Picit beleolvastam az előttem kommentelők soraiba... Szerintem, sokféle szerelem szövődhet. Viszont,ha az Igaz szerelemről van szó,mit tudunk mi erről? Hisz itt vagyunk, egy társkeresőn. Ha lett volna részünk benne,akkor nyilván nem kapirgálnánk itt. Kivéve persze,ha veszteség miatt vagy itt. Hogy hogyan képzeljük és milyen a valóságban,az két külön dolog. Lássuk be,hogy ez a kettő ritkán fedi egymást. Valaki egyszer azt mondta,hogy nincs olyan,hogy igaz szerelem. Mert az egyik mindig jobban szeret,mint a másik. Én így képzelem: Igaz szerelem az,amikor mindketten szerettek. Szerelem az,amikor ugyanarra gondolatunk. Amikor kell a másik. Amikor vele tervezünk gondolatban is. Amikor alig várod,hogy elmesélhesd neki a napod,mert kíváncsi vagy hogy reagál. A bizsergés,amikor hozzád ér,vagy rád pillant. Megcsörren a teló,és reméled,hogy Ő az. Illetve az Igaz szerelem örökké tart. Nem tántorítja el semmi egyik felet sem.

Sziasztok! Hogy milyen az igaz szerelem? Olyan, mint az otthon. Ahová hazaérsz, ahová gondolatódsz, mikor messze vagy, ami biztonságot ad, ahol te is biztonságot adsz, ahol szívesen vagy, amire szívesen gondolsz, ahol szeretetet adsz és kapsz, ahol önmagad lehetsz.

Sziasztok! Ha egy srác és egy lány találkozik Hogy szerelem lesz e? Szerintem már az első 3 másodpercben ki is derül.Utána már felesleges erőlködni,nagy szavakkal és talán okkal körül írni.... Persze meg is kell ismerni a másikat és minél tovább tart egy kapcsolat annál jobb :)

A szerelem az az érzés ami a testünkben jelenik meg. de a lelkünkben születik ténylegesen. A tudás, hogy az utunk vele jó irányba visz majd minket. Elhitetjük magunkkal, hogy ez a közös út csodálatos lesz, de a lelkünk nem törekszik az egónk fényezésére. Az út bizony rögös lesz, mert ha sima lenne, akkor nem fejlődhetnénk általa. Becsapjuk magunkat az egónk elvárásaival. Az elménk megtéveszt minket minden pillanatban. Ezért körözünk a szerelem lángja körül, hogy újra és újra megégethessük magunkat. Tudom, hogy így van, de mégis nagyon szeretnék újra rátalálni arra a tűzre, de nem azért, mert az egómat, hanem mert a lelkemet szolgálom. Így nincs félelem bennem, mert ha meg is égek, a szerelem által többé válok. Olyan társat keresek, aki ezt megérti, és maga is félelem nélkül adja meg magát a sorsnak.

Szerintem amikor ténylegesen szerelmes az egyik ember a másikba. (Szerencsés esetben mindkét fél igaz szerelmet érez a másik iránt. Ilyenek voltak pl Rómeó és Júlia, Shakespeare tragédiájából.)

Nem tudtam kinek az ídézete, de tökéletesen összefoglalta mi is az az érzés :) Mindig tanul valamit az ember köszi Csaba :)