@László: Mindkét pontban csak egy kicsi tévedés van a válaszodat illetöen... A világom nem "multimilliárdos katolikus keresztényekkel kitömött", hanem rokonok, barátok, ismerösök. Ha a világomat becsapom, képmutató vagyok, akkor egy képmutató világban élek. Amiröl te írsz, amögé a világ mögé azok bújnak, akiknek vaj van a fején... A második pontban is csak részben van igazad. A reklám a marketing pici szelete és az adatlappal nagyrészt be is fejezödik. A levelezésben és találkozásokkor is próbálod magad eladni, de ha az öszinteség nem teszi ki a nagyobbik részét a "marketingnek", akkor ahogy mondtad, garantáltan válás vagy csalódás lesz a siker... Már korábban is kifejtettem, az orvos szerint mindenki beteg, mert csak betegekkel találkozik... Az autószerelö szerint minden autó rossz, mert csak rossz autót visznek hozzá. Az embernek kellenek a saját világába optimisták, naivak és boldogok, mert különben elkezd olyanokat irkálni, hogy a válás siker és a világ képmutató...

@László: Sosem fogom az átverést sikernek tartani, akármilyen fényes is a lagzi csak azért, mert én sikertelen vagyok... Ha valaki komolyan társat keres, az csak öszinte lehet. Minden más csak átverés, ami nem siker, nem eredmény és nem irigylendö...

@Lajos: Elsőre: mert a válást egy fergeteges házasulás előzte ám meg. Oltári nagy, világra szóló lagzival. Holtomiglan, holtodiglan. Végig van dudálva a fél város. Meg van élve az a bizonyos NAGY pillanat. Ne becsüljük ám alá a pillanat hatalmát!🙂 Másodikra: Igen, ha az vagy, akkor lehet(!), hogy jobban jársz egy hozzád hasonlóval, mert lehet(!), hogy tartósabb lesz a kapcsolat. (A keserű tapasztalás mondatja velem mindezt. Nekem nem ment az együttélés a pszichopatákkal. Most a másik csoportba tartozókra hajtok. Talán könnyebb lesz.) Ne hagyjuk kimúlni a romantikát a világból!😣

@Balázs: Azt tapasztalom, hogy az lesz sikeres az ismerkedés végeredményét illetően, aki nem önmagát adja a párkapcsolati "játékban", "játszmában" - biztos van erre jobb szó is, de most nem találom -, hanem azt a valakit játsza el, akit a másik fél látni szeretne benne. Szóval a nagy átváltozóművészeknek terem a babér ezen a téren (is). Ha önmagad adod, az pillanatok alatt unalmas és érdektelen lesz a másik fél számára és már el is fordul a figyelem egymásról. "Képmutató" világban élünk. Ezt támasztják alá pl. a válási statisztikai adatok is, mert csak kevesen bírják energiával a mindig másnak látszani szerepében való tetszelgést. (Ilyen szempontból két alapból "unalmas" ember sokkal könnyebben egymásra tud hangolódni, könnyebben megy nekik az egymás megismerése.)

Én úgy nyitok ki beszélgetést a mindennapokban -offline-, hogy értően figyelek és a másik fél mondataiból viszem tovább a fonalat, akár kérdésekkel, akár saját tapasztalatokkal