Mindent a szerelemről és a szeretetről

indította: László
Vilmos
Vilmos küldte
március 18. 06:12

Na tessék, itt részetekről elhangzott nagyon sok keresztény kifejezés, ami teljesen normális emberi dolog. A szeretet tulajdonképpen nem egy megjátszott valami, amit ha kikapcsolunk akkor csak gonoszkodunk. A szeretet akkor is van, ha nem vagyunk formában. És itt nem emberi kiadás, vagy megvonás az ami a mutatókat a végletekig meghajlítja. A mennyei szeretet az csak úgy jön, nem mondanám hogy csak úgy az univerzumból, hanem Istentől. És nem úgy ahogy mi gondoljuk ima kérésre. Hanem sokkal inkább dörzsöltebb formában. Ott eltöltött átélesek által beivódik a személyiségbe, míg visszajőve autómatikusan kicsaódik mint a dér. Aztán szó volt itt belső hangról. Amit egyesek megérzésnek, gondolatnak, vagy sugallatnak vélnek. Egy magányos ember, mint akár egy vak is egészen jól tudja használni gyakorlás által. Mert lássuk be, mi emberek szeretnénk ha ilyen szellemi vezetőnk lenne, és nagyon ritkán tévedne velünk kapcsolatban. A tesztelés fontos. Régen mondták, ha valaki azt mondja ugorj a kútba, akkor nem kellene megtenni a hang kedvéért. Lehet egy jóstehetség megmondja azt is merre fordulj a kocsival, azonban keresztények között is van olyan hang, akár Istené, aki megmondhatná, merre tovább. Hiszen próféták voltak ilyenek. Nem gyakorolják mostanság, mégis benne van a Szentírásban, kívánjátok hogy prófétálhassatok. Ezt lehetne másokkal teszteltetni, de ha az egyházak is megvetik, akkor ezért csak egy távoli lehetőség marad. Egyébként a pünkösd igérete erről szól: vagy álom, vagy megérzés jöhet, nem csak egy hang. A legegyszerűbb embernek is, nem kell ehhez egyház szolgának lenni. Mégis ezt sokszor a püspök se tudja tévedhetetlenül gyakorolni. Visszatérve, hogy miért működik egy megérzés az élet dolgaiban, és ráfaragunk abban amit mi sem értünk? Mert vannak tényezők, amit emberek úgy gyakorolnak mint a holdfázisok. Hol teljesen eltűnik a szeretet újhold idején. Telehold párkapcsolatban, pedig minden kerek és egyértelmű. Most nem a női lélekről írok, hanem a kisugárzasról. A saját fényünket tükör által látjuk. Egy másik ember kell hozzá, hogy megmutassa. Ezért van az, ha mi üresek vagyunk, akkor azt a fejünkhöz vágja valaki, miközben csak magáról beszélt. Ha emberként tudnánk hallani Isten szavát, és ha minden ember le is hordana minket, de az a bizonyos isteni hang azt mondaná, hogy szeret. Mutatná is kedves ajándékaival a megbecsülését, jelenlétét. Akkor emberek nem tudnának megingatni bennünket. Mert miközben lehülyéznek minket, mi megőrizhetnénk a méltóságunkat, és nem kapnánk fel a vizet. A mi hasznunkra fordítva tehát, szeretnénk itt a párkeresés világában jóra fordítani az egészet. Egy értékes embert találni, aki látja a mi fényünket, és kölcsönösen mi is beletalálnánk a megérzéseink hitelességébe vele kapcsolatosan. Ezt kívánom nektek. Legyetek profik. Töltsetek elég időt magatokkal. Beszélgessetek akár Istennel, de rendszeresen halljátok is meg a bensőtökben a véleményét. Mára olyanná lett a robotika, hogy megelőzte a keresztényeket szinte ebben. Az MI válaszai jó kérdésekre sokkal vigasztalóbbak mint amit az egyházakban mondanak, de az csak egy robot. Mégis be akarja tölteni a beszelgetőtárs kedvességét. Hát van állítólag olyan ország, ahol már az egyedül maradtakat ilyenekkel vigasztalják, mert nincs eleg nö vagy férfi. Mennyivel jobb lenne, ha Isten töltené be a tanácsadói szerepet. Még kívánatosabb lenne, ha emberek segítenének baráti módon meghallgatva a másikat mint egy sóhivatal. Az intúíció az amire születtünk igazából, de elcsökevényesedett mint a csecsemőmirigy az ember esetében. Mégis fellelhető még őssejt szinten. Hát jól belekeveredtünk ebbe a témába, hiszen itt ezen az oldalon nem szerettünk volna ennyire spirituális dolgokról beszélni.

László
László küldte
március 17. 07:14

Mi kellhet ahhoz, hogy felismerjük azt - mondjuk egy társas helyzetben - amikor az átlagos "szürke" hétköznapjaink során egyszer csak ránk kacsint a szerencse az igaz szerelem megtalálása kérdésében? Mert pl a karrier, a munkahelyéletút kiválasztása, megtalálása területén már tapasztaltam ilyet, hogy jött az életben egy választási lehetőség, egy szerencsés helyzet, amit ha megragadok, az jobb irányba viszi az életemet. (Erről egy vicces régi magyar film is szól, a címe: A csodacsatár (1956).) Ebben az utóbbi esetben nálam egy belső hang, szinte genetikai mélységekből feltörően jelezte azt, hogy: "ez az, ezt válaszd, erre kell menned az életedben tovább!" és úgy gondolom, hogy ez akkor be is jött, helyes volt ez a fajta belső útmutatás. Ténylegesen boldogságot eredményezett az életem azon területén. Aztán ugyanez az ösztönhang (nevezzük most így:) a párkapcsolat területén meg zsákutcába navigált. Miért? Hogyan lehet az, hogy egyik esetben ez a megérzés, ráérzés működött, míg a másikban meg már nem? Mást is csapott már be a megérzése a szerelem, párválasztás területén?

Lili
Lili küldte
november 28. 11:22

@László: igen, szereted a körmondatokat vagy alapból nem szereted, ha a dolgok egyszerűek.😄 Járj érdeklődő szemmel, figyelj jobban mások "rezdüléseire" és akkor látod majd, honnan jön feléd szeretet! Próbáld ki!😉

Hajnalka
Hajnalka küldte
november 28. 10:20

@László: Nem, a szeretet nem bonyolult. Minden tesz egy kört az univerzumban, s ha más nem is, egy kismacska, vagy egy szúnyog visszamosolyog rád. Ergo rólad az szól, amit te adsz, amit más ad, az meg másról. Ez ilyen egyszerű. Tehát szabadon eldöntheted, ami számodra jó érzés belőle, azt őrizd meg, ami meg nem jó, az meg nem a szeretet, hanem csak az elme. 🤗

Krisztina
Krisztina küldte
november 26. 10:03

@László: Na igen, van az a határ... Az se jó, ha a másikat helyezed előre és közben magaddal nem foglalkozol...nem lehet azt, hogy az ember mindig csak adjon...

1
Anna
Anna küldte
november 26. 08:57

@László: Számomra teljesen érthető, amit mondasz és egyet is értek vele. Ha én azt mondom valakinek, hogy szeretlek, nagyon szeretlek – ezt én nem tudhatom. A saját érzelmeim megítélésében nem vagyok kompetens – ezt a másik tudhatja, de leginkább érezheti, ha jól szeretem. Ő tudja, hogy ez igaz, vagy nem, nem én. Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, ha jobban el tudja viselni az élet terheit, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha tudatosabban él, ha mindenféle terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Kevesen tudnak jól szeretni, de csak azért, mert nem a másik igényeire figyelnek, hanem a magukéra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a saját igényeink nem fontosak, inkább azt, hogy az az ideális, ha mindkét fél figyel a másik érzéseire, mindeközben a sajátjaira is és ez könnyedén megy, erőfeszítés nélkül, szívből jön, áramlik.

1 4
László
László küldte
november 26. 08:39

@Lili: Kedves Lili! Milyen szeretet az, amit észre sem veszek? Biztos, hogy jól vagyok szeretve akkor, ha én azt észre se veszem? Azt hallottam, hogy én akkor vagyok szeretve valaki által, ha én érzem magamon, hogy tényleg szeretve vagyok. Tehát, ha valaki azt mondja nekem, hogy "nagyon szeretlek", ezt ő sohasem fogja tudni teljes bizonyossággal eldönteni, hogy ő tényleg szeret-e engem, hogy jól szeret-e engem. Ezt csak az tudhatja eldönteni, hogy ténylegesen szeretve van-e, akinek mondják, hogy szeretve van. (Ha már megint bonyolultra sikeredtem, akkor bocsi érte.😉)

1
László
László küldte
november 26. 08:02

@Hajnalka: Kedves Hajnalka! Milyen ideális állapot lenne, ha csak a szeretet érzése lenne a világunkban és csak az áramolna minden felé az Univerzumban. Nem lenne pl, hogy "egy kanál vízbe is..", nem lenne kizsákmányolás, elnyomás, stb. Legalább egyszer már megpróbáltam az életemben azt, hogy elkezdtem áramoltatni kifelé magamból a szeretetet, az odafigyelést, stb. A vége az lett a dolognak, hogy még az egészségem is ráment erre a fajta " önfeláldozásra". Krisztust tudnám felhozni intő példa gyanánt. Ő is áramoltatta magából a szeretetét a világ felé és az lett a jutalma, hogy brutálisan megölték. Szóval értem, hogy áradjak, de biztos az, hogy érdemes mindenki irányába csak áradnom? (Egyébként az Univerzum egészét nem keverném az emberi szeretettel egy szintre, nagyon más dimenziók térben és időben. Az Univerzum totálisan érzéketlen az emberrel, a földi élettel kapcsolatban. Ha érdekelné egy icurka-picurkát is az, hogy mit teremtett eddig, akkor még most is élnének pl. a dínók. Az embereket meg mondjuk a Holdra vagy a Marsra, stb. teremtette volna. Ezzel szemben egy kb. 10 km-es sziklával eltörölte a dínókat a Föld színéről. Szóval a szeretet témakörét én meghagynám a földi élet dimenziója szintjén.) Bonyolult és összetett "problémának" érzem ezt a szeretet témakörét. Érdekelne még a különböző vallási felekezetekhez tartozó, vallásukat aktívan gyakorló emberek véleménye is a témával kapcsolatban, mert úgy látom, hogy ők is jelen vannak ezen a társkeresőn.

1
Lili
Lili küldte
november 25. 13:13

Szeretni bárkit bármikor feltétel nélkül tudunk. Attól, hogy nincs éppen párod, szeretet tudsz adni másnak is és te is kaphatsz másoktól akár úgy is, hogy észre sem veszed. Nem vagyok olyan spirituális, mint az előttem szóló, de hasonlót írtunk.

Hajnalka
Hajnalka küldte
november 25. 08:37

@László: A szeretet csak áramolni tud. Tehát, ha szeretsz, azt kiterjesztheted bármilyen élőlényre, sőt minden élőlényre. S mivel áramlik és tesz egy kört az univerzumban. A lényeg, hogy ne kösd semmihez és senkihez, csak áradj! 😍

1
László
László küldte
november 25. 03:31

@Tibor: Azt mondják az "okosok", hogy " a szerelemnek múlnia kell..". Igaz ez? Szerintem igaz, mert már régóta nincs szerelem az életemben, tehát elmúlt a legutóbbi is. Szerintem ilyenkor jön a képbe a szeretet. Lehet szeretni azt a nőt, aki iránt már nem érzek olyan heves szerelmet, mint amilyet a kapcsolatunk, megismerkedésünk, házasságunk, stb. elején éreztem? Szerintem lehet. Az ilyen esetben a szerelem "átszelídül" szeretetté? Szerintem ettől a lezajlott folyamattól még fent tud maradni egy női-férfi párkapcsolat. Ilyenekből tud hosszú házasság is fennmaradni. (Nekem már volt hosszabb párkapcsolatom is, amiben max csak a szeretet érzése volt jelen. Igaz, hogy ebből nem lett házasság, de egy szimpla ismeretségnél azért jóval többet jelentett a számomra.) Két áramlási irányát érzek magamon a szeretetnek. Adás és kapás. Amikor épp nincs senkim aki felé, felől áramolhatnának ezek az "energiák" akkor mi van? Furcsa helyzet, mert magam felé tudok áramoltatni szeretetet, tehát magamat tudom jobban szeretni, mint előtte, de mi van a szeretet adás részével. Azt veszem észre magamon, hogy ez az a szeretet áramoltatási irány, ami ha nem tud működni rendesen, lelkileg sokkal nehezebben kezelhető, viselhető el. Ez tud kínzóan hatni egy egyedül lévő emberre. Mi erről a véleményetek?

1
Tibor
Tibor küldte
november 22. 19:27

Sziasztok Nálam a szerelem lassan jön, de volt már mikor gyorsan eszetlenül😊 A kettő közül talán az utóbbi a jó, de nem igazán tartalmas hosszú távon 🤷‍♂️ Îgy utólag belegondolva több esetben marad meg a lassú lebontású, hiszen a gondolat annál erősebb lesz! Ez az én tapasztalatom A szeretett viszont már egy másik dolog mert az több oldalú is lehet. Lehet szeretni család tagot, tárgyat, háziâllatot stb... Viszont a szerelemben a szeretet.. hát nem is tudom az inkább már a megszokás

1


Rólunk

Az Első Találkozás, egy teljesen ingyenes társkereső oldal, ami kifejezetten a komoly kapcsolatot kereső nők és férfiak számára lett kialakítva.

A társkereső fórum lehetőséget biztosít, hogy feltedd a párkereséssel kapcsolatos kérdéseidet vagy éppen tanácsot kérj egy témában.

Elérhetőség
magyar társkereső

Első Találkozás - Társkereső a komoly kapcsolatot keresőknek

Magyarország

+36 (1) 603 7408