Sőt még városon belül se működik a kommunikáció ! Sajnos

Én Londonban élek jelenleg, viszont hamarosan hazaköltözöm és sajnos azt tapasztalom, megnézem valaki adatlapját, szimpatikusnak jelölöm, írok neki. Ő is megnézi az adatlapom, elolvassa az üzenetem, de választ már nem kapok. Nemigazán értem az embereket.

Kedves Kata! Köszönöm kedves üzenetedet és a jókívánságot hogy éljem át a csodát, amit szívből viszont kívánok! Azt javaslom hogy az E.T. mellett regisztrálj egy angol társkeresőre is. Valamint ha hazaköltözöl, az esélyeid megszázszorozódnak, az biztos! Az teljesen természetes hogy nekünk nőknek szükségünk van valakire aki biztonságot ad. Ha nyomorultul érzem magam, akkor átölel, megsimogatja a hajam és tudom ha ő is itt van, semmi rossz nem történhet. Szeretnék szeretve lenni... szüleimtől nem kaptam meg, talán ezért olyan fontos ez az érzés. Az is természetes hogy az ember fél amikor volt már csalódása. De túl kell tennünk rajta magunkat.. Azt hiszem tudom mit rontottam el és vigyázok rá hogy ne ismételjem meg. Szerintem eljutottam arra a szintre hogy már nem " keresek" hanem csak boldog szeretnék lenni egyedül is, aztán lesz ami lesz. Ah még egy javaslat: ha találsz valakit aki neked nagyon tetszik de objektív okok miatt nem lehet semmi a dologból, ne mélyítsd el a kapcsolatot. Felesleges szenvedést spórolsz meg.

@László: Kedves László ! A felsorolt “buktatók” valóban léteznek . De ez nem csak a netes társkeresésre igaz . Így működünk . “Kint” a nagyvilágban is . Én úgy gondolom , ez alapvetően normális , hiszen had legyenek már elvárásaim ( nem ez a legideálisabb szó) kivel osztom meg az életem - úgy mond - hátralévő éveit , a megszerzett “javakat “ , legyen az anyagi vagy belső érték . A megálmodott társ - akit gyakran , ironikus felhanggal “királyfi , fehér lovon” - nak / pasiknál “királylánynak “ / titulálnak - többnyire már tudjuk , hogy nem létezik .. Kell hogy legyen tolerancia a másik fél felé , a saját értékeink ismerete - ezt egészséges szinten tartani valóban elég nehéz .. Távolság ? Hiszen ezt a kérdést feszegettem elsősorban .. Nagyon igaz amit írtál ! Hazai pályán sem lehet sokkal könnyebb .. Bár azt mondjuk , hogy minden távolság legyőzhető - azért a többség kiírja a keresési paramétereknél hogy : max távolság … kb a szomszéd utca ( na jó - ironikus vagyok , de kb ) . Viszont ha a kémia beindul …?? 🤔 Ez így olyan esélytelennek tűnik ..

@Kata: Korosztályod férfi tagjaitól eltekintve is nekem az az érzésem, hogy ez az oldal alapból nem támogatja a külföldi társkeresést. Ha itt nem találod meg az igazit, abból szerintem nem kellene messzemenö következtetéseket levonnod. Örizd meg az optimizmusod, mert az nem a társkereséshez kell, hanem az élethez!

Szia Kata! Én Olaszo.ban élek, 54 éves vagyok, egy 8 éves gyerekkel kinek apja olasz, ezért nem mehetek haza. Valamint ide köt a munkám, a betegeim, igaz orvosként otthon is dolgozhatnék. Februárban iratkoztam fel az E.T. -ra. Aktívan részt veszek a fórumon, a cseten, naplót is írok, szóval " látható" vagyok. Több levelet is kaptam melynek szövegei kb. ezek voltak " Nagyon tetszel, egyetértek azzal amit írsz, Te lennél az ideális nő nekem de sajnos... a munka... idős szüleim... a gyerek stb. " Mi 50 éveseket keresünk. (Mondjuk 45-60 éveseket). Ez a korosztály aki karriere csúcsán áll. Miért hagyná ott a munkáját és költözne el egy idegen országba melynek se nyelvét, se kultúráját nem ismeri? Itt mit csinálna, hogy találna munkát? Ok, el tudnám tartani de nem lenne egy egészséges szituáció. Egy férfinek szüksége van önmegvalósításra. Mekkora bátorság kell valakinek hogy ezt a lépést megtegye? Főleg úgy hogy már van egy rosszul végződött kapcsolat a háta mögött? Ilyen elhatározást még 25 évesen, fülig szerelmesen, sérülésmentes szívvel is nehezen hoz az ember. Van annak esélye hogy valakinek ilyen fontos legyek? Hiszen még a megismerkedés is nehéz... telefonon? Skype? Élőben több mint 800 km.re vagyok (8-10 óra út) Pesttől, eddig senki se mondta: na eljövök hozzád megismerni téged, a gyerekedet, megnézem hol élsz, aztán meglátjuk. Nagyon de nagyon kevés, szinte nulla. Amikor beléptem, arra gondoltam hogy lehet hogy találok valakit akinek van lehetősége ide költözni. Vagy internetes munkája van vagy nemzetközi ügynök vagy valaki akinek olyan a munkája hogy elég lenne ha mondjuk havonta hazamenne egy hétre. Sajnos senki ilyet nem találtam, ezért át is írtam a bemutatkozómat: már csak csetelni járok ide. Igaz a remény mindig megvan... Ennyi a tapasztalatom, remélem neked több sikered lesz! Hozzáteszem még: az a tény hogy olyanok is kerestek akikkel valószínűleg összeillenénk korban, érdeklődésben, foglalkozásban stb. abszolút pozitív! Tehát valószínű hogy ha itt Olaszo.ban társkeresőznék, lenne érdeklődő. Viszont eddig egyikre se iratkoztam fel, sok rosszat hallani, egyik sem olyan színvonalas mint az E.T.