Megint kétszer küldte el, ezért a másodikat töröltem. Zoli

@Jácint: Kedves Jácint, "az élet nem úgy ment ahogyan kellett volna. Átgondoltam ezeket a gondokat és azt találtam, hogy vastagon volt benne az, hogy én mit tettem vagy épp mit nem tettem meg. Ha gond van először az önkritika kéne, hogy előjöjjön." Abban is van igazság amit mondasz. De az is igazság, amit a pszichológus mondott nekem, amikor úgy gondoltam, hogy meg tudom javítani a házasságomat, mert rajtam múlik, mert majd én megtezske mindent, mert csak én vagyok a hibás: - Zoltán, nagyon jó elbeszélgetünk itt (tényleg így volt), de ne költse a pénzét, mert ha a másik nem akarja már kapcsolatot, akkor fejre is állhat, nem lesz változás. Hiába akartam ésszel megérteni, megjavítani a dogot, nem lehetett. pedig nem kerestem kifogásokat, igyekeztem. Vagy másik dolog (nem akarom elvinni a dolgot a politika irányába): szerződés szerint elvégzem a munkát, kiállítom a számlát, a megrendelő,mégsem fizet, mert csak. Itt is van ösztön, a kőkemény kapzsiság, a sok ember (elnézést az itt jelenlévőktől) magának akar mindent, és lehetőleg ingyen. Itt miben volt hibás? Semmiben, de mégis nekem kerül plusz feladatokba, hogy a pénzemhez jussak, kifogást meg nem keresek, mert én szerződés szerint teljesítettem. Kedves Jácint, Lajos és esetleg mások: mivel itt társkereső oldalon vagyunk, és a társkeresés, a párkapcsolat a téma, szerintem kijelenthető, hogy ezeket nagyobb RÉSZBEN a több millió év alatt kialakult ösztönök vezérlik. Lehet dolgokhoz ésszel hozzáállni, de nem fog működni. Saját példa: nem innen, de sok éve megismerkedtem egy nagyon szép és okos hölggyel, mindketten erősen akartuk ésszel a kapcsolatot, de ahogy mondják, nem volt meg a kémia - és valóban, vaami ismeretlen oknál fogva az intimitás nem ment egyikünknek sem abban a kapcsolatban. Ésszel roppantul akartuk a kapcsolatot, de rá kellett jönnünk, hogy valamiért mégsem megy. Baráti kapcsolatnak jó lett volna, de nem prkapcsolatnak. Itt az ösztön valamiért azt mondta mindkettőnknek, hogy ne. Nyugodtan legyél nyers, de párkapcsolatban, házasságban a racionalitás az, ami a kisebb súlyú. Az ösztön, a kémia (vonzódás) sajnos sokkal nagyobb súllyal esik a latba. Zoli

@Csaba: Szia! "Ugyanakkor, ha az adott két ember az östönös szinten nem kívánja már egymást" Akkor minek jöttek össze? Mert nem nem úgy van , hogy két ember együtt van nem kívánják egymást. Valamiért összejöttek. Hogy miért laposodott el a kapcsolat, annak számos oka lehet. De ezeket az okokat meg lehet keresni és orvosolni, ha lehetséges. Mert ugye nagy divat manapság ami nem működik kidobni. Megjavítani nem kényelmes, nem gyors és fáradtsággal jár. Nyilván nem lehet mindent megjavítani. De jelenleg kb semmit sem javítanak meg az emberek. Sem fizikai tárgyakat sem kapcsolatokat.

@Csaba: Szia! Minden tiszteletem mellett nem győztetek meg. Legyen szó az életben való előrejutásról vagy épp egy párkapcsolat ellaposodásáról. Az embernek vannak érzelmei és érzései igen. Azok motiválnak? Igen. Node kérem egy gondolkodni tudó és akaró embernek valamiféle ösztönre fogni azt, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellenének. Háááát. Ez nekem nem más, mint kifogáskeresés. Nekem is volt ellaposodott kapcsolatom vagy épp olyan időszakok, amikor az élet nem úgy ment ahogyan kellett volna. Átgondoltam ezeket a gondokat és azt találtam, hogy vastagon volt benne az, hogy én mit tettem vagy épp mit nem tettem meg. Ha gond van először az önkritika kéne, hogy előjöjjön. Az ösztönt el tudom fogadni egy kamasszerelemnél vagy épp egy kocsmai verekedésnél. De amúgy? Kifogáskeresés az esetek túlnyomó részében :) "Nem én tehetek róla, hanem a természet. Az evolúció és az ösztönök." Ez kiváló önbecsapás és ahogy ismerem a szűkebb és tágabb környezetemet, ezt erősen gyakorolják az emberek. :) Ha valakit megbántottam ezzel bocsi... én eléggé nyers vagyok :)

@Jácint: Is-is. Mérő László jut erről eszembe, aki a viselkedéseket elemezte, s arra jutott, a kevert stratégiák optimálisak. Ott a racionalitás vs. emocionális viselkedés volt a téma. Sem a szélsőséges racionalitás, sem az agyatlan intuitív, érzelemből cselekvés nem nyerő. Kell ez is, az is az eredményes élethez.

@Zoli: Szia! Minden tiszteletem mellett nem értek egyet. Ezt így ebben a formában nem lehet megindokolni, hogy azokat az állatfajokat ahol van vélt vagy valós hasonlóság párhuzamba állítod. Igen az emberre hatással vannak az ösztöneik. De a modern társadalmi fejlődés miatt az életben előre jutni nem lehet csak úgy az ösztönökre hallgatva. Lehet az ösztöneidet követve alfahímnek lenni pl. egy óvodában, de az életben ez már ritkán jön össze. Akik az életben előrébb vannak azoknak igenis az intelligenciájukat és a megtanult dolgokat kell jól alkalmazniuk, hogy előrébb jussanak, nem az ösztöneiket. Hirtelen felindulásból ösztönösen nem lesz senkiből sikeres cégvezető, élsportoló, nem fog a tudományterületeken jeleskedni és sorolhatnám. Szerintem nem szerencsés az ember cselekedeteinek nagy részét az ösztönök számlájára írni. Sőt szerintem az ilyen megközelítés az inkább csak kifogás keresés a nem megfelelő viselkedésre, ami egyébként nagyon jellemző a mai modern emberre. De persze ez csak az én személyes véleményem. :)