@Ildikó: Az igazság az, hogy egyik kutya a másik eb. Nincs különbség a nők és a férfiak között. "A ruha teszi az embert" Ha meglátok egy fotót amin a nő itő naciban, vagy túra dresszben van, akkor megdobban a szívem. Azzal a képpel bepillantást nyerhetek az élete egy szösszenetébe. Azt mondom ez egy rátermett, bevállalós csajszi. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy kosztűmös kép ne villanyozna fel. De ha sok kép van fent nála es mindig olyan egybe lenge ruhát látok rajta, azt gondolom takargat valamit. A nadrágos képek jók, nehéz kibogozni miért vette föl. Amit viszont elsőnek megvizsgálok, az az, hogy mennyire túlzott a smikje. Hiszen az is az öltözék része. Szeretem a szelíd tekintetű nőket, főleg, ha van egy kis mosoly is hozzá...

@Betti: Én is tapasztalom, hogy nagy hangsúlyt kapnak a külsőségek, az öltözködés én kívül is! Aki viszont nem csak ezt értékeli, annak hatalmas respect, illetve köszönet! (Mozgássérült emberként írom a véleményem).

@Ildikó: Kedves Ildikó! Azt hittem én is érthető vagyok és senki sem próbál komolyan venni. Természetesen nem kötelező a kép környezetébe képzelni magad...

@Emese: dettó az utolsó mondat. Bár általában a férfiak háborognak... Nekik is a csinos nők tetszenek, akkor a férfi is legyen ápolt.

@Zoli: Én egy hét mulva 44 leszek. Azzal ment el az életem, hogy a lelkemnek kerestem a nőt. Valakit, akire szívesen áldozom magam és majd kölcsönösen kiegészítjük egymást. Ezzel pár hónapja felhagytam mert így nem lehet ismerkedni. Nekem kimaradt az életemből a csajozás , mert én azt nagyon mesterkéltnek véltem. Az arról szól hogy minden körülmény között hódítani akarjak, és ahoz trükköket kell bevetni tudatosan olyan nők irányába akiről nem is tudok semmit, csak meglátom. Viszont így nem is gyűjtöttem tapasztalatot. Így nagyon merev voltam, mert sokat vártam és érzékenyen érintett minden elutasítás. Az önbizalmam a nőkfelé fokozatosan lement a békas..ge alá. Nyáron rájöttem hogy igazából én azért férfi is vagyok.Elkezdtem könnyebben venni így a dolgokat. Ráírtam például egy idegen nőre, hogy elmennék hozzá holnapután este 8-ra . Viszek pizsamát és papucsot, meg finomságokat. Beszélgessünk és ha nem vagyok szimpatikus akkor eljövök. Ha az vagyok akkor bújjunk össze és ismerkedjünk, barátkozzunk. Végülis ott aludtam és sokat nevettünk. Udvariasnak tartott és tetszett a humorérzékem és hogy van bennem gyermeki játékosság, amellett hogy van azért élettapasztalatom,komolyságom. 56 évesnek írta magát aki komoly kapcsolatot keres, valójában 61. Engem nem zavart, szeretem az érettebb nőket. Itt ebben a törénetben nem a volt a lényeg, nem is erre irányult az alapgondolatom , hanem nővel való közelség. Szeretem a nőket. Kell az embernek hogy valakihez odabújjon, beszélgessen és ne csak otthon aludjon egyedül mindig,mert az csak rigolyásodáshoz vezet. Most is elmennék valakihez,ha palacsintával vár, de itt is csak rosszat feltételeznének mindjárt.Szerintem pedig ebben nincs semmi rossz, ha kulturált emberekről van szó. Az ágy a barátság ágya :)

A ruha teszi a férfit. Ez tapasztalat. A nők a férfira kíváncsiak nem az emberre. Legnagyobb mértékben a külsőségek döntenek, hogy egy nő szóba álljon velem, előszőr mint a férfival. Tegnap délután lerúgtam magamról a festékes ruhám, és elmentem este színházba. Egész más a visszajelzés a kétféle megjelenésemnél. Rájöttem ősszel, hogy van izlésem és ezt ki kell aknáznom. Ugyanakkor lehetőség hogy megválasztott öltözködéssel valamit az egyéniségemből, belső világomból is információt adjak. Ez a belépő szinte minden nőhöz, és én erre régebben nem figyeltem oda, hittem benne hogy aki engem keres az így is úgyis felismer . Sok jó visszajelzésem van , magabiztosabb vagyok. Ha ez az út a nőkhöz, hogy emiatt addig szóba sem álltak nagyon velem mint az emberrel, így már annyira nem is érdekelnek komoly gondolattal.