Azonnal biztosan nem, de úgy gondolom, hogy ha egy kapcsolatban nincs benne az összeköltözés esélye, akkor számomra lehet az a kapcsolat akármilyen szép, és lehet a másik a rég keresett igazi, mégsem lesz teljes a történet. Persze a távkapcsolatnak (vagy akár közeli, de nem összeköltözős kapcsolatnak) is van számtalan előnye. Például mindenkinek megmarad a megszokott kis környezete (gyereknevelőknek fontos lehet), az együtt töltött kevéske időt jobban megbecsülik a felek (sajnos nem mindig), jut elég idő magunkra, stb. Cserébe egész héten a falat kaparod, annyira hiányzik a másik. Mondom ezt több hosszú távkapcsolattal a hátam mögött. És próbálok nem levonni következtetéseket abból, hogy a leghosszabb kapcsolataim tőlem távol éltek. :)

@Joci és @Mindenki Kedves Joci és kedves Mindenki! Igeeeen! Megírjam, hogy miért döntöttem így: mert benne van minden "tűz", "lendület", "izgalom", "feszültség", boldogság és öröm, ami az embert érheti és érnie kell..... Pont erre gondolatom, meg a nagy nevetésekre és a nagy veszekedésekre... Olaszosan-latinosan-nagy-nagy-szerelemben-egyetértésben-tiszteletben-ésavégénegyhatalmaskibékülésben-a-csókcsatákban-melynek-győztesei-kizárólag-mimagunkvagyunk.... Mert ez is a tanulás része, megtanít az élet minket arra, hogy értékeljük egymást, formálódjunk... És hogy nagyon örüljünk egymásnak, az összeköltözésnek.... Gyönyörű napot kívánok Mindenkinek:-) Szeretettel: Marika 🙂

Igen,úgy szeretném,hogy idővel együtt éljünk.

A válasz a kérdésre igen, hiszen akkor kezdődik el minden ott élesben mennek a dolgok, mert hát valljuk be őszintén a találkozások ( hosszú heteken ,hónapokon keresztül nem az igazi. Gondolok itt arra, hogy előbb utóbb az egyik fél kezdi úgy érezni a dolgok nem mennek előre. Van egy állapotot ami tart pár órán esetleg hétvégén és mint egy " fedezék " létezik a tudat , hogy úgy is hazamegyek és újra magam leszek!

Természetesen! Azért a párom! Nem randipartnert, hanem társat keresek, amiben benne van az is, hogy este együtt alszunk el, s reggel együtt ébredünk fel. Hogy megbeszéljük, milyen napunk volt. Hogy osztozunk egymás örömében és bánatában. Én, miután megtaláltam a társam, saját családot is szeretnék. Hogyan lenne az együttélés nélkül elképzelhető? Itt alább - néhány nőnél - némileg elkanyarodva a témától felmerült az, hogy "távkapcsolatot soha, mert az micsoda rossz dolog", ezért hallani sem akarnak olyan potenciális társról, aki nem az utcájukban, annak is ugyanazon az oldalán lakik, ahol ők. "Ők aztán nem fognak utazgatni senkiért a szomszéd faluig, vagy kerületig sem." Ez megint csak az a hozzáállás, ami igen sok hölgynél megfigyelhető, miszerint hogy ők egy kavicsot sem hajlandóak odébb tenni 2 centivel a kapcsolatukért. Ők csak kapni szeretnének, adni képtelenek. Nos, elárulom, hogy nem kell távkapcsolatban élni. :) Én sem szeretnék. A megoldás az, hogy sokszor fel kell adni azért bizonyos dolgokat és áldozatokat kell hozni, hogy együtt lehessünk azzal, akivel az életünket tervezzük leélni. Munkát és lakást lehet találni máshol is, ahol a társunk van, de egyáltalán nem biztos, hogy ott van az igaz társunk, ahol a munkánk, vagy lakásunk jelenleg. A családot (felmenők, testévek) is lehet látogatni messzebbről, ha elköltözik valaki; felnőttként nem az a normális, hogy anyucival és a tesóval kell minden nap találkozni, hanem az, hogy az ember egy önálló életet él. (Ettől még persze nagyon jó az, ha jó a felmenőkkel, testvérekkel... a kapcsolat.) Hogy erre az a válasza az adott hölgyeknek, hogy akkor a férfi menjen oda hozzá élni, hiszen miért ő menne a férfihoz? Mert ugye leginkább erről szól a dolog, hogy - ezúttal is csak - a férfi tegyen meg mindent. Igen, a kérdés még lehet teljesen jogos is, hiszen mindkét félnek lehet azonos áldozat a lakhelyváltoztatás. Ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy hol jobbak a körülmények. Hogy szemléltessem egy példával: ha Románia az egyik fél és Svájc a másik lakhelye, ezek között kell választani, hogy ki menjen kihez, akkor egyértelmű a válasz, hogy hol a jobb. ;)

Sziasztok! Aki komoly kapcsolatot keres, mint én is, szerintem ez is hozzátartozó része a kapcsolatnak, természetesen nem azonnal értendő, de idővel, (amit nem lehet pontosan tudni előre ) ez közös döntés után bekövetkezik, mert szerintem a végtelenségig, nem fog működni a kapcsolat, ha csak a találkozás van.