@Lajos! DrágaJóLajosom! Ne azt nézd, mit írtam, hanem hogy ki írta :D..... Olyan vagyok, mint Margit... Noormális? NEM!

@Lajos! Megette a fene az olyan első randit, ahol ezen kell agyalni.... mert akkor ezek szerint semmi érdemi előzmény. Utálom a Kisherceg idézeteket.... de vallom: az első randi előtt megszelídítek és megszelídülök... enélkül nincs értelme, mert az akkor nem randi csak egy semmire sem való találkozó.

Szerintem a mozdulatai határozzák meg. Valahogy látszik mennyire távolságtartó-vagy nem az. Számomra például furcsa volt az történt egyszer hogy kaptam két puszit és egy ölelést elsőre. Olyan berobbanás féle volt az aurámba. Mondjuk én kissé bezárkózó típus vagyok talán ezért lepődtem meg.

Kedves Lajos! Én a megérzéseimre bíznám a dolgot: hogy mosolyog, mit mond, hogy mozdul stb. Lehet hogy ő megy oda egy puszit adni neked, ezzel az egész lépés-számolgatás kútba esik 😀 Drukkolunk a randidhoz!!!

Nagy dilemmában vagyok, sajnos sehol sem találom a megoldást. Közvetlen közelröl, a személyes terét megsértve, esetleg puszival ki van zárva elsöre. Két lépésröl már túl késönek érzem, mert nem marad idö a kéznyujtásra és már kellemetlenül hirtelen kell fékezni, hogy fel ne lökjem. A köszönés után maradnia kell még elég helynek és idönek a kéznyujtásra, határozott megközelítésre és egy igazi, de méltóságteljes, megingásoktól mentes megállásra. Én úgy öt lépésnyiröl engedném el a sziát, de gyakorlás nélkmül elég lutri az egész. Nektek mi a tapasztalatotok ebben?