@Lajos: Röviden azt mondom rá, hogy gyanús.... :D Valami véleménye biztos van, amit vagy nem tud megfogalmazni, vagy nem mer. Aztán amikor véleménye szerint súlyosabb az eltérés annál amit ő tolerálhatna, felszívódik. Ez persze csak feltételezés, mivel én annyit vettem észre, hogy a folyamatban szublimált valahol. Esetleg feltételezhetően egy olyan mondat miatt, ami már nem férne bele az "úgy mesélek magamról, hogy nem mesélek semmi olyat, ami ne tetszene random akárkinek" módszertanába. Esetleg megjegyzi magának ezeket a véleménybeli eltéréseket, és egy "aha", "ok", "szupi", "semmi baj" stb." eltárolja akár egy kis tüskét, vagy hibakódot, ahogy tetszik. Aztán ha teszem azt kialakul egyfajta kapcsolat közöttünk, ezeket amikor felgyülemlik egy bizonyos mennyiség, beömleszti később egyszerre. Ha sikerül is látszólag kitisztázni, akkor maga a kitisztázás is egy tüske lesz a következő kupacban. Vagy csak túl pesszimista voltam, és egy velem 100,00%-hoz konvergáló egyezőségű (vagy alkalmazkodó képességű) egyeddel beszélgetek, akinek szavak nélkül is megy szépen. :D Vagy sikerült csupa olyan dologba beletrafálnom, amiről tényleg nincs véleménye, bár azért egy bizonyos terjedelem felett ennyi véletlen nincs.

Általában van véleményem. A kérdés, hogy azt kivel , mikor és hogyan osztom meg. Ember, helyzet,hely és idő függvényében.

Szerintem az egy jó tulajdonság ha elmondja a saját véleményét. Hiszen így lehet megismerni. Ha nem mond semmit , hanem tűr. Az nem épp a legjobb dolog. Mert így magával is ki szúrhat.

Komplex téma. A vélemény egy szubjektív dolog ami több tényezőtől függ: az illető neveltetésétől, társadalmi közegétől, életkorától, munkájától, tapasztalataitól, az adott tárgyról szerzett információitól, pillanatnyi hangulatától, természetétől stb. Biztos mindenkivel megtörtént már hogy egy barátja/barátnője panaszkodott az exére és ezután kialakult egy vélemény benne. Majd összetalálkozott az ex férjjel-feleséggel aki szintén elmesélte a maga verzióját és hoppá! másképp nézett ki az egész helyzet. Vagy a Covid idején, amikor itt Olaszo.ban a rengeteg haláleset miatt nagyon súlyos korlátozások voltak. Az emberek hónapok után lelkileg kikészültek és mint orvostól kérdezgették tőlem most a kormány helyesen döntött? vagy felesleges az újabb szigorítás? Mit mondthattam? Egy mezei orvos vagyok, se virológus, se eü. statisztikákhoz értő szakember. Azt mondtam hogy a kormány azt teszi amit a legjobbnak lát, nincs precedens egy ilyen helyzetre, nincs tapasztalat. Megfelelő információk hiányában nehéz véleményt alkotni.

Nekem az a bajom, mikor ismerkedéskor egy nő úgy érzi hogy talán tetszek és kíváncsi rám, azokat mondja amiket hallani szeretnék, és gyakran felhozza hogy mennyi közös van bennünk. Aztán találkozás után csalódik mert másnak képzelt el külsőségekben. Ha már nem olyan kiváncsi, mindjárt kiderül hogy semmi világszemléleti, kulturális hasonlóság nincs, de az általunk megegyezett emberségi alapértékekhez sincs semmi köze.

Igaz. Sokan nem merik elmondani a véleményüket és nem akarnak konfrontálódni. Nem igazán bátor emberek szerintem. Sokan olvassák a fórumot, de sosem írnak, pedig van véleményük...