Ildikó, 60

Azt mondják, amit kiérdemelsz, megkapod. Lehet, nem akkor, amikor szeretnéd, lehet, az égiek másképpen időzítenek, de valahogy úgy lesz, ahogy fohászkodsz... Szóval...jöhetnek az olasz slágerek, a csizma sarka... ki- és/vagy megérdemelted...

Nyálas, könnyed, humoros, oltári beszólásokkal, ütős egysorosokkal, a végtelenségig romantikus, de lassan az állkapcsod begörcsöl, mert az egész film alatt végig mosolyogsz... ok, van, amikor hangosan nevetsz. Bakancslistás késztetés arra, hogy te is fogd a barátnőket... állj... dehogyis... ők fogjanak téged, s irány egy ilyen utazás. Ok, hetvenéves koromig nem várnék... de kettő az olyan átlátható szám... s most őszintén :a férfi felhozatal szintén visszaadta a hitem... Könyvklub 2. A következő fejezet...

A hangulat felelős zene: Leonard Cohen Love itself ( tudod, az írás és a zene együtt ér...) Az óceán mosta hozzám üzenetét, vagy tán az őszi pára szitálta rám nyomát, az emlékezetem csalt-e meg, már magam sem tudom. Behunyom szemem, érzem óvatos simogatásod arcomon. Bár a szellő is hűs játékot játszik, elenged az idő. Melyik a valós, Istenem, már magam sem tudom! Belefeledkezem a gondolatba, nem érdekel, játszik e velem a lét, csak szorítom a pillám, egyre jobban, már szinte fáj, s hirtelen felragyognak a csillagok. Rémlik lábam alatt a város szentjánosbogár fénye. Édes kis lámpások fénylenek, villannak a távolban. Hallom hangod, követem tekintetem simogatásával karod irányát. Mély sóhaj szakad ki belőlem, lesem áhítattal az Óceán távoli vonalát, figyelem minden szavad, s reszketek bele az első óvatos ölelésedbe. Talán véletlen, talán csak a hirtelen feltámadt kósza széltől akartál megvédeni, vagy az is lehet, hogy az irányt akartad elsőre beigazítani. Már mindegy mi volt a cél, akarva, akaratlan éledt-e fel az a mozdulat, a két ölelő kar egyre biztosabb és szorosabb lett, abból senki emberfia nem szabadulhatott. Egyszerűen történt, mint a mesékben, nem várva, mégis oly természetesen fogadva, mintha már ezer és ezer éve tartott volna az a pillanat. Aztán mosolynyi apró motoszkálás, amikor csak úgy véletlen óvatosan elsimogattad nyakamról hajam, lágyan, finoman, mégis találkozott egy-két tincs az ajkaddal játékosan. Nevetve próbáltad kiszabadítani, lemezteleníteni, hogy csókoddal ölts helyette új ruhát, kéjeset, édes finomat. Bele kellett fészkelődni abba a bizonyosságba, éppen, mint gyerek anyja ölébe, tudni kellett az érzést, hinni, érezni, hogy az idő megállt, nincs tovább, megszűnt minden, csak a pillanat él, s benne mi, magunk. Már nem volt szükség szavakra, elhullottak azok, vagy csak zsongtak úgy a gondolatainkban, mégis ismertük rá a választ biztosan. Dübörgött a szívünk, szinte láttatta erejét, dobogott az erek útján, közvetítve vágyaink. Nem volt többé titok. A természet megmutatta erejét, mint gátat szakított ár szabadult fel, nem ismerve semmiféle korlátokat. Akkor dőlt el minden. Vagy korábban tán? Istenem, már magam sem tudom. Belém vésődött a véletlen-szándékos érintés a parti sétákon, vagy, amikor az Óceán üvöltése ijesztett gyerekké, hogy annak láttán szaladj hozzám, hogy magadhoz ölelőn vigyázz rám. Benne volt abban minden mit korábban tanítottak, ősi kódolt nyomok karcoltak utat, biztosan. Emlékszem minden apró mozdulatra. A hajamba feledkezős, szinte szerelmes táncot lejtő ujjakra, a bizsergető érzésre, s arra, hogy tudatom üvöltve kérte, maradjon a pillanat örökre, mert nincs többé ilyen csoda. Aztán a hirtelen megakasztott pillanat elindult, sőt, rohant, hisz markodba húzott hajam évbe feszítette nyakam, vad koccanás hozta tudtul, itt már történt valami más, valami több, valami isteni… ez maradjon inkább! Alkudozol kapkodó lélegzettel az égiekkel. Még felismered, hogy pont így akarod ezt a csókot, éppen ilyen hévvel, majd vadul, mégis lélek akasztón. Kicsit rácsodálkozol, ez vajon, hogy történhetett, de már szűkül a tudat, messze lábakon szalad az idő, a világ, ahová ilyen szépségekkel érkezel, csakis mese lehet…. már pontosan tudod.

Ha már olvastál... akkor tudod: keress a zenére aláfestésként Lady Antebellum – Need you Now Oly régen ragadtál billentyűt. Oly régen volt késztetésed arra, hogy megtaláld azt a zenét, amitől csak egyre íródnak azok a betűk, formálódnak szavakká. Már el is feledted, milyen hihetetlenül jó érzés ez. Hogy beleringsz a dallamba…. hogy csak úgy átadod magad az érzésnek, hogy megpróbálod elhinni a hihetetlent. De volt valaki, aki eszedbe juttatta. Hálás vagyok neki érte… Tulajdonképpen csak egy esélyt adtam a szerencsének, vagy Ámornak. Igazán bele sem gondoltam abba, hogy talán most jönne az, akivel kézen fogva tudnám tovább vinni az életem. Már egészen hozzászoktattam magam az egyedülálló élethez. Olyan messze távolinak tűnt az, hogy a hozzám illő férfi kopogtasson nálam. Néha az álmok jeleztek, de olyan gyorsan tovább lehetett egy legyintéssel küldeni őket. Tettem a dolgom. Befejeződött a nagy projekt, s olyan kis fáradt bágyadtan néztem, kutattam a jövőt. Hogyan tovább? Azt pontosan jelezte a testem, mi az, amitől óvakodnom kellene. A realitás mégis győzött, s mint ilyenkor szoktam, feldobtam az égieknek a döntést. Néha bekukkantottam a húspiacba. Leginkább a teljes reménytelenség volt az, ami elfogott. Teljesen félreraktam, el is feledkeztem az egészről, éltem az életem,pipáltam a feladatokat, amikor jött egy levél. Elképesztő módon egy normálisan megíródott, udvarias, érdeklődő, kedves. Teljes nyugalommal fordultam az egészhez, a korábbi tapasztalatok alapján. Hamarosan mégis azon kaptam magam, hogy már közös hangot is találtunk. Kíváncsian vártam a folytatást. A türelem soha nem volt az erősségem, de valami azt súgta, várjam, figyeljem a lépéseit. Úgy alakította ismeretlenül is, ahogy én szerettem volna. Rövid időn belül már a telefon volt az, ami újabb csodálatra serkentett. Olyan őszinte nyíltsággal beszélgettünk, mint ha már évek óta kísértük volna egymás életét. Sok közös pontot és sok olyat találtunk, ami ugyan eddig nem volt az életünkben, de szimpatikus lenne. Olyan biztonságot nyújtott a hangja, hogy szinte itt éreztem magam mellett. Nagyon kellett figyelni a talpon maradásra, visszaszorítani a képzeletet, a vágyat a szépre, a jóra. Az élet persze hozza a formáját, nehezítve a találkozást. Jó néhány km távolság volt az, amit idővel kell áthidalni. Közben persze lépegetünk az ismerkedés útján. Rakjuk ki szépen a kereteket, s igen, néha még álmodni is engedjük magunkat. Óvatosan, vigyázva, de mégis belopakodtunk egymás gondolataiba, s reménykedünk abban, hogy majd a találkozás ezt csak még jobbá fokozza. Egy apró varázslat, amit talán ajándékként kaptunk az élet utolsó etapjára. Hiszek benne….

Kívánok boldog uj évet minden kis bogárnak! Kívánok boldog uj évet a pezsgőspohárnak! Kívánok boldog uj évet húszéves koromnak és nektek és nekik, s az Eiffel-toronynak, könyveknek, könnyeknek és minden népeknek, mozinak, Gerbeaudnak, jazz-bandnak, illatnak, az Orthnak, a Worthnak, s a női divatnak, cigarettafüstnek, charlestonnak, képeknek, korzónak, ligetnek, a Margitszigetnek, szemeknek, szavaknak, sziveknek, szineknek, a napnak, a holdnak, a lámpavilágnak, minden szál virágnak, kékeknek, liláknak, boldog uj esztendőt az egész világnak! Innocent Ernő

Kányádi Sándor Két nyárfa Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te. Só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajuszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. Köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába.

Santana - Luz, Amor Y Vida ( a zene és az írás együtt adja a kellő hangulatot... keress rá...) Amikor érzed Végigfut a zene a gerinceden… szinte megszámlálhatod a csontjaidat… Itt egy s ott, amott… Egyszerre csak azon kapod magad, hogy a betűket a ritmus hozza egyre másra előre, csakúgy siklanak, mint az-az ujj, azé ott, a gitár húrjain… Hallod sírását, érzed lüktetését, s még csak figyelni sem kell, hogy mit is írsz, mert peregnek a betűk, állnak össze szavak... jönnek azok maguktól… Tekinteted a semmibe vész, vagy nagyon is élő lehet az agyadból elővillanó kép… Szemed szorosan lehunyod, de az élvezet könyörtelenül lazít pilláidon, s már nem csak a fejed ingatod, hanem kúszik a ritmus a testeden… eléri a derekad, s már csavarod is, s tekered vissza, mell kinyom, has behúz, vállak emelve, a lábad veri a taktust, az ujjak vibrálása csak segít a teljességben… Még kicsit lassul a taktus, de már érzed, most jön az igazi… Mire felerősödik a zene, s eléri az igazi ütemet, már érzed is az ölelő kart, nyakadon a forró leheletet. Lábad bizton áll a piros tűsarkokon. Egyenes a tested, mint a szálfa, karjaid könnyedén pihennek társad vállain. Érzed tenyere melegét a derekadon, látod a villanást a szemében, s a készülődést. A mozdulattól piros ruhád libben, combodon tolakodik a szorítás, már forogsz, repülsz, s érzed a húzást a karjaidon, a féltő, mégis határozott irányítást… Egyet előre s még egy, majd tovább …lép, lép, forog, eldob, hogy rögtön magához is öleljen… előre és hátra, oldalra és fordul… Mint könnyű szellő, mint hal a vízben, mint az édes szerelem, akarsz és akarnak, s te élvezed és Ő is Nagyon. Teljesen belefeledkezel a mozdulatba, nincs gond és baj, nincs jövő, sem múlt… csak most van. Csak ez a pillanat számít! Benne élsz, tudatod már csak a zenére figyel, mert társad valahogy önkéntelenül régen hozzád kovácsolódott… eggyé váltatok. Most vagy igazán nő, mellette, mert feloldott, megadta neked az élményt, a vágyottat, s látod tekintetén a büszkeséget, az emberiség emlékezete óta örökített férfias villanást, mert ő is látja, és érzi, élvezi… Ring a csípő, mozdul a derék, toppan a láb, villan a szem, gyorsul a pihegés, koppan a cipő… Nyelv nedvesíti az ajkat, óvatlan kéz simítja a homlokba hulló tincset, s már ránt is vissza, hogy szorosan fogjon, hogy az a nyelv már a nyakadon nyugodjon pillanatra, épp csak meglepődésig. Majd dobjon is újra, s forogjon, s lépjen, egyet s még egy s még egy… hogy végezetül a karjaiba zárjon… Santana – Luz, Amor Y Vida

A zenei aláfestés ( ott van az oldalamon) Birdy: Wings Tudod milyen az, amikor olyan régi Hamupipőke álomban vagy, hogy már a békák is mumifákálódtak?! S az a legszebb, hogy forog az idő kereke, s te csak csinálod és pipálod a dolgokat körülötted, s még csak nem is igazán hiányolod. Néha eszedbe jut az a csacska kis nő, aki jól feltekerte a zene gombját, s mosollyal a szája szegletében vette tudomásul a kocsiból felhangzó zenére feléje forduló fejeket, az előcsalt mosolyokat. Aztán a korodra, a körülményekre, a lustaságra, a partner hiányra, meg annyi minden másra fogva inkább begubózol egy könyvvel, vagy kapod a fényképezőgéped és megpróbálod elkapni a színeket, formákat, élményeket. Már eszedbe sem jut, hogy milyen volt az a másik nő…. Aztán… gyanútlanul kapcsolsz a Netflixre, hogy valami limonádé kizökkentsen a napi munkából, mert megérdemled Tegnap igazi lélek emelős, papírzsepkendő morzsolós film volt az, ami könnyeket ontott, és lélekbe markolt. Mára csakis könnyed limonádé lehet az, ami elterelhet. Így került a Persuasion a repertorába. A könnyed laza szórakozás a végére igazi meseként happy enddel végződött, mert az utolsó zene, na, az volt ám az ütős. Oly annyira, hogy a már jó sok éve elzárt múzsa szerepét is kezdte ébreszteni, olvashatod épp… Az igazi ünneplésre okot adó pedig a lényeg: a felismerés, hogy van még benned csábító, zenére ringatódzó, igazi kis fesztelen, laza, arcára letörölhetetlen mosolyt rajzoló nő, régmúlt időket idéző, olyan kis mesebeli jövőt remélő, ami meg van a csillagokban írva… S mindezt egy zene teszi, ami nélkül nem élhetek én… s mint láthatod, ennek a kis emlékeztetőnek is az alapja…

"Tudod mikor veszítesz el egy nőt? Akkor veszíted el, ha úgy kezeled őt, mint egy lehetőséget, ami helyett jön majd egy másik, ha ez nem jött be. Miközben neki te voltál az élete legfontosabb prioritása. El fogod veszíteni, ha távol tartod őt, miközben tisztán és egyértelműen érezteti veled, hogy téged választott. Hogy csak te kellesz neki, senki más. El fogod veszíteni, ha bizonytalan ígéreteket adsz neki holnapra, és ez a holnap valahogy sohasem akar eljönni. El fogod veszíteni, ha újra és újra hazudsz neki. És neki meg kell bocsájtania neked újra és újra. El fogod veszíteni, ha magára hagyod, ahelyett, hogy vele lennél. El fogod veszíteni, amikor csak használni akarod őt, mint egy kelléket, ami a te pillanatnyi jóérzésedet szolgálja. Fizikailag és érzelmileg. El fogod veszíteni, ha támadod, ahelyett, hogy támogatnád, amikor úgy érzi, hogy zavarodott, gyenge, boldogtalan veled, miközben jól tudod, hogy a betegsége, a gyengesége oka te vagy magad... El fogod veszíteni, ha ráébred, hogy ő az egyetlen, aki harcol a kapcsolatotokért. El fogod veszíteni, ha nem reagálsz az üzenetére és a hívásaira, ha órákon át nem ér el téged telefonon, mert neked állandóan van valami ürügyed arra, hogy most épp miért nem akarsz vagy tudsz vele kommunikálni. El fogod veszíteni, ha hagyod, hogy valaki más úgy bánjon vele, ahogy ő megérdemli. El kellene már felejteni ezt az önző, nárcisztikus életformát, és felfogni végre, hogy egy kapcsolatban nincs ÉN. Csak MI van. Mi, ketten, te meg én, együtt." 💕

Nos, pasi nemigen kellene, sokkal inkább férfi... de elolvasni a tutit, lehet:) 1958-ban egy női magazin, a McCall’s publikált 129 tuti trükköt pasifogáshoz... „Mindig a legmegfelelőbb helyen robbanj le a kocsiddal!” „Járj esti iskolába, válassz olyan szakot, amit kedvelnek a férfiak!” „Nézz utána, hol él jelenleg a legtöbb szingli férfi!” „Olvass nekrológokat, hogy rátalálhass a friss özvegyekre!” „Csatlakozz egy mászóklubhoz!” „Ülj le egy padra a parkban és etess galambokat!” „Biciklizd keresztül egész Európát!” „Legyél ápolónő vagy légiutaskísérő!” „Legyél kedves mindenkivel, hiszen lehet, hogy van egy elérhető fiuk vagy testvérük!” „Legyél barátságos a csúnya férfiakkal. A jóképűek azt teszik, amit a jóképűek szoktak!” „Mondd meg a barátaidnak, hogy házasodni szeretnél!” „Tévedj el focimeccseken!” „Szerezz állást egy horgászboltban, árulj csalikat!” „Repülőn, vonaton, buszon ne ülj másik nő mellé, ül egy férfi mellé!” „Menj el minden osztálytalálkozóra, talán valaki megözvegyült időközben!” „Ne félj nálad csinosabb nőkkel beszélgetni, talán hagytak neked maradékot!” „Költözz minél gyakrabban!” „Utazáskor a kis moteleket részesítsd előnyben, így könnyebben ismerkedhetsz idegenekkel!” „Szédelegj, amikor belépsz abba a szobába, ahol a kinézett férfi van éppen!” „Néha hagyd a diszkréciót és hívd fel te telefonon!” „Hordj magadnál kalapos dobozt!” „Viselj magadon tapaszt, az emberek mindig megkérdezik, mi történt!” „Keress sok pénzt!” „A zsebkendő leejtése még mindig működik!” „Állj meg egy sarkon és kezdj halkan sírni. Nagy eséllyel arra jön egy férfi és megkérdezi, mi a baj!” „Tanulj meg finom almás pitét sütni, vidd be a munkahelyedre és kóstoltasd meg az egyedülálló férfiakkal!” „Nevess a kiszemelt pasi viccein!” „Szórd szét véletlenül az utcán a tárcád tartalmát!” „A férfiak szeretik azt hinni, hogy ők döntenek a parfümödről, kérd a tanácsát arról, melyiket viseld!” „Szerezz csinosabb szemüveget. A férfiak még mindig keresztülnéznek a szemüveges nőkön!” „Gyakorold az italozást a barátnőiddel először!” „Ne váltogasd gyakran a hajszíned!” „Viselj szinte mindig magassarkút, ez szexisebb!” „Gondoskodj az egészségedről, a férfiak nem szeretik a beteg lányokat!” „Ha jól nézel ki pulcsiban, minden harmadik randin viselj azt!” „Diétázz, ha látod, hogy arra van szükséged!” „Ne áruld el, mire vagy allergiás!” „Az európai nők a szemükkel hódítanak, gyakorold a csábítást tükör előtt!” „Használd a hamutálat, ne a kávéscsészébe dobd a csikket!” „Ragaszkodj a jó erkölcseidhez!” „Ne borulj ki mindenen, a kiborulós lányoknak csak a bor marad!” „Mutasd ki, mennyire jól érzed magad egy olcsó randin is!” „Küldj születésnapi üdvözlőlapot az anyjának!” „Kérd el az anyukája receptjeit!” „Beszélj az apukájával üzletről, helyeselj, ha azt mondja, túl magas az adó!” „Az első randin mondd azt, hogy nem gondolkodsz házasságban!” „Ha vele sétálsz, ne állj meg minden kirakatnál bebámulni!” „Soha ne mondd meg neki, hogy ő az egyetlen, akkor se, ha emiatt heti több estét otthon kell töltened!” „Tudj meg többet a lányokról, akiket nem vett el. Ne kövesd el az ő hibáikat!” „Ne beszélj a volt férjedről!” „Álld meg, hogy áthívd magadhoz, ez egy helyes a házasság előtt!” „Tedd kényelmessé az otthonod, ha átmegy. Nagy hamutartók, kényelmes fotelek.” „Ha gazdag, mondd meg neki, hogy neked ez tetszik. Értékeli majd az őszinteséget.” „Ha anyukád kövér, mondd meg neki, hogy apádra ütöttél. Ha ő is kövér, mondd azt, hogy örökbe fogadtak!” „Fesd a tetőre a neved és a telefonszámod, írd mellé, hogy: pilóták csörögjetek!”

Van Morrison: These are the days ( a zene szerves része a hangulatnak) Rég nem fogott billentyűzetet az ujjam. Néha felmerült a hiánya, de más módon, színesebben jelentkezett mostanában a múzsa. Egy álom jelzett azonban, ideje van. A korábban már oly jól megszokott módon a betűk kezdtek szavakká, mondatokká állni a fejemben. Tollat fogott az agyam, kezdjünk hát neki. Talán nálad is előfordulnak ismétlődő álmok… így ismerős lehet az érzés…nézzük, mire jutunk. Az én Emberem mosolyogva közelít felém. Csak oly határozott, mégis kényelmesen lusta léptekkel, hisz jó ideje várom, kissé késik mégis. Vagány varrott cipője kopog a macskaköveken, sportosan könnyed zakója kiemeli a vállait, kemény izmokat sejtetve, s jótékonyan takarva a kor rakódásait. Nadrágja épp annyira engedi a fantáziára bízni a dolgokat, amennyire szükséges, és ingerlő. Néha könnyed, laza mozdulattal hátra simítja pajkosan szemébe göndörödő, mákos haját. Sármos egy fazon, az már tuti. Tudja is magáról a csibész. Pont illik a „szép pár vagytok „ helyezésre. Kék szemei csillognak, nevetnek, őszintén szeretnek. Griberlis gödrécskék jelzik az arcán elhatalmasodó mosolyt, örömet. Tudod, ismered, az az „ oly jó megérkezni hozzád „ féle az. Ölelésre tárja szét karjait, hogy oda szaladj , bújj hozzá és jól megforgat, mint egy kislányt… és úgy is érzed magad. Egy boldog, biztonságban, szeretetben lévő lány, nő, asszony az, aki mellette lehetsz. Az én Emberem őszinte. Nem játszmázik, meghódít, akar és én is őt. Nem akar megosztani senkivel és semmivel. Vigyáz rám és engedi hogy én is azt tegyem. Engem akar. Makrancosan és szelíden, hibáimmal, fodraimmal, agyammal együtt. Én pedig vele szeretnék lenni szeretetben, szerelemben. Hazaérkezik hozzám, hazaérkezem hozzá. Építi a kapcsolatunkat percről percre, óráról órára, boldog jövőt vázolva. Rábízom magam, kétségek nem gyötörnek, félelmek nem bírnak maguk alá gyűrni, feltétlen a bizalom mindkét oldalon. Az én Emberem tud és mer szeretni. Ismeri a szenvedély virágát. Feléleszti és ki is bontakoztatja. Varázsló Ő minden bizonnyal, bizonyítják ezt ujjai, tettei. Szereti ha csak úgy odadugom a hideg lábam, nevet és felmelegít. Legyez, ha jön a hőhullám és csitít, ha fáj valami. Felold, ha arra van szükség és izzít, és elrepít. Királynőnek érzem magam mellette, erről mindig biztosít. Az én Emberem okos. Pontosan tudja, hogy mikor kell a hisztit kezelni, mikor kell sírni hagyni, még, ha elázik a zakó válla, akkor is. De simogató keze biztosít arról, hogy bánat ide vagy oda, Ő itt van nekem, segít és én is megtehetem. Tájékozott a világ dolgai felől, mesél és tanít és okít és örül, hogy felnézhetek rá. Tisztel és elismer. Büszke rám. Nyelveket beszél oly dallamosan, hogy lehetetlen nem beleszeretni, belefeledkezni. Esténként egy pohár bor is társulhat az ölbe kucorodáshoz, ahol nagy kerek szemekkel lehet érdekes történeteket hallani. Jó beletúrni a hajába, néha elcsábítani a mondanivalótól, hogy megakadjon a mondanivaló, a lélegzet, Jó érezni a hajamba feledkezős, szinte szerelmes táncot lejtő ujjakra, a bizsergető érzésre, folytatásra várva. Az én Emberem tapasztalt, ügyes, megbízható, szeretet adni tudó férfi, aki képes a megállapodásra, ha úgy hozza a sors. Tudja és meri élvezni az életet, egzisztenciálisan is a helyén van. Letett már korából kifolyólag az asztalra jó néhány dolgot. Büszke az eredményeire. Jó nézni, ahogy vezeti, irányítja vállalkozását, életét, sorsát… sorsunk. Jó érezni, ahogy mások tisztelettel fordulnak felé örömükben és bajaikban. Egészséges, vidám, fitt az én Emberem…. Az én Emberem humoros, könnyed, sokszor megnevettet. A legszebb, hogy velem együtt nevet. Szeret olvasni, s olykor a könyvet ölébe ejtve rám csodálkozni, hogy milyen jó, hogy oly sok mindenben egyezünk. Ügyesen barkácsol, értékeli a hobbim, segít, tanít, fejleszt, s büszke a teljesítményemre. Jól eligazodik a kertben, borpincében, igazi gourmand. Jól összeszokott páros vagyunk a konyhában is. Gazdag anyagiakban, lelkiekben, szellemiekben. Örömmel forgolódik velem a bolhapiacokon, vásárokon. Az én Emberem imád utazni. Jól navigál az élet adta szerepek mellett a világ városain, mutat be, ismertet meg helyekkel, koncertekkel. Örömmel fedezünk fel együtt új tájékokat, lehetőségeket, szárnyalunk, egyre feljebb és feljebb. Olvasott, művelt, elismert ember. Szívesen osztjuk meg egymással az élményeket, kéz a kézben vesszük a feladatokat, örömöket. Azt érezzük: megérkeztünk… készen állunk az útra, ami még hátra kiszabódott együtt… egymásért…

Tulajdonképpen egész jól záródik az év. Átépítettem egy házat, lassan a költözés is kész, volt kedves pedig látván a dolgokat ( mindenféle érdek nélkül ugye) azonnal az anyakönyvvezető felé irányított volna. Szép dolog az, ha valaki túlteljesít nőként... de az még szebb lenne, ha egy férfi is utána csinálná... Szóval, remélhetőleg mester emberek nélkül zárom az évet, s jövőre indul a szép új világ. Talán Férfi is akad, aki képes férfiként működni...

Egy csokor vörös rózsa a kapu előtt váratlan örömet szerez. Szeretem a meglepetést, a virágot, s azt is, ha valaki így fejezi ki szándékát, de olyan szívesen megköszönném. Úgyhogy, aki bújt, aki nem... köszönöm!🥰

Egészen elgondolkodtató, tán még valahol elkeserítő is az, hogy manapság könnyebben veszek egy házat és újítom fel, mint hogy egy hozzám illő férfit találjak. Mondjuk igazság szerint nem keresek, csak a lehetőséget adtam meg... no de mégis?! Az pedig, hogy azért akadnak még normális, igényes, dolgos, minőségi életet élő férfiak is, bár azok családban és nő mellett... de miattuk lehet még egy kicsikét ábrándozni...

Van, amikor teljesen véletlenül találkozol egy férfival.... A tét elég nagy, egy új életkezdéssel megfejelve. Ilyenkor az Emberlánya igyekszik a legkörültekintőbb lenni... figyelni az érdekeit. Aztán megjelenik a másik fél. Az érdekek éppen ellentétesek, de valami kis kedves szimpátia mégis felismerhető. Amikor nagy tétben játszunk, akkor fontos lenne a hideg fej, s mégis azt veszem észre, hogy legfőképpen a nőt látják bennem. Azt, akit védeni kell, akiről valamiképp gondoskodni kell, de mindenképpen hangsúlyosan előjön a másik fél igazi férfi mivolta. S hiába a külső, a nagy pocak, az, aki mellett az utcán simán elsétálnék, azt veszed észre, hogy tökéletesen alakítja a szerepét. Ösztönösen. Őszintén, semmiféle manír nem kell hozzá.. Olyannyira, hogy nem is értem, hogy válik majd kocsonyává a lábam, s formálódik a gombóc a torkomban... Atyaég! Léteznek még ilyen férfiak?! Vagy minden családi életet élő ilyen? Szóval akad még egy kis remény, ha az idén már másodszor láttam ilyet, akkor kétségtelenül a harmadik már nyerő lesz:) számomra!

Hőség van. Igazán klassz egy természetes tó mellett eltölteni az időt. Van minden, mint a vurstliban: lángos és hekk és bor és fagyi és egyszer csak megakad a szemem egy fess hófehér térdnadrágon, fölötte csíkos galléros póló és a kihelyezett home office... Kicsit elábrándoztam, hogy milyen kedvvel öltöztetné a gondoskodó énem ezt a férfit, ha mondjuk az enyém lenne... A víz csábítása ( no meg a férfi családosnak kinéző volta) nagyobb volt, így elég hamar feledésbe merült a dolog. Na de ma... hát nem újra látok egy ízlésesen öltözött férfit? Kérem szépen hol voltak ezek az urak eddig... vagy milyen szemüveget aggattak rám, hogy észre is veszem őket. Ez valamiféle jel lehet, csakis. Az, hogy egy értelmesnek látszó levelet is kaptam, az kérem már egyenesen csodával határos... Megyek, megkérdezem ezt a kedves, kék kerekded embert ( Dzsinn) mi is a tuti:)