Imre, 66

Röviden és könyörtelenül őszintén fogalmazva azt mondom, hogy társ (partner, pár) nélkül lenni, létezni bár lehetséges, sőt egyes szempontok szerint talán még könnyebb, jobb, egyszerűbb, szabadabb, praktikusabb, stb. is lehet, de az ilyen módon létezés tagadhatatlan velejárója a szeretetínség és a szexuális nyomor is, amit nem tud megoldani, kipótolni semmi, minden önámítás, vagy kifelé mutatott, eljátszott elégedettség, teljes értékűnek látszó (hazudott) élet ellenére sem. Aki ezt a két súlyos hiányt és nyomort tagadni próbálja, elbagatelizálja, az önmagának is hazudik, és ha a korrekt, eredménycentrikus társkeresést csak imitálja, eljátssza, vagy még azt sem teszi, az elsősorban önmaga ellen vétkezik súlyosan és megbocsáthatatlanul, de másnak is árt vele, minimum annak, akivel egyébként esetleg egymásra találtak volna.

Pótcselekvésként legalább társat még lehet jól választani, főleg, ha te sem az egyik szörnyet a másikra cserélő (26-04-12) vagy. Most sikerült az országnak az egyik szörnyet a másikra cserélni, mert nagyon kevesek tudnak jól választani, azért is, mert nagyon be lettek csapva, félreinformálva, manipulálva, és sorolhatnám a részleteket, rengeteg van. Érzésem és sajnos tapasztalatom, hogy a társkeresésben ugyanez van, ugyanezzel a végeredménnyel, a zömében sablonos, igénytelen, vagy pláne semmi bemutatkozással, vagy valami hatásvadász módon, a korábbi bejegyzéseim ide a naplómba sokat elmondanak erről bővebben is. Fel a fejjel mégis, főleg, ha egy céltudatos, értelmes, igényes, de a földön járó, realitás érzékkel is megáldott olyan nő vagy, aki legalább pótcselekvésként legalább társat jól szeretne választani magának, és azért az is jó lenne, ha én is jól járnék vele...

Mindenféle emberi kapcsolat csak úgy tud JÓL működni, ha van BIZALOM. Legyen szó baráti, munkatársi, vagy éppen párkapcsolatról, stb. A párkapcsolat különösen kényes és igényes a bizalomra. A bizalomnak két fajtája, vagy fázisa van, a megelőlegezett bizalom, és a megszolgált (megérdemelt) bizalom. A párkapcsolat csak úgy tud egyáltalán elindulni, ha egy legalább minimális, de annál inkább több megelőlegezett bizalom kölcsönösen megnyilvánul, megadatik. Ez jelenti pl. azt, hogy egy regisztráció során valaki nem fotó nélkül regisztrál, (itt pl. nem is lehet, de máshol igen), vagy nem olyan fotót tesz fel, ami napszemüveges, félhomályban, vagy durva ellenfényben, vagy távolról készült róla, hogy legfeljebb csak a körvonalai láthatók rajta. Olyan friss fotó(ka)t kell/érdemes feltenni, amin jól látható, értékelhető, mind az arca, mind az alkata, ha el is szeretne jutni egy személyes találkozásig, és ott nem az óriási csalódás okozását szeretné bezsebelni magának. Ugyanide tartozik még a bemutatkozás megírása is, ami megelőlegezett bizalom esetén nem a "semmit sem írok, mert írni bármit lehet" vagy 'ismerj meg, majd megtudod milyen vagyok', vagy idézet valakitől, vagy sablonos, rövid, odavakkantott pár szó, egy-két tőmondat, hanem bemutatkozás valóban, saját szavakkal, saját magáról, vagy legalább a saját gondolatai, mondanivalója. Ezen túlmenően egy-egy kapcsolatfelvétel esetén is nagyon fontos eleme a megelőlegezett bizalomnak a közlékenység, már írásban is, minél őszintébben, tartalmasan. Óriási tévedés, és bizalomhiányra utal az azonnali személyes beszélgetésre törekvés, megfelelő fotócserék, és érdemi üzenetváltások nélkül, hogy zsákbamacska jellegű találkozásba vigyük bele a másik felet. Aki hazudós, az ott vagy akkor is hazudni fog, nem csak írásban, sőt aki nem mer vagy akar egy kicsit "írásbelizni" is a "szóbelizés" előtt néhányszor és közlékenyen, az hajlamosabb lehet a hazugságra, és éppen attól tart, hogy kiderülhet, hogy mást írt, mint amit ott mond, ezért inkább nem is írna, csak beszélgessünk, meg találkozzunk, aztán majd ha esetleg kiderül később, hogy a beszélgetés során hazudott, akkor majd el lehet intézni azzal, hogy nem jól emlékszel, én nem azt mondtam... az írás meg megmarad, aki nem akar hazudni, az megteszi nyugodtan, hogy írni is mer és akar is, sőt még tud is, bár utóbbi már sokakra sajnos nem jellemző, de akkor meg őszintén be kell vallani, hogy sajnos lényegében "fogyatékos" ebben a tekintetben, amúgy meg úgyis kiderül napnál világosabban. A megelőlegezett bizalom tehát nagyon fontos, nélküle bele se fogj az ismerkedésbe, mert elbukod biztosan, ha meg mindkét fél annak hiányában kezdi, akkor pláne. Ez biztosabb mindennél. Továbbá az is, hogy ennek a megelőlegezett bizalomnak csak a kapcsolat kezdetén van és lehet szerepe, létjogosultsága, később már nem. Később, az idő és a történések haladtával már átveszi a helyét a megszolgált (megérdemelt) bizalom, ha a kapcsolat úgy folytatódik, fejlődik, hogy ez ki tud alakulni, és meg tud erősödni egymás iránt. Akkor viszont mindig és folyamatosan ápolni kell és érdemes ezt a sokkal stabilabb változatát a bizalomnak, nem szabad kusza ötleteknek, rögeszmének, irányzatnak, divathullámnak, bulvár befolyásnak, szó-beszédnek, stb. bedőlni, és elkezdeni tönkretenni azt az óriási kincset, ami évek alatt megkeletkezett a felek között. Én a kezdetben tehát a megelőlegezett bizalomra számítok, és kínálom fel a részemről, ha sikerült megérteni valóban a fentiekben írtakat, nem olyan nehéz és bonyolult ez, sőt világos, mint a nap. Köszönöm a figyelmedet, ha idáig eljutottál, akkor fogékony vagy a jóra, értékes gondolatok befogadására, de talán még alkalmas is egy boldog párkapcsolatra.

Már intenzíven munkára fogtam azt a nagyon praktikus funkciót itt, ami sokat segít nekem abban, hogy megoldjam azt a problémát, amiről a "társkereső múzeum" c. bejegyzésemben írtam, javaslom azt is (újra) elolvasni... Ez pedig nem más, mint az "elrejtem' funkció azoknak az adatlapján, akiket ugyan kilistáz nekem itt a keresés alkalmával az oldal, de sajnos a múzeumba illőek az inaktivitásuk miatt. Így nem kell újra és újra látnom azokat, akik gyakorlatilag nincsenek is itt, már hónapok óta.

Éveken át mindig írtam újabb és újabb saját friss, ropogós locsolóverset húsvétra, és azzal mentem locsolkodni, és persze mindig sikert is arattam velük. Voltak évek régebben, amikor a közélet és a közállapotok elég normálisak voltak úgy általában, akkor még kedves, aranyos, és közéleti szempontból semleges verseim voltak. Később már mindig volt valami olyan "helyzet", történés, közállapot, amit aktuálisan bele lehetett foglalni többé-kevésbé humorosan az aktuális locsolóversbe, több esetben meg is nevezve pl. az éppen közutálatnak vagy köztiszteletnek örvendő "közszereplő" nevét is, vagy az az eseményt, ami foglalkoztatta az embereket. Szerintem az idei évre, mostanra meg már különösen annyira eldurvult a közélet, a közállapotok belföldön is és világ viszonylatban is, hogy ezt már le se lehet írni, nem lehet rá szavakat találni sem. Így aztán az idén már új locsolóverset nem írok, de most megosztom veletek a legutóbbit, a tavalyit, mert mára nézve még fokozottabban igaz és aktuális a tartalma, aki tudja és akarja, használja fel, ha locsolkodni megy, könnyen megtanulható, rövid, és mindent elmond, mintha most írtam volna. Áldott, boldog húsvéti ünnepeket kívánok! Írhatnék locsoló verset, Mondhatnék valami "nyerset", Erre a megőrült világra, Totális-globális gulágra... De inkább itt vagyok locsolni, Mosolyt az arcodra kicsalni!

Ha valaki sétál az utcán, elhaladva a házak mellett, előfordul, hogy olyan ablakkal is találkozik, amelyik nyitva van valamiért, tehát éppenséggel be lehet látni a szobába a járdáról menet közben. Ha a sétáló csak elhalad egy ilyen ablak mellett, legfeljebb bepillant közben, már akkor is lehet valami impulzusa, véleménye a szobáról, sőt akár az egész házról, de ezt megtartja magának, ez a normális. Aki viszont meg is áll egy ilyen nyitott ablaknál, jól megnézi, hogy mi látható bent, majd szépen továbbmegy, véleményezi magában a látottakat, az már eltér az átlagtól, mondjuk rá csak azt, hogy kíváncsi típus, de nem árt senkinek. Az utóbbi esetnél már több és sajnos rosszabb az, ha valaki azt teszi, hogy a látottak alapján nem csak így megy tovább, hanem bekiabálja az ablakon a véleményét, észrevételeit, majd elrohan, anélkül, hogy az esetleges választ megvárná, és az érdekelné őt. Életedben már biztosan te is sétáltál el többször is az utcán nyitott ablak mellett. Hányszor kiabáltál be és rohantál el? Na ugye... Nem jellemző az ilyesmi az ép lelkületű, szellemi-érzelmi világú emberekre. A fenti példát, hasonlatot olvasva könnyebben érthető meg az, amit mondanék itt és most: A nyitott ablak jelenleg az én naplóm. A sétáló te vagy, ha elolvasod a tartalmát, akkor megállsz az ablaknál, és jól kibámészkodod magad, hogy mit látsz bent... Ha úgy írod meg nekem a véleményedet az olvasottakról, hogy utána rögtön le is tiltasz, nehogy válaszolni tudjak rá, akkor bekiabáltál és elrohantál, és gyáva vagy. Vannak ilyenek is, szerencsére kevesen, de vannak sajnos. Természetesen ők tudják a tutit, ők a bölcsek, a tévedhetetlenek. Persze... De mégis itt vannak ők is, és éppen egy lépéssel sem tartanak előbb mint én a társkeresésben/találásban, mert ellenkező esetben már nem lennének itt. Főleg az a bajuk, hogy nem szeretik a határozottságot, a kikristályosodott, stabil értékrendű egyéniséget, tapasztalatra épülő meglátást, véleményt, csak az "értéksemleges" bulvármédia dumáját. A színtelen, szagtalan, nyúlós, a mostani korszellem és szokások, trendek szerinti ember a jó, az nem lóg ki a sorból... Még olyan "zseniális" észrevételt is kaptam legutóbb, hogy biztos az MI-val íratom a naplómat. Gratulálok, neked már csak olyan van biztos, én megmaradok a magaménál. Ezt a bejegyzésemet az ilyen bekiabáló és elrohanó alakoknak válaszul tettem meg, mert az azonnali letiltás miatt ott nem tudok (egyébként lehet, hogy nem is akarok) válaszolni, van nekem jobb dolgom is. Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az öltözzön fel gyorsan!

Az én korosztályom is még úgy nevelődött, és úgy tartja, hogy a táncban (is) a férfi vezet, és nem a nő. Azért írtam, hogy is, mert azért a hagyományos értékrend szerinti párkapcsolatokban persze más téren is, nem csak a táncban. Már persze akkor, ha egyébként alkalmas is rá, és akkor nem is szereti/kívánja átadni ezt a vezető szerepet a nőnek. Ahol mégis átadja, ott már nem ő a férfi a háznál, ha értjük a lényegét ennek a mondásnak. Nem biztos, hogy a nálam jóval fiatalabbak értik, és pláne, hogy még mindig ehhez igazodnak. A teljesen fiatal, ma már sajnos nem nagyon nevelt, leginkább sajnos csak növelt korosztályban már lehet egészen másként is, nem tudom, csak gyanítom. Akár hogy is van, az ő dolguk... Én egyáltalán nem vagyok egy elnyomó, uralkodó típus, hozzám sokkal közelebb áll egy egyenrangú kapcsolati modell követése, de azt azért kijelentem, hogy velem egy közös úton nem is tud elindulni sem egy olyan nő, aki már a kapcsolat kezdetén a vezetést magához szeretné ragadni, ennek adja a jelét bármiben is. Miért? Azért amivel kezdtem ezt a bejegyzésemet. Néhányan már elbuktak ezen a dolgon, aki nem akar hozzájuk tartozni, az kérem, hogy ennek a szellemében viszonyuljon hozzám, ha egyébként akar egyáltalán bárhogyan is viszonyulni. Azért szólok így előre, hogy minél kevesebb csalódást, sérülést okozzunk egymásnak bárkivel, aki kapcsolatba kerül velem ismerkedési szándékkal. Köszönöm a megértést.

Egy kis elgondolkodni valót szeretnék a figyelmükbe ajánlani azoknak, akiket érint, és hogy kik azok, azt mindenki tudni fogja, miután esetleg újra elolvassa a saját "bemutatkozását" itt az adatlapján. Nem ritka az olyan típusú bemutatkozás, ami főleg, vagy csak teljesen arról szól, hogy a megírója mennyire szeret pl. tengerparton, vagy éppen hegyekben, vagy bárhol máshol nyaralni, üdülni, milyen szórakozási módokat, formákat és helyeket kedvel, és még mit tudom én milyen további, lényegében fogyasztói-fogyasztási szokásai, kívánságai, vágyai, szemlélete, vagy éppen gyakorlata van... Ez a bemutatkozása lényege, fő üzenete. Gyönyörű! Érdemes azonban őszintén átgondolni mindent, ezt is, a várható kilátások tükrében... Teljesen mindegy ki nyeri az áprilisi választást most 26-ban, olyan durva és nehéz idők jönnek mindenkire, mind a belföldi, mind a nemzetközi helyzet, viszonyok, állapotok előre látható és majd egyre tovább is romló, viszonyai és történései miatt, ami nem fog kedvezni a nyaralósdi és egyéb fogyasztósdi, hedonista törekvéseknek, szándékoknak, ábrándoknak, szokásoknak vagy éppen önámításoknak, pont ellenkezőleg, minimálisra redukál majd, vagy akár lehetetlenné fog tenni minden ilyesmit, a túlélésért küzdés keserves időszaka következik. Ne legyen igazam, és ne hidd el, és őszintén nem szeretném én sem ezt, de reálisan merek gondolkodni és következtetni. Egyelőre ma még messze nem tartozom a nélkülözők már most is elég széles táborába, és mire én még csak elkezdek majd nélkülözni, addig az ország kb. nyolcvan százaléka már éhen fog halni a nélkülözésben, így a maradék átlagot sem a tengerparti nyaralás, stb. vágya fogja motiválni, hanem a túlélés... Ennek szellemében érdemes elgondolkodni azon, hogy miket irkál össze az ember egy bemutatkozás szövegében, mert minimum komolytalannak, tévesnek, idejét múltnak tartom sokak ilyen fogyasztói szemléletű, vagy úgy a kb. tíz évvel ezelőtti állapotokhoz még talán illeni tudó "limonádé" bemutatkozását, de ma már csak a fejemből nézek kifelé, ha olvasom...

Remek érzés, élmény a spontaneitás megélése valamiben, ha az valóban az, nem csak valami önámítás, illúzió keltés saját magunk, de akár mások számára is. Valakivel ismerkedési, párkapcsolati viszonyba keveredni is nyilvánvalóan spontán módon a legjobb és legérdekesebb, ha az valóban úgy sikerül, úgy történik valahol, valamikor az életben, személyesen, az online világon kívül, a véletlenszerűségben sodródva éppen. Egy társkereső oldalra regisztrálni, ott (vagy pl. itt) társat keresni, saját adatlapunkat így-úgy kitöltve, vagy nagyon ki sem töltve, csak odavetve rá valamit, az már viszont olyasmi, aminek köze sincs a spontaneitáshoz. Érdemes ebbe jól belegondolni, és megérteni, és valahogy legalább saját magunknak bevallani és elfogadni, hogy ez nem a spontán módja és műfaja az ismerkedésnek, mert senki nem véletlenül került fel ide sem. Ennek ellenére és mégis inkább olyat próbálni eljátszani, elbábozni, hogy valami spontán, vagy annak tűnő módon és lépések mentén menjen, haladjon az ismerkedés, az persze lehet egy érdekes és izgalmas játék (de inkább csak játszma), de nincs valóság alapja a spontaneitás tekintetében. A társkeresők népes tábora tele van teljesen tapasztalatlan, de hatalmas önbizalommal, hamis illúziókat tápláló kezdőkkel, akiknek kedvenc illúziója abban hinni és bízni, hogy pl. itt is részük lehet egy spontán ismerkedésben és társtalálásban. Nekik előre szólok, nem lesz, mert ez nem az a hely, mód, közeg, stb. ami ennek felelne meg. Ezt bőséges tapasztalat birtokában mondom, rutinos társkeresőként, érdemes megszívlelni és megérteni. Az élet minden egyéb területén szokás és magától értetődő dolog bizalommal, fenntartások nélkül viszonyulni a valamiben már jártas, rutinos, tapasztalt emberekhez. Itt nem. Itt mindenki majd ő maga fogja és akarja egyedül elkövetni az összes tévedést és hibát, amit csak lehetséges elkövetni ezen a bonyolult, rögös, zsákutcázós "terepen". Nem kívánja pl. elfogadni egy rutinos társkereső javaslatát az ismerkedés menetére, lépéseire, módjára vonatkozóan, majd inkább az ő maga "spontán" elképzelése valósuljon meg ezen a durva módon és mértékben nem spontán helyen és közegben. Lehet illúziókat kergetni bárhol, bármikor, itt is, csak nem érdemes. Ezt legalább akkor vedd figyelembe, ha velem kerülsz kapcsolatba ismerkedési indíttatásból, akár te kezdeményezed, akár én. Köszönöm, ha elolvastad végig, és kérlek, olvad el újra, még figyelmesebben, megéri...

Az ismerkedés menetének, módjának, lépéseinek vannak "szokásos" formái, gyakorlata, de a nagyon átlagostól eltérő is lehet természetesen, csak fogékonyság kérdése, ki tud vagy akar élni vele... Ha olyan nővel kerülök kapcsolatfelvételbe pl. itt, akinek sem a bemutatkozása, sem a fotóanyaga nem jobb egy sablonos átlagnál, nem informatív, nem megkapó, és a kapcsolatfelvétel után sem tudok sehogy sem kicsalni tőle valami érdemibb, alaposabb bemutatkozást, bővebb, értékelhetőbb fotóanyagot róla, akkor próbálom megkönnyíteni a dolgát, bátorítani őt azzal, hogy előbb én mutatkozom be elég részletesen, olvasmányosan, ha érdekli, és ha jelzi, hogy igen, érdekli, akkor bocsátom rendelkezésére ezt az anyagot. Mert mielőtt beszélgetünk, jó az, ha nagyjából képben vagyunk már egymást illetően, pl. a lehetséges beszélgetési témákat tekintve is van valami alap, valami igazodási lehetőség... Az, hogy valaki ezt így elfogadja-e él-e vele, vagy nem, az eleve nagy segítség nekem, hogy megértsem a hozzáállását egy érdemi ismerkedéshez, illletve egyéb következtetéseket is levonhassak. Aki esetleg megkapja ezt az olvasási lehetőséget, de mégsem él vele, az azonnali személyes beszélgetést favorizálja feszt, miközben pl. elkotyogja nekem, hogy bezzeg a tévében néz valami izét, valami celebes műsort, mert arra azért van ám ideje, kedve, stb. az igen könnyen megtudja, hogy van egy nagyon jó mondás: 'A lehetőségekkel az a baj, hogy sokkal nagyobbnak látszanak, amikor már mennek, mint amikor jönnek". Ennek személtetésére, megértésére bemásolom ide az épp most küldött válaszomat annak a nőnek, akivel megakadt az ismerkedésünk azért, mert ragaszkodik nagyon a saját, zsákbamacskázós találkozás és beszélgetés mindjárt és azonnal módszeréhez, egy olyan jó semmilyen színvonalú adatlappal itt, majd megkapva a lehetőséget a bemutatkozásom elolvasására a beszélgetés előtt, nagy bölcsen mégis inkább tv-t néz és lepöccint engem, mert ő nem ér rá olvasgatni, stb. Ime, a válaszom: Szia. Gondolom, most aztán végtelenül elégedett vagy és büszke magadra, hogy ilyen remekül lepöccintettél engem. Jól meg is úsztad, hogy értő módon, figyelmesen elolvasd a bemutatkozásomat, ami amúgy egyáltalán nem az életem története, de hagyjuk, nem számít. Mióta a rendelkezésedre áll, már rég el is olvashattad volna, ha mondjuk nem inkább "feketepákó"-zol, vagy más hasonló haszontalanságokkal pazarlod el az idődet. Mert ugye arra azért van, és az érdekel, ami a szórakoztató ipar agymosása a széles tömegek számára. De nem baj, sőt örülök neki, hogy ilyen egyszerű és könnyű módon kiderült, hogy valójában nem a társkeresők, hanem inkább a társkerülők táborába tartozol. Rendelkezésedre bocsátottam a jó lehetőséget, hogy megismerj a lehető legkényelmesebb módon, én nem mondtam, hogy nem beszélgetek, én csak azt mondtam, hogy majd utána, ha ezzel készen vagy, ha elolvastad... Nem regény. Annál sokkal kevesebb, de te menekülési rohamot kaptál már ennyitől is. A te bajod, és téged minősít ez, nem engemet. Azzal, hogy nem kívántál kihasználni (felhasználni) egy ilyen lehetőséget, hanem a mielőbbi beszélgetéshez ragaszkodtál, azt mutattad meg nekem, hogy olyan nő vagy, aki domináns természetű, nem hajlandó alkalmazkodni már a kezdet kezdetén sem, annak ellenére sem, hogy pl. a társkereső oldalon sem a bemutatkozásodban, sem a fotóanyagodban nem térsz el a nagyon szerény átlagtól, hogy finoman fejezzem ki magamat. Majd aztán mégis, te megmondod, hogy hogy legyen... Persze, de nem nekem. A kisujjamban több van ebben a műfajban, mint neked a fejedben, de nem érdekes, csináld csak nyugodtan a saját eszed szerint, kövess el minden hibát nyugodtan, egyedül, százszor is akár. Mivel most nagyon elégedett vagy magaddal, örülj nyugodtan a "bölcs" döntésednek, én is örülök neki, mert egy zsákutcát nem kellett így nagyon bejárnom, az elején rájöhettem, hogy ez olyan utca lesz, csak a tábla hiányzott az elejéről, ami figyelmeztet. Fejlődj jól és sokat a társkeresésben, rád fér, a "feketepákó"-s műhelyek helyett azonban talán inkább Bedő Imre nevét és szellemi műhelyét ajánlom a figyelmedbe, hogy csak egyet említsek meg... Nem haragszom. Majd megharagszol te saját magadra, ha egy kicsit már fejlődni fogsz ebben a tárgyban. Persze találd meg te is azt, aki neked való! (Ennyi... aki érti, az érti. másoknak jó tv-zést kívánok!)

Régóta kívánom összefoglalni és közzétenni ami most következik, és most rá is szánom magam, leírom, akit megillet, az meg gondolkodjon el rajta… A társkereső oldalakon (ezen is itt) nem véletlenül és nem feleslegesen van hely és mód is adva arra, hogy egy társkereső bemutatkozhasson fotókat feltöltve , és érdemi, tartalmas bemutatkozást is leírva. Nagyon sokan és nagyon helytelenül azonban ezt komolytalanul veszik, mellőzik, megúszós, sunyi módon oldják meg… Más helyeken sajnos lehet fotó nélkül is regisztrálni, itt azonban szerencsére nem. Azonban itt sajnos mégis gyakori az is, hogy valaki a fotó(ka)t is olyan semmit érő módon válogatja ki és tölti fel magáról, hogy az siralmas. Alig látszik rajta, alig értékelhető, rissz-rossz minőségű, sok esetben több évvel korábbi a képe, napszemüveg mögé rejtőzködős/ homályos/nagykabátos képek, stb. titkolják el sikeresen, hogy valójában milyen is most az illető, ahelyett, hogy tényleg felvállalná magát, hogy ilyen-olyan vagyok külsőre, és ezt vállalom ezt lássátok itt és most …Sokan vannak sajnos az „egykézők” is, akik csak egyetlen képet tesznek közzé, pedig az valójában semmire sem elég, főleg, ha rossz minőségű, csak olyan „sejtetős” fotó. Legalább négy-öt őszinte, eléggé friss (max. pár hónapos), becsületes kép nélkül az adatlap NEM ŐSZINTE, hanem sumák, titkolózós. Legyen köztűk arckép, teljes alakos kép inkább nyárias öltözékben, mint nagykabátosan, hogy az alkat is jól látható legyen, és az illető egyedül legyen rajta, ne úgy kelljen kitalálni, hogy egy csoportképen ő melyik lehet. Ennyit a fotókról és hiányosságaikról… A bemutatkozások is sajnos nagyon sok esetben semilyenek, megúszósak, gyávák, leginkább szellemi lelki fogyatékosságra utalóak, vagy direkt túl rövidek és sablonosak. Az idézetek bemásolása bemutatkozás helyett tipikusan téves „jó ötlet”, mert ezen a helyen nem más tollával kellene ékeskedni, a legjobb és legőszintébb, ha valaki saját magáról a saját szavaival tud, képes megfogalmazni egy olyan értelmes, őszinte, informatív, legalább néhány mondatos bemutatkozást, aminek van eleje és vége is, és valóban következtetni lehet belőle annak az írójára, személyiségére, emberi mivoltára. A magasság, súly, stb. adatok rész ki nem tültése, vagy csak részleges kitöltése is sumákolás, a partnerre vonatkozó résznél is így van ez, és a túlzó, értelmetlen elvárások (életkor, magasság, stb.) is inkább nagyon meggondolandók vagy újra gondolandók lennének, ha valaki tényleg társkereső, nem csak annak látszik… A naplóírás lehetőségét nagyon érdemes lenne minél többeknek kihasználni, mert aki ezzel is él, az sokkal bővebben mutatkozik be valójában, mint az átlag, kvázi mellékleteket csatol a bemutatkozásához, jobban megismerhető a gondolatvilága, értékrendje, hullámhossza, stb. ami aztán persze vagy tetszeni fog, vagy éppen hogy nem fog, mégis sok „zsákutcázás” is akár megtakarítható vele, mert több-kevesebb beszélgetést is helyettesíteni tud, ha így tekintjük. Nos, a fentiekkel lehet egyetérteni is, meg nem is. A te dolgod és belátásod, az én személyes tapasztalataim meg az enyémek, és számomra a legértékesebbek, legstabilabbak ezek. Az amatőröknek segíteni szerettem volna ezekkel, ezt vedd figyelembe, ha tudod és akarod. Ha a fentiek alapján magad is belátod, hogy a saját adatlapod tartalma (tartalmatlansága, hiányosságai) alapján inkább az amatőrök, megúszósok, stb. körébe tartozol inkább, akkor legalább ne akard azt, hogy egy kapcsolatfelvétel esetén az esetleges ismerkedés menete, módja, a te elképzeléseid szerinti legyen, mert nem adtál rá alapot sem. Ne vonj le messzemenő téves következtetéseket sem, pl. abból, hogy valaki mióta van itt fenn, mert azt viszont nem tudhatod, hogy időközben esetleg hányszor és mennyi ideig volt hibernált állapotban is, és emiatt ő esetleg nem egyfolytában azóta társkereső, legfeljebb újra lett csak társkereső, mert ismét aktiválta magát. Az egykézős fotóval fenn lévő, megúszós, sablonos, idézetes, stb. bemutatkozásúak ne vegyék zokon, ha legalább privátban be kellene mutatkozni írásban is, több fotót is küldeni kellene még csupán az elindulás érdekében, és nem zsákbamacskás jellegű személyes találkozásba beleugratva a másikat akarják ők meghatározni, hogy miként is kéne folytatni az ismerkedést… Nem fog menni. Mert az vezessen ebben is, aki eleve nyíltan, őszintén, tisztességel, becsülettel teszi meg már az adatlap kitöltését, fotók feltöltését is, ne az, aki még erre sem képes, vagy hajlandó. Köszönöm, hogy elolvastad és megértetted, és megfontolod. Remélem, nem kommentelgetni akar hozzá senki, főleg nem olyan, aki találva érzi magát, mert nem fórumozni akartam ezzel (sem), hanem hiányt pótolni és jó irányt mutatni.

Gyakran benézek (még) itt ebbe a múzeumba. Egyre kevesebb értelmét látom. Mert ez itt sajnos inkább csak egy múzeum. A társkeresők múzeuma... Az itt található, és esetleg korban hozzám illő nők túlnyomó része egy kvázi múzeum kiállítási anyaga, nem több. Lévén, hogy nem léptek be már hónapok óta. Amikor a keresési listát az utolsó belépés szerint rendezve kezdem megnézni, akkor is van olyan is, hogy már az első (legaktívabb) profil megnyitása után is azt olvasom a "jelenlét" alatt, hogy pár hónapja... Ez pedig már múzeumba illő, nem egy élő, működő listába. De nem hibernálná ám magát, ha már nem keres társat, vagy a csodát is hátat fordítva várja, azaz be se néz ide legalább hetente egyszer. Így aztán lehet itt múzeumi sétákat tenni, gazdag kiállítási anyagban "gyönyörködni"... Nem is értem, miért nem úgy van beállítva ennek az egész honlapnak a működése, hogy aki hónapokig, de legfeljebb két hónapig semmiféle aktivitást nem mutat, be se néz, nem olvassa el a neki írt üzenetet, stb. az legyen automatikusan kizárva innen, vagy láthatatlanná téve, ugyanúgy, mintha hibernálta volna magát. Mert így , ahogy most van a rengeteg inaktív, hónapok óta be sem néző taggal, az elveszi az ember kedvét az egésztől, és a múzeumok éjszakáján esetleg majd kedvet kap valaki ide is benézni...

Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, reménye, vagy reménytelensége a tárkeresés-találás terén, társkereső oldalakon, társközvetítő irodák kapcsán, kinek hol, kinek mi. Nekem is van bőven, hidd el, részben már tudod is biztosan... Ennek részleteibe itt azonban nem megyek bele, inkább azt vetem fel, ha valakit egyáltalán érdekel, hogy ha úgy érzed, és úgy gondolod, hogy esetleg segítenél nekem a társtalálásban a saját ismeretségi körödben átgondolva, hogy kivel hoznál össze szívesen és akár eséllyel is esetleg, akkor jelezd ezt nekem kérlek! Van erre egy nagyon jó ajánlatom, hogy ne csak szívességet kérjek és kapjak, hanem neked is vonzó, és nagyon érdemes legyen megtenni ezt, ha tudod és akarod. Ismerhetsz olyat, aki ide vagy bárhova be nem regisztrálna, de amúgy illenénk is egymáshoz, csak segíteni kellene a véletlennek, hogy megtrörténjen... Jelezd nekem, ha érdekelnének a részletek, megírom! Azt a javaslatot, tanácsot nem kérem, hogy forduljak társközvetítő irodához, az még viccnek is rossz, ezt a lehetőséget már kiismertem, és elegem van belőle. Mindenkinek sok sikert kívánok egyébként, aki amúgy érdemben és aktívan keresi a társát, és nem csak a csodát várja, vagy csak szórakozásból van itt és hasonló helyeken!

Nem tartom jó ötletnek ezt a naplóbejegyzésekhez hamarosan bevezetésre kerülő kommentelési lehetőséget. Azért, mert már eleve működik itt egy fórumozási lehetőség is, ahol lehet bőven és jól véleményeket hozzáfűzni sokféle témához, akinek ilyen ingere és szándéka, vitakészsége és egyebe van, az ott nyugodtan kiélheti magát, és ezt a véleményező, kommentelő hajlamát és energiáit. Az a hely, tehát bőven elégséges is erre, nem kéne új terepet megnyitni ugyanilyen célra. A naplóírás értelme és célja viszont itt nem hinném, hogy nyilvános vélemények (kommentek) gyűjtése lenne bárki számára, aki naplóbejegyzéseket is ír. Inkább úgy gondolom, hogy rajtam kívül mások is azért tesznek időnként naplóbejegyzéseket, hogy a saját gondolat és érzésviláguk, egyéniségük, értékrendjük, stb. bővebben és alaposabban láthatóvá és érthetővé váljon annak, aki esetleg valóban érdeklődő az adott személy iránt, vagyis ezek a naplóbejegyzések akár a bemutatkozás egyfajta bővebb, olvasmányosabb mellékleteivé tudnak válni. Én semmiképpen nem vagyok kíváncsi arra, nem is érdekel, hogy XY, aki pl. unaloműzésből, szórakozásból, egyéb okból olvasgat naplóbejegyzéseket, miket kommentel, miként és hogyan osztogat észt (bekiabál vagy odavakkant), valamit más gondolatához, főleg az enyémhez. Különösen olyanok ne kommentelgessenek nekem és lehetőleg másoknak se, akiknek a saját bemutatkozásuk sem több és jobb, mint valami siralmas és sablonos szellemi-lelki szegénységi bizonyítvány, vagy valami "frappáns" idézet valahonnan, mert sokan még arra sem képesek, hogy saját szavaikkal saját magukról írjanak egy érdemi és egyedi bemutatkozást, ne más tollával ékeskedjenek. Ha valakinek mindenképpen van hozzáfűzni valója az én konkrét naplóbejegyzésemhez, tegye meg személyesen nekem írva üzenetet, ugyanis itt korlátlan az ingyenes üzenetküldés lehetősége. Én nem akarok hozzászólásokra reagálgatni a saját bejegyzésem alatt azért sem, mert nem tartozom az összekoldult önbecsülés csapdájában vergődők közé sem, nem a mások véleményeitől függ a saját önbecsülésem, tehát nem érdekelnek hozzászólások és hangulatjelek, sem kedvező, sem negatív értelműek, és mások véleményének befolyásolása miatt sem jó és normális dolog kommentelgetni ide, főleg trollkodni, messzemenő "bölcs" következtetésekre jutni és azt odavágni egy kommentben anélkül, hogy tényleg tudnád, ismernéd az összes körülményt, részletet, okot, érzést, stb. ami a naplóbejegyzést motiválta. Ha a naplóbejegyzések kommentelésének tényleg volna létjogosultsága és jó értelme, akkor ugyanilyen alapon már a bemutatkozások szövegének is lennie kéne, ugyanilyen alapon. Annak még sincs, és jobb is, hogy nincs, ugyanez volna jó, ha maradna a naplóbejegyzés is a napló írójának privát területe, nem valami közszemétdomb jellegű hely, ahova bárki odadobhat valamit, hogy nagyobb legyen a rakás. Én ki fogom kapcsolni a kommentelési lehetőséget a bejegyzéseimhez, ha lesz ilyen opció is, nem akarok elvitázgatni senkivel semmiről publikusan, pláne ilyen vitakultúrával, ami sajnos jellemzővé vált a jelenkorban mindenfelé. ..

Azt nem tudhatom, hogy kinek honnan jött az az elképzelése, óhaja, tévedése, hamis illúziója, hogy XY éves nőként olyan elvárást állít be a leendő férfi társára vonatkozóan a felső korhatárt illetően, ami nekem "furcsa", más jelzőket is használhatnék erre, de nem teszem, kerülném a durvább szavakat... Tehát az a nő, aki saját magánál akár 5-10 évekkel fiatalabb társat kíván találni, nem pedighasonló/azonos korút, vagy akár néhány évvel idősebbet, az vagy álmokat kerget, vagy semmi realitás érzéke sincs, de álmodozni nagyon tud... Meg lehet azt persze tenni, hogy egy valódi társkereső az aktuális testi-lelki állapottól teszi függővé, hogy valakit elfogad-e maga mellé, hiszen az évek száma lehet valamennyi, a fő szempont viszont az, hogy a valóságban milyen tényleges állapotban van az a jelölt... Én ugyan a mi kultúránk, szokásaink, értékrendünk, stb. jellemzői szerint úgy állítom be a kívánatos korhatárt, hogy a nő legyen azonos korú, vagy pár évvel fiatalabb nálam, nem pedig idősebb, sőt évekkel idősebb. Ezzel együtt több esetben van az úgy is, hogy bár még tíz évvel is fiatalabb nálam egy nő az adatlapja szerint, mégis a fotója, magasság/súly adata, stb. alapján úgy érzem, inkább menekülnék, mint ismerkednék vele, hiába sokkal fiatalabb nálam. Ráadásul megadta, hogy saját magánál évekkel fiatalabbat keres... Egek! Ezek miatt azonban fontolóra veszem, hogy megkockáztassam az ismerkedést esetleg nálam kicsivel idősebb nővel is, ha rám akar írni, tegye meg, ha egyébként valóban jó testi-lelki állapotban van és fiatalos, nem csak saját érzése szerint, hanem szerintem is, ha a valóban friss fotói és egyéb adatai alapján annak tűnik nekem is. A beállításaimon nem változtatok, továbbra is nálam inkább kicsivel fiatalabbat keresek, maximum pedig annyival, akinek még elfogadható az én életkorom, és a hozzá tartozó állapotom, ami azért jóval az átlag felett van az ennyi évesekhez képest, mint én vagyok. Azokat meg nem is tekintem társkeresőknek sem, akik irreális módon állítják be az életkor szerinti elvárásaikat, testmagasságra, távolságra, vagy egyébre vonatkozóakat, mert azokban is vannak ám elképesztő, önsors rontó túlzások, de mindenki úgy csökkenti a saját társtaláló esélyét, ahogy neki jó, ahogy akarja. Nem csak a társtalálás terén, máshol is vannak módok, lehetőségek, szokások önmagad ellen fordulni, de ne tedd, itt ezen a helyen inkább értékeld át túlzó, aránytalan, indokolatlan kikötéseidet, főleg, ha nem unaloműzés, szórakozás, stb. céljából vagy itt, hanem társat találni...

Tévedés ne essék, nem megbántani szeretnék senkit, aki ezt a bejegyzésemet olvassa, de azért hátha valakit elgondolkodtat, és akár változtatni is fog valamin... Régóta létező, csodálatos és hasznos találmány a létra. Kiváló megoldás, ha pl. a felső polcról szeretnél levenni valamit, vagy egyéb magasan lévő dolgot nem érsz el valahol a házadban, kertedben, udvarodban, ha van az is. Használd tehát bátran, ha még ez esetleg nem jutott eszedbe, hogy van ilyen remek találmány! Ezt csak azért mondom el, mert az olyan nők adatlapjait látva, akik saját magasságukhoz képest legalább kb. 15 centivel nagyobbat várnak el, talán nem ismerik még a létrát.... Ha valakinél esetleg más indokból, téveszméből, stb. ered ez a méretarány torzulás, ahhoz nem szeretnék hozzáfűzni semmit, mert annak olyan jellegű segítségre van szüksége, amit nem a létra old meg, ha egyáltalán megoldható a komplexus...