Társkereső Hódmezővásárhely

Kedves Érdeklődő! Azért regisztráltam ide, mert párt szeretnék találni, teljes emberi életet élni, a családom mellett egy társsal is boldogabbá tenni az életem. Jelenleg ápolási díjon vagyok idős szüleimmel. Mindig adminisztratív területen dolgoztam. Szeretek olvasni, internetezni, táncolni, ismeretterjesztő műsorokat nézni, programokon részt venni... egyedül viszont nem olyan, mintha valakivel megoszthatnám ezen dolgok örömeit. A boldogság minden életkorban fontos, azt remélem, itt talán rám talál egy tisztességes, becsületes ember személyében.

Egyedül vagyok szerenék egy olyan hölgyet megismerni akivel tudnánk még sokáig élni szeretni és megérteni egymást 56 éves vagyok van munkahelyem van 3 felnött gyerekem 3 unokám csak már nincsen akivel megbeszéljem a hétköznapok gondjait élményeit biztosan van ilyen helyzetben más is nahát én egy ilyen hölgy társaságát megértö szeretetét keresem

Hódmezővásárhely. 100% aquarius. ENTP. I'm looking for something real. Really. Nagyon sok cuki pasi / férfi van az oldalon, azt se tudom, hová kapjam a fejem! Ha nem válaszolok, 3 ok lehetséges: távolság (valljuk be, Alsócsörögefáspuszta tanyák sajnos nem a szomszédba van, és hiába van repülőd , villanykörtét akkor se ugrasz el reggel 1/2 6-kor cserélni.) , dolgom van (munka, gyerek, vagy úgy cuzammen az élet), nem kölcsönös a szimpátia (mindenkinek én sem tetszem, vica versa). Bocsi, nem a Te hibád, som sikert! Ja és a nevem. Nem Rita. Viszont értékelem, ha ezt olvastad.

60 éves, ápolt, nem dohányzó, jó humorú vagyok. Érdeklődési köröm közé tartozik a zene és a sport. Testalkatom arányos. Ausztriából tértem haza 30 évi munka után. Anyagi helyzetem rendezett. Középkorú, nem dohányzó nő ismeretségét keresem. Túl kövérek ne jelentkezzenek! Csak Hódmezővásárhely, Szeged és környékbeliek, ismeretségét keresem 60 éves korig. A fotóm nem régiek és a partner is hasonló képet mutasson magáról!

"Egy csajszi szájából" "Leszállt egy angyal és megkérdezte, mit kívánok. Azt suttogtam, nem gondolatok másra, csak valakire, akinek kócosan, elnyűtten is szép vagyok. Aki zuhany alá, és lemossa rólam a nap fáradalmait. Aki nem bírja ki, hogy ne érintsen meg, ha elmegy mellettem. Akit érdekel, hogy vagyok, és aki nagyon jól tudja, hogy amikor ellököm, akkor van a legjobban szükségem rá. Valakire gondolatom, akinek végre első lehetek, akinek nem ciki bármikor fogni a kezemet, aki tudja, hogy az életében akar tudni, és nem bizonytalan, aki velem tervez. Valakire, akit nem kell figyelnem a szemem sarkából, hogy mikor lép le, mert nem fog. Valakire, akinek igazán fontos vagyok. "

Félelmetes, hogy olyan világban élünk, ahol az embereket számokban mérik; csak az számít hogy ki hány centi magas, hány kiló, hány éves.. holott a szépség egyáltalán nem azon múlik, hogy milyen méretű farmert hordasz. A fontosabb dolgokat kellene inkább mérnünk: azt, hogy mennyi akaraterő, kitartás, bátorság van valakiben.. és hogy ennek az illetőnek milyen a lelke, és mekkora a szíve! Bizony ám!!! UI: Van lakasom, van autóm, van munkám. Már csak te hiányzol.

Az élet így hozta... évek óta egyedül élek, rengeteget dolgozom, a munkahelyemen és itthon is. A házam "viselhető" méretű, a kert ami irreálisan nagy, emiatt lehetőségem sincs ismerkedésre, mert vagy itthon ténykedem vagy a cégnél....Baráti köröm nincs, az "előző" életemben a volt férjem gondoskodott róla, hogy ne is legyen. Az állatokat imádom, kutyáim, macskáim vannak és pár kacsa (nem levágási célzattal). Az elmúlt évek alatt egyre inkább elveszítettem a hitem az emberek iránt, úgy vélem nyomós indokaim vannak a miértekre. Elsősorban barátot, társat keresek, őszintét amilyen én is vagyok, mert az őszintétlenséget és a hazugságot nem tolerálom. Nem kertészt keresek, valakit..... aki el tud fogadni és nem változtatni akar a dolgaimon, pláne nem azonnal. A magány és legfőképp az ünnepek kegyetlenül megviselnek. Nagyon jó lenne már pár kérdés: Hogy vagy? Milyen napod volt? Mosoly, ha meglát felderül az arca....az enyém is..... A lényeget röviden így tudtam megfogalmazni, most is sietek.... követel a kinti "csapat".

Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek. Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal – megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk – akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk. Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az ‘igazit’. Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: ‘Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!