Minden évben nagyon nagyon várom a Karácsonyt.... Előre készülök: kívül-belül.... Kívülről _ azt jelenti, hogy kitakarítok, mint mindig és megtervezem, hogy hol legyen a karácsonyfa. Ami már nem kell, elöregedett, azt kidobom. Megtervezem a terítéket és átgondolom, hogy kit mivel lephetnék meg.... Belülről _Maga a lelki készülődés, ráhangolódás az ünnepekre... A szeretet ünnepére, ahol nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet, amivel átadom... Hogy mit jelent számomra az a személy, akinek az ajándékom // meglepetésem szól.... Nem feltétlenül sok időt töltök el a nézelődéssel, sokkal fontosabb számomra az eredetiség, az ötletesség, a kreativitás.... Egy kézzel kötött sál felbecsülhetetlen értékű.... Sokat beszélgetünk a sógornőmékkel, hogy ki mit főz és süt, így sokkal könnyebb az ünnepi készülődés... Több helyen vagyunk, együtt is vagyunk, de felkeressük a másikat is: családlátogatás, spontán baráti találkozások.. Nagyon boldog vagyok Karácsonykor (is), sokat készülök, sokat dolgozom, de megéri.... Mert szívvel és szeretettel teszek mindent, ami sohasem teher, hanem igazi boldogság.... Maga a készülődés, a várakozás örömmel tölt el minden évben: mert nekünk lesz szép és tőlünk lesz különleges az ünnep.... Ez a tudat valami csodálatos: az ember elfelejti a sok utánjárást, mert tudja, hogy ez a családnak tetszeni fog. Szeretem a szauna és uszoda csodálatos világát, a különféle testpakolásokat....Imádom az arc- és testpakolások otthoni kivitelezését is, szívesen kísérletezem. Azt gondolom, hogy az arc, az egész testfelépítésünk, a bőrünk különleges hatással van a társkeresésre: ezért sok figyelmet kell az ápolásra szánnunk.... Hogy tényleg gyönyörűek, csodálatosan szépek és kiegyensúlyozottak legyünk, nemcsak a téli időszakban, hanem az év többi hónapjában is. Imádom a hosszú túrákat a havas tájon, ezért képes vagyok hétvégén korán felkelni: gyorsan reggelizni, egy isteni finom rántottát enni reggelire, aztán gyorsan felkerekedni és csak menni, menni, meghódítani a hegyek csodálatos világát, gyönyörködni a csodaszép téli világban. Ez fantasztikusan feltölt, ellazít és feltölti a tüdőt oxigénnel. Nagyon nagy örömmel tölt el az a tény is, hogy év közben hány ember jóllétéhez járulhatok hozzá: ha nem is teljes mértékben gyógyulhatnak meg, de legalább egy kicsit jobban érzik magukat egy-egy kezelés után, akkor én már nagyon boldog vagyok.... Nem, nem: a középpontban sohasem az áll, hogy egyedülálló vagyok..... Mert hiszem, hogy csodák léteznek és egyszer engem is meg fognak hódítani és egyszer én is meghódíthatok valakit, örökre....

Nekem? Már semmit. A fények, a hangulat, a karácsonyi dalok, és hogy egyébként szép nagy család részese lehetek, ez mind boldogító volt, viszont egyedül én nem találtam meg azt a személyt kivel összeköthetném életemet, így minél több boldog családi eseményen veszek részt, - beleértve a karácsonyt is - elszomorít, és érzelmileg padlóra küld ha boldog párokat látok. Tudom, hogy nem minden fenékig tejfel, és egy kapcsolatot nyilván nehezebb fenntartani mint kialakítani, ezt az élet más területein tapasztaltam, de javítsatok ha tévednék, viszont ez az egy hiányzik az életemből, másra nem is gondolatom igazán. Anyagi javak? ugyan minek, ha nincs kivel megosztani? Egyébként se tartom jó ötletnek ha ezerrel teper az ember a pénzért, azzal csak felborul az egészséges értékrend szerény véleményem szerint. Tyű, nem is tudom mikor tört rám utoljára boldogság hullám a fenyőfát, és a lakást díszítve... Pár esztendeje talán, azóta már csak sodródom, és nem magamért csinálom, ha csinálom egyáltalán. Tavaly már csak édesanyámnak segítettem fát díszíteni, és ebben ki is merült az egész. Ajándékot is csak az unokatestvéreimnek veszek, legalább ők még tudnak örülni neki, és már karácsonyi, és családi videókat is egyre ritkábban készítek. Ezt a hozzászólást pedig inkább nem is folytatom, mert ha tovább írnám, a végén még lejönne az életről aki olvassa... :D

Nem tudom. Évek óta hallgatom a kérdést, hogy mit ünneplek én karácsonykor. Nem szívesen válaszoltam, mert aki kérdezett, az nem nagyon válogatta meg a szavait. Most az egyszer kivételt teszek. A karácsony a SZERETET ünnepe. Együtt vagyunk, játszunk, beszélgetünk. Kicsit pihenünk. Erről szól, szerintem.

Látom hogy az emberek nem szeretnek beszélni a karácsonyukról, ki tudja miért. 25-én ex anyósnál voltunk.gyerkőc, ex és én. (Nem vagyunk puszi-pajtások de egymás szemét se kaparjuk ki. A gyerek érdekében civilizáltan viselkedünk. Néha ránézek és azt kérdem magamtól: Ugyan mi a csudát láttam benne? Gondolom ő is így van ezzel. 😀) Lukulluszi ebéd után ajándékbontás következett majd séta a városban Ferrara belvárosában laknak, gyönyörű, középkori városka. Gyerkőc nagyszüleinél vakációzik jan 2-ig, már alig várta. Este tánc barátnővel egy mega-diszkóban, rengeteg ember, a színpadon figuránsok, táncosok, tűznyelők, fantasztikus lézeres fénytechnika és fergeteges zene! Este 11- től hajnali 3-ig táncoltunk egyfolytában. Szent István napján pedig másik barátnővel fel a közeli hegyekbe, termálfürdőzni. Nagyon kellemes nap volt.

25-én dolgoztam 24 órában reggel 06.00-tól.Díszítettünk fenyőfát.A fiamnak utaltam a számlájára tíz ezer forintot.Ő vett nekem egy teázós készletet ami egy bögréből,és egy fém szűrőből áll,és egy doboz kókuszos lindt csokit.

Feleslegesnek tartok egy új topikot nyitni, ezért ide írom: kinek hogy s mint megy a karácsonya? Hol volt, kivel volt, mit főzött, mit evett, milyen ajándékot adott és kapott? Délelőtt dolgoztam (ma hivatalosan nincs ünnep), délután gyerekkel elmentünk néhány aprósággal két barátnőmhöz. Este egy másik barátnő jött hozzánk. A vacsora egyszerű volt: grillezett c, édeskrumpli (párolva, fokhagymával, curryvel és füstõlt sóval) zöldsaláta (vajon pirított kenyér kockákkal) csokifagyi, ananász. Gyertyagyújtás után karácsonyi énekeket hallgattunk. Nóri ruhákat kapott, én egy ultramodern lámpát, és Noritól egy édes kis rajzot, barátnőm egy kendőt. Holnap ebéd ex-anyósnál, biztos lukulluszi lesz 😀