Tudom, ha valakinek van türelme mindezt végigolvasni, magában megjegyzi, nem csoda, hogy évek óta egyedül vagyok, nem a mai világba való a mentalitásom. De én azért bízom benne, hogy talán egyszer találok egy férfit, aki hozzám hasonlóan ódivatú és begyöpösödött gondolkodású :)

Az elsőre nálad- mást jelent egy férfi szájából, mint amit egy nő gondol. Amennyiben a távolság nem túl nagy és elég merész a házigazda lehet egy kávé bármelyiknél is. Viszont volt olyan az életemben hogy feljött Pécsről egy"reményben " - úgy hogy utazás előtt közöltem vele "egy kávéért" nem érdemes ennyit utaznia. De ő feljött, mert hátha..../gondolta ő/ Jót csatangoltunk! Mivel jó házigazda voltam ,még egy késői ebédet is kapott.Eddig udvariasan úriember volt! Mindezt levetkőzve, feltette a kérdést nemes egyszerűséggel: "akkor most dugunk vagy nem dugunk?"-még szép hogy nem!! volt a válaszom, hiszen megmondtam előre mit várhatsz. Későbbiekben kiderült ez a hétvégi szabadidős tevékenysége volt, hogy- bárkit, bármikor, bárhol, csak hagyja magát!😜

@Andrea: "elsőre nálad vagyok hétvégén" Ez az irányzat mennyire jellemző amúgy? Csak kíváncsiságból... :D (Nekem eszembe nem jutna kezdésnek a csajhoz menni hétvégére, na persze kivéve ha kifejezetten azt kéri. Inkább áthívom, főzni tudok, s kiderül nem-e túl finnyás, bár úgy érzem eddig nem ezen vérzett el... :D ) Nem mindenki pontosan egyformán éli meg a társkeresősdit, de simán el tudom képzelni, hogy vannak akik már nálam is sokkal jobban unják a levelezést, és totálisan bele vannak fásulva. Nyilván csökken az érdeklődésük, ha nincs találkozás pár napon belül. Bár az 1-2 hét még egész vállalható.

@Hajnal: Teljesen egyetértek veled. Szerintem kell pár nap hogy azt mondjam tudunk beszélgetni...na meg tisztázzuk már le ki mit akar..mert hiába van oda írva h komolyat keres mire megkérdem mást akar... 😄 Szóval ismerkedjünk már 1-2 hétig... Véleményem szerint pár nap alatt elfogy a szufla és csak én írok...de ha bírja és mondjuk hívás lesz belőle megint csak én beszélek...egy idő után... Van egy rosta fokozat amin ha átjutsz és hívásban is jókat beszélünk....ilyenkor sok trutyi kiderül... Utána talizhatunk. Na de az ilyen...elsőre nálad vagyok hétvégén mama kisfia hagyjon már....🤣 Se gazdag nem vagyok, hogy meglophasson, se szálloda, se étterem, se lotxó...pláne nem az anyja főleg nem ingyen. 😆😅 Tudom néhánynak ez a divat én nem engedem!! Megszoktam kérdezni oké de ha nem tetszel csapjam az orrodra az ajtót??? Vadidegent a házamba?? Még a postást se hívom be pedig jó pár éve ide jár sőt sulis társam volt. 😆🤣 Nem akárkit akarunk és nem mindenáron!

Én nem félek ,sőt nagyon is szerettem volna talákozni vele , de valamiért vissza se ír már ..... hiába írok neki.Nem értem . Csalódtam!!!! De nem kicsit....... Nem ezt vártam tőle . Hát ő tudja .