@Emese: Úgy van Emese, ez magánügy, nem pedig közönség elé való, és tényleg nem tartozik senkire

Én pontosan emlékszem, mikor, hol és milyen tapasztalataim voltak ilyen téren de szerintem ez magánügy, nem közönség elé való.

Már nem emlékszem:)))))) Nyilván az óvodában :)) Annyira megrázó nem lehetett :)

@Csaba: Kedves Csaba! Elég későn kezdtem érdeklődni a fiúk iránt. Már bőven középiskolás voltam. Addig csak a környékbeli haverok voltak, jellemzően a focipályán, de másutt igyekeztem elkerülni őket. Nem olvastam ilyen irányú könyveket, ugyanis a szüleim elrejtették őket a könyvespolcok legfelső és legbelső polcaira, amiket én már csak kétgyermekes családanyaként - véletlenül - fedeztem fel. Bár nyolcadikban volt biológia órán uális felholmályosítás, tanultunk is valamicskét az emberi test működéséről, de engem egyszerűen nem érdekelt semmi ilyesmi. Még nem voltam hozzá (biológiailag) elég érett. Mivel vannak fiútestvéreim, ezért mindig is tudtam, hogy a lányok és a fiúk különböznek egymástól. Ha megkérdeztem volna a szüleimet, válaszoltak volna minden kérdésemre, de még kíváncsi sem voltam, hiszen együtt nőttem fel a fiútestvéreimmel, serdülőkoromig egy szobában aludtam velük. Láttuk egymást ruha nélkül, együtt fürödtünk stb. Természetes volt, hogy a fiúk másképpen néznek ki, mint a lányok. Eszembe sem jutott firtatni, hogy miért van ez így. Gyermekként és serdülőként is teljesen más dolgok érdekeltek. Fiatal felnőttként pedig lefoglalt az otthonteremtés, amihez több állásban dolgoztam, aztán felgyorsultak az események, és elég gyorsan elkeltem, jöttek a gyerekek, zajlott az élet körülöttem... Remélem, ez így elég konkrét?

@Ági: Te is vizuális típus vagy? :D

A könyveket megemlítve jutott edzembe életünk következő állomására való felkészülés olvasmánya: A házasélet abc-je... abban volt a szocialista társadalom nőképe... kapxsolat hálóingben, takaró alatt, sötétben 😊