@Csaba: Nekem még az is tetszik, amikor a bemutatkozó szöveg felét az teszi ki, hogy kik ne keressék őt és kik ne írjanak neki.

@Tamás: Jó, hogy felvetetted a „nem egymást keressük” kifejezést. Azt értem, ha a másik nem engem keres, de az az én kompetenciám, hogy én kit keresek, szóval azt talán nem kellene megmondania. Esetleg azt nem akarja megmondani a másik fél, legalább is, aki az idézett kifejezéssel él, hogy én mikor vagyok éhes, mikor fázom, stb.?

Sziasztok! Elsőre szerintem minden interneten társat kereső a lehetőségek helyét látja benne. Kényelmesen lehet böngészni a sok kedves kép és frappáns bemutatkozó szöveget nézve, olvasva. Az első pofon akkor jön, amikor az ember(fia) udvariasan kezdeményez, és erre semmi válasz nem érkezik. A második pofon akkor, amikor jön a "nem egymást keressük" sablonos válasz. Ez egyébként annyira bugyuta kifejezés, mindig szoktam mosolyogni rajta. :-) 40-50 fölött keresem a nagy Őt. Hát eddig kivel éltél? :-) Valamilyen szinten menhely is, hiszen ha az ember(fia) belefásul a fent említett pofonokba, akkor már csak a reményért jár vissza, a "mi lenne, ha" és az "akár össze is jöhet" érzésért. Én inkább úgy tekintek ezekre az oldalakra, mint edők. Betérünk, iszunk egy teát, megigazítjuk a ruházatunkat, frizuránkat, aztán megyünk tovább. Én is ezt látom magamon. Mióta begyűjtöttem néhány fent említett pofont, igyekszem magamat rendberakni külsőleg és lelkileg egyaránt. Ezekkel a változtatásokkal viszont a valós életben is könnyebb társat találni. Korábban más is említette, hogy ezeken az oldalakon jól megfigyelhetők az igények, a trendek. Ezzel egyetértek. Nem biztos, hogy egyetértünk velük, de jó ismerni azokat.

@Hajnal: Szia! Szerintem lehet itt (is) ismerkedni. Igen, sok emberke túl kényelmes lett. Vagy inkább megszokta már azt a mocsarat amiben biztonságban érzi magát. Langy, igaz kissé büdös de a miénk. Mint a magyar narancs... Emberi tulajdonság, mindannyiunkra jellemző. Viszont ha valaki ezt tudja is magáról és nem tesz ellene, hát mit mondjak. Akkor így járt. Én is hajlamos vagyok belustulni, főleg télen, de ha észreveszem, rámjön a mehetnék és képes vagyok 2-300 kilométert is utazni, hajnali fél négykor kelni, hogy megnézzek pl. egy öreg fát, sétáljak 10 kilométert, találkozzak ismerősökkel vagy átvegyek személyesen valamit amit egyébként elhozna a csomagpostás is, de én mégis szeretnék találkozni a feladóval. Nem menhely ez a "hely". Inkább kikötő. Sokféle ember köt itt ki egyféle problémával.

Aki menhelynek használja ezt az oldalt (is), szerintem ő nagyon átveri magát ezzel. Mire jó az internetes társkereső egy átlag monogám társkereső ember számára? Meg lehet nézni itt például azt, információt lehet gyűjteni arról, hogy az ellenkező nemű emberek egy adott csoportja, mit gondol magáról, a környezetéről, a világról, a másik nemről, stb. Mik az elvárások a másik nem irányából felénk, párkapcsolati szempontból. Aztán aki hajlandóságot érez magában párkapcsolat kialakítására, akkor elkezd változtatni magán, valamelyest közelíteni a világát a másik nem elvárásainak irányába, egy esetleges - jövőbeni - közös és sikeres párkapcsolat kialakításának reményében. Aztán ha esetleg akad itt valaki, akivel összeillünk, akkor fel is lehet vele venni itt a kapcsolatot. Szerintem kb erre jó a társkereső.

Sokan"gondolatnak" párkapcsolatra,de amikor ráír valaki,akkor vagy nem válaszol(mert fénykép alapján) nem szimpatikus vagy látja és nem tiszteli meg a másikat hogy válaszoljon.