Imre, 66

Ha egy nő még negyven éves sincs, ám van egy gyerkőcke fiacskája, láss csodát, írja nekem, hogy megismerkedne velem szívesen, vajon miért is, miközben egy pl. 59 éves társkereső nő oldalán az igények listáján azt látom, hogy 45-55 közötti férfit keres. Nos, ez meg pláne vajon miért van így? Csak nem azért mert...? Szerinted? Elég jól sejtem a választ, nem is tőled várom, csak gondolkodj el...

Természetesen nem titok, hogy fenn vagyok néhány face társkereső csoportban és társkereső honlapokon is. Nem vagyok meggyőződve, hogy érdemes is, de ez van... Érdekes, és nekem feltűnt (az is), hogy a nők nagy része (én csak a nőket figyelem), valahogyan azzal kezdi a bemutatkozását (ha ír egyáltalán valamit), hogy ő vidám, vidám természetű, stb. Lényeg, hogy vidám nőnek adja ki magát. Ez valami "alap" információ, kezdési mód, amit érdemes és muszáj az elejére odaírni egy bemutatkozásnak? Mert amúgy én valahogy nem hiszem el, hogy valóban ennyi vidám nő van társkereső üzemmódban, inkább csak szeretnének annak látszani, mert így talán vonzóbbak és kelendőbbek lesznek? Tévedés ne essék, jó és szerencsés, ha valaki vidám, főleg ha tényleg van is oka rá, én is szeretem a vidámságot is, de a ténylegeset, nem az ilyen "kincstári", akár egymástól átvett, "marketing célú" jelleggel és céllal közöltet... Ja, és én is vidám vagyok ám, de én csak a végére írom ide, nem a legelejére!

Amikor valaki azt írja saját bemutatkozásában, hogy "egyedül élek, de nem vagyok magányos..." az csak valami önmegnyugtató kincstári, töltelék szöveg, vagy van neki valami több, mélyebb tartalma is? Már csak azért is jó lenne tudni, mert ugye létezik az ún. "társas magány" is, tehát ha társ mellett is lehet valaki magányos, akkor egyedül élve miért és hogyan nem lehet az? Esetleg a 'magány" fogalma nem is egyértelmű teljesen mindenki fejében, de mindenképpen valami negatív, megbélyegző és kerülendő fogalom, érzés, amit muszáj tagadni, és csak azzal már meg is oldódott? (Inkább csak gondolat ébresztőnek szántam ezt, nem várok kommenteket, ha nagyon szeretnéd megválaszolni, közvetlen üzenetben várom.)

Amikor elindítok itt egy keresést, az általam megadott szempontok, szűrési feltételek szerinti lista megjelenik... Azt is megválaszthatom, hogy milyen szempont szerint legyenek rendezve. Ha "az új tagok előre" opciót választom, a rendezés megtörténte után rákattintok az elsőre a sorban... Ha ilyenkor azt látom az adatlapján, hogy hónapok óta nem járt itt, és még ezzel együtt is új tagnak számít, (a legújabb van legelöl), akkor bizony van min elgondolkodni. Nem is mondanám, ha ez csak ritka eset lenne, de nem az. Lehet, hogy én is szoktam új tagként megjelenni találati listákban? Ez is előfordulhat... Ilyenkor nevess fel hangosan, egész nyugodtan! Én is szoktam...

Annyiszor olvastam már "társkereső" nők adatlapjain bemutatkozásként (de inkább az helyett) a "Jól csak a szívével lát az ember..." idézetet, hogy azt meg sem lehetne számolni. Ez érdemi bemutatkozásnak vagy akár csak valóban őszinte gondolatnak a nők részéről annyira sem vehető komolyan, mint ahogy az, amikor én is egy másik idézettel mutatkoznék be: "...az ész a fontos, nem a haj". Pedig nálam ez pontosan egy őszinte és valósághű, tömör bemutatkozás lehetne, és nézd meg hozzá a fotóimat, különösen a fedetlen fővel készülteket... Nos, te akkor mivel is látsz jól? Gondoltam, hogy mégis csak a szemeddel... de ha tévedek írjál, ehhez itt még előfizetőnek sem kell lenned!

A pártalálás sikerének esélye egyenesen arányos a szimpátiával, de fordítottan arányos a földrajzi távolsággal. Több más szempont is van persze, de beszéljük meg, kinek mi a fontos és érdekes, mi számít jobban vagy kevésbé!

Röviden és könyörtelenül őszintén fogalmazva azt mondom, hogy társ (partner, pár) nélkül lenni, létezni bár lehetséges, sőt egyes szempontok szerint talán még könnyebb, jobb, egyszerűbb, szabadabb, praktikusabb, stb. is lehet, de az ilyen módon létezés tagadhatatlan velejárója a szeretetínség és a szexuális nyomor is, amit nem tud megoldani, kipótolni semmi, minden önámítás, vagy kifelé mutatott, eljátszott elégedettség, teljes értékűnek látszó (hazudott) élet ellenére sem. Aki ezt a két súlyos hiányt és nyomort tagadni próbálja, elbagatelizálja, az önmagának is hazudik, és ha a korrekt, eredménycentrikus társkeresést csak imitálja, eljátssza, vagy még azt sem teszi, az elsősorban önmaga ellen vétkezik súlyosan és megbocsáthatatlanul, de másnak is árt vele, minimum annak, akivel egyébként esetleg egymásra találtak volna.

Pótcselekvésként legalább társat még lehet jól választani, főleg, ha te sem az egyik szörnyet a másikra cserélő (26-04-12) vagy. Most sikerült az országnak az egyik szörnyet a másikra cserélni, mert nagyon kevesek tudnak jól választani, azért is, mert nagyon be lettek csapva, félreinformálva, manipulálva, és sorolhatnám a részleteket, rengeteg van. Érzésem és sajnos tapasztalatom, hogy a társkeresésben ugyanez van, ugyanezzel a végeredménnyel, a zömében sablonos, igénytelen, vagy pláne semmi bemutatkozással, vagy valami hatásvadász módon, a korábbi bejegyzéseim ide a naplómba sokat elmondanak erről bővebben is. Fel a fejjel mégis, főleg, ha egy céltudatos, értelmes, igényes, de a földön járó, realitás érzékkel is megáldott olyan nő vagy, aki legalább pótcselekvésként legalább társat jól szeretne választani magának, és azért az is jó lenne, ha én is jól járnék vele...

Mindenféle emberi kapcsolat csak úgy tud JÓL működni, ha van BIZALOM. Legyen szó baráti, munkatársi, vagy éppen párkapcsolatról, stb. A párkapcsolat különösen kényes és igényes a bizalomra. A bizalomnak két fajtája, vagy fázisa van, a megelőlegezett bizalom, és a megszolgált (megérdemelt) bizalom. A párkapcsolat csak úgy tud egyáltalán elindulni, ha egy legalább minimális, de annál inkább több megelőlegezett bizalom kölcsönösen megnyilvánul, megadatik. Ez jelenti pl. azt, hogy egy regisztráció során valaki nem fotó nélkül regisztrál, (itt pl. nem is lehet, de máshol igen), vagy nem olyan fotót tesz fel, ami napszemüveges, félhomályban, vagy durva ellenfényben, vagy távolról készült róla, hogy legfeljebb csak a körvonalai láthatók rajta. Olyan friss fotó(ka)t kell/érdemes feltenni, amin jól látható, értékelhető, mind az arca, mind az alkata, ha el is szeretne jutni egy személyes találkozásig, és ott nem az óriási csalódás okozását szeretné bezsebelni magának. Ugyanide tartozik még a bemutatkozás megírása is, ami megelőlegezett bizalom esetén nem a "semmit sem írok, mert írni bármit lehet" vagy 'ismerj meg, majd megtudod milyen vagyok', vagy idézet valakitől, vagy sablonos, rövid, odavakkantott pár szó, egy-két tőmondat, hanem bemutatkozás valóban, saját szavakkal, saját magáról, vagy legalább a saját gondolatai, mondanivalója. Ezen túlmenően egy-egy kapcsolatfelvétel esetén is nagyon fontos eleme a megelőlegezett bizalomnak a közlékenység, már írásban is, minél őszintébben, tartalmasan. Óriási tévedés, és bizalomhiányra utal az azonnali személyes beszélgetésre törekvés, megfelelő fotócserék, és érdemi üzenetváltások nélkül, hogy zsákbamacska jellegű találkozásba vigyük bele a másik felet. Aki hazudós, az ott vagy akkor is hazudni fog, nem csak írásban, sőt aki nem mer vagy akar egy kicsit "írásbelizni" is a "szóbelizés" előtt néhányszor és közlékenyen, az hajlamosabb lehet a hazugságra, és éppen attól tart, hogy kiderülhet, hogy mást írt, mint amit ott mond, ezért inkább nem is írna, csak beszélgessünk, meg találkozzunk, aztán majd ha esetleg kiderül később, hogy a beszélgetés során hazudott, akkor majd el lehet intézni azzal, hogy nem jól emlékszel, én nem azt mondtam... az írás meg megmarad, aki nem akar hazudni, az megteszi nyugodtan, hogy írni is mer és akar is, sőt még tud is, bár utóbbi már sokakra sajnos nem jellemző, de akkor meg őszintén be kell vallani, hogy sajnos lényegében "fogyatékos" ebben a tekintetben, amúgy meg úgyis kiderül napnál világosabban. A megelőlegezett bizalom tehát nagyon fontos, nélküle bele se fogj az ismerkedésbe, mert elbukod biztosan, ha meg mindkét fél annak hiányában kezdi, akkor pláne. Ez biztosabb mindennél. Továbbá az is, hogy ennek a megelőlegezett bizalomnak csak a kapcsolat kezdetén van és lehet szerepe, létjogosultsága, később már nem. Később, az idő és a történések haladtával már átveszi a helyét a megszolgált (megérdemelt) bizalom, ha a kapcsolat úgy folytatódik, fejlődik, hogy ez ki tud alakulni, és meg tud erősödni egymás iránt. Akkor viszont mindig és folyamatosan ápolni kell és érdemes ezt a sokkal stabilabb változatát a bizalomnak, nem szabad kusza ötleteknek, rögeszmének, irányzatnak, divathullámnak, bulvár befolyásnak, szó-beszédnek, stb. bedőlni, és elkezdeni tönkretenni azt az óriási kincset, ami évek alatt megkeletkezett a felek között. Én a kezdetben tehát a megelőlegezett bizalomra számítok, és kínálom fel a részemről, ha sikerült megérteni valóban a fentiekben írtakat, nem olyan nehéz és bonyolult ez, sőt világos, mint a nap. Köszönöm a figyelmedet, ha idáig eljutottál, akkor fogékony vagy a jóra, értékes gondolatok befogadására, de talán még alkalmas is egy boldog párkapcsolatra.

Már intenzíven munkára fogtam azt a nagyon praktikus funkciót itt, ami sokat segít nekem abban, hogy megoldjam azt a problémát, amiről a "társkereső múzeum" c. bejegyzésemben írtam, javaslom azt is (újra) elolvasni... Ez pedig nem más, mint az "elrejtem' funkció azoknak az adatlapján, akiket ugyan kilistáz nekem itt a keresés alkalmával az oldal, de sajnos a múzeumba illőek az inaktivitásuk miatt. Így nem kell újra és újra látnom azokat, akik gyakorlatilag nincsenek is itt, már hónapok óta.

Éveken át mindig írtam újabb és újabb saját friss, ropogós locsolóverset húsvétra, és azzal mentem locsolkodni, és persze mindig sikert is arattam velük. Voltak évek régebben, amikor a közélet és a közállapotok elég normálisak voltak úgy általában, akkor még kedves, aranyos, és közéleti szempontból semleges verseim voltak. Később már mindig volt valami olyan "helyzet", történés, közállapot, amit aktuálisan bele lehetett foglalni többé-kevésbé humorosan az aktuális locsolóversbe, több esetben meg is nevezve pl. az éppen közutálatnak vagy köztiszteletnek örvendő "közszereplő" nevét is, vagy az az eseményt, ami foglalkoztatta az embereket. Szerintem az idei évre, mostanra meg már különösen annyira eldurvult a közélet, a közállapotok belföldön is és világ viszonylatban is, hogy ezt már le se lehet írni, nem lehet rá szavakat találni sem. Így aztán az idén már új locsolóverset nem írok, de most megosztom veletek a legutóbbit, a tavalyit, mert mára nézve még fokozottabban igaz és aktuális a tartalma, aki tudja és akarja, használja fel, ha locsolkodni megy, könnyen megtanulható, rövid, és mindent elmond, mintha most írtam volna. Áldott, boldog húsvéti ünnepeket kívánok! Írhatnék locsoló verset, Mondhatnék valami "nyerset", Erre a megőrült világra, Totális-globális gulágra... De inkább itt vagyok locsolni, Mosolyt az arcodra kicsalni!

Ha valaki sétál az utcán, elhaladva a házak mellett, előfordul, hogy olyan ablakkal is találkozik, amelyik nyitva van valamiért, tehát éppenséggel be lehet látni a szobába a járdáról menet közben. Ha a sétáló csak elhalad egy ilyen ablak mellett, legfeljebb bepillant közben, már akkor is lehet valami impulzusa, véleménye a szobáról, sőt akár az egész házról, de ezt megtartja magának, ez a normális. Aki viszont meg is áll egy ilyen nyitott ablaknál, jól megnézi, hogy mi látható bent, majd szépen továbbmegy, véleményezi magában a látottakat, az már eltér az átlagtól, mondjuk rá csak azt, hogy kíváncsi típus, de nem árt senkinek. Az utóbbi esetnél már több és sajnos rosszabb az, ha valaki azt teszi, hogy a látottak alapján nem csak így megy tovább, hanem bekiabálja az ablakon a véleményét, észrevételeit, majd elrohan, anélkül, hogy az esetleges választ megvárná, és az érdekelné őt. Életedben már biztosan te is sétáltál el többször is az utcán nyitott ablak mellett. Hányszor kiabáltál be és rohantál el? Na ugye... Nem jellemző az ilyesmi az ép lelkületű, szellemi-érzelmi világú emberekre. A fenti példát, hasonlatot olvasva könnyebben érthető meg az, amit mondanék itt és most: A nyitott ablak jelenleg az én naplóm. A sétáló te vagy, ha elolvasod a tartalmát, akkor megállsz az ablaknál, és jól kibámészkodod magad, hogy mit látsz bent... Ha úgy írod meg nekem a véleményedet az olvasottakról, hogy utána rögtön le is tiltasz, nehogy válaszolni tudjak rá, akkor bekiabáltál és elrohantál, és gyáva vagy. Vannak ilyenek is, szerencsére kevesen, de vannak sajnos. Természetesen ők tudják a tutit, ők a bölcsek, a tévedhetetlenek. Persze... De mégis itt vannak ők is, és éppen egy lépéssel sem tartanak előbb mint én a társkeresésben/találásban, mert ellenkező esetben már nem lennének itt. Főleg az a bajuk, hogy nem szeretik a határozottságot, a kikristályosodott, stabil értékrendű egyéniséget, tapasztalatra épülő meglátást, véleményt, csak az "értéksemleges" bulvármédia dumáját. A színtelen, szagtalan, nyúlós, a mostani korszellem és szokások, trendek szerinti ember a jó, az nem lóg ki a sorból... Még olyan "zseniális" észrevételt is kaptam legutóbb, hogy biztos az MI-val íratom a naplómat. Gratulálok, neked már csak olyan van biztos, én megmaradok a magaménál. Ezt a bejegyzésemet az ilyen bekiabáló és elrohanó alakoknak válaszul tettem meg, mert az azonnali letiltás miatt ott nem tudok (egyébként lehet, hogy nem is akarok) válaszolni, van nekem jobb dolgom is. Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az öltözzön fel gyorsan!

Az én korosztályom is még úgy nevelődött, és úgy tartja, hogy a táncban (is) a férfi vezet, és nem a nő. Azért írtam, hogy is, mert azért a hagyományos értékrend szerinti párkapcsolatokban persze más téren is, nem csak a táncban. Már persze akkor, ha egyébként alkalmas is rá, és akkor nem is szereti/kívánja átadni ezt a vezető szerepet a nőnek. Ahol mégis átadja, ott már nem ő a férfi a háznál, ha értjük a lényegét ennek a mondásnak. Nem biztos, hogy a nálam jóval fiatalabbak értik, és pláne, hogy még mindig ehhez igazodnak. A teljesen fiatal, ma már sajnos nem nagyon nevelt, leginkább sajnos csak növelt korosztályban már lehet egészen másként is, nem tudom, csak gyanítom. Akár hogy is van, az ő dolguk... Én egyáltalán nem vagyok egy elnyomó, uralkodó típus, hozzám sokkal közelebb áll egy egyenrangú kapcsolati modell követése, de azt azért kijelentem, hogy velem egy közös úton nem is tud elindulni sem egy olyan nő, aki már a kapcsolat kezdetén a vezetést magához szeretné ragadni, ennek adja a jelét bármiben is. Miért? Azért amivel kezdtem ezt a bejegyzésemet. Néhányan már elbuktak ezen a dolgon, aki nem akar hozzájuk tartozni, az kérem, hogy ennek a szellemében viszonyuljon hozzám, ha egyébként akar egyáltalán bárhogyan is viszonyulni. Azért szólok így előre, hogy minél kevesebb csalódást, sérülést okozzunk egymásnak bárkivel, aki kapcsolatba kerül velem ismerkedési szándékkal. Köszönöm a megértést.

Egy kis elgondolkodni valót szeretnék a figyelmükbe ajánlani azoknak, akiket érint, és hogy kik azok, azt mindenki tudni fogja, miután esetleg újra elolvassa a saját "bemutatkozását" itt az adatlapján. Nem ritka az olyan típusú bemutatkozás, ami főleg, vagy csak teljesen arról szól, hogy a megírója mennyire szeret pl. tengerparton, vagy éppen hegyekben, vagy bárhol máshol nyaralni, üdülni, milyen szórakozási módokat, formákat és helyeket kedvel, és még mit tudom én milyen további, lényegében fogyasztói-fogyasztási szokásai, kívánságai, vágyai, szemlélete, vagy éppen gyakorlata van... Ez a bemutatkozása lényege, fő üzenete. Gyönyörű! Érdemes azonban őszintén átgondolni mindent, ezt is, a várható kilátások tükrében... Teljesen mindegy ki nyeri az áprilisi választást most 26-ban, olyan durva és nehéz idők jönnek mindenkire, mind a belföldi, mind a nemzetközi helyzet, viszonyok, állapotok előre látható és majd egyre tovább is romló, viszonyai és történései miatt, ami nem fog kedvezni a nyaralósdi és egyéb fogyasztósdi, hedonista törekvéseknek, szándékoknak, ábrándoknak, szokásoknak vagy éppen önámításoknak, pont ellenkezőleg, minimálisra redukál majd, vagy akár lehetetlenné fog tenni minden ilyesmit, a túlélésért küzdés keserves időszaka következik. Ne legyen igazam, és ne hidd el, és őszintén nem szeretném én sem ezt, de reálisan merek gondolkodni és következtetni. Egyelőre ma még messze nem tartozom a nélkülözők már most is elég széles táborába, és mire én még csak elkezdek majd nélkülözni, addig az ország kb. nyolcvan százaléka már éhen fog halni a nélkülözésben, így a maradék átlagot sem a tengerparti nyaralás, stb. vágya fogja motiválni, hanem a túlélés... Ennek szellemében érdemes elgondolkodni azon, hogy miket irkál össze az ember egy bemutatkozás szövegében, mert minimum komolytalannak, tévesnek, idejét múltnak tartom sokak ilyen fogyasztói szemléletű, vagy úgy a kb. tíz évvel ezelőtti állapotokhoz még talán illeni tudó "limonádé" bemutatkozását, de ma már csak a fejemből nézek kifelé, ha olvasom...

Remek érzés, élmény a spontaneitás megélése valamiben, ha az valóban az, nem csak valami önámítás, illúzió keltés saját magunk, de akár mások számára is. Valakivel ismerkedési, párkapcsolati viszonyba keveredni is nyilvánvalóan spontán módon a legjobb és legérdekesebb, ha az valóban úgy sikerül, úgy történik valahol, valamikor az életben, személyesen, az online világon kívül, a véletlenszerűségben sodródva éppen. Egy társkereső oldalra regisztrálni, ott (vagy pl. itt) társat keresni, saját adatlapunkat így-úgy kitöltve, vagy nagyon ki sem töltve, csak odavetve rá valamit, az már viszont olyasmi, aminek köze sincs a spontaneitáshoz. Érdemes ebbe jól belegondolni, és megérteni, és valahogy legalább saját magunknak bevallani és elfogadni, hogy ez nem a spontán módja és műfaja az ismerkedésnek, mert senki nem véletlenül került fel ide sem. Ennek ellenére és mégis inkább olyat próbálni eljátszani, elbábozni, hogy valami spontán, vagy annak tűnő módon és lépések mentén menjen, haladjon az ismerkedés, az persze lehet egy érdekes és izgalmas játék (de inkább csak játszma), de nincs valóság alapja a spontaneitás tekintetében. A társkeresők népes tábora tele van teljesen tapasztalatlan, de hatalmas önbizalommal, hamis illúziókat tápláló kezdőkkel, akiknek kedvenc illúziója abban hinni és bízni, hogy pl. itt is részük lehet egy spontán ismerkedésben és társtalálásban. Nekik előre szólok, nem lesz, mert ez nem az a hely, mód, közeg, stb. ami ennek felelne meg. Ezt bőséges tapasztalat birtokában mondom, rutinos társkeresőként, érdemes megszívlelni és megérteni. Az élet minden egyéb területén szokás és magától értetődő dolog bizalommal, fenntartások nélkül viszonyulni a valamiben már jártas, rutinos, tapasztalt emberekhez. Itt nem. Itt mindenki majd ő maga fogja és akarja egyedül elkövetni az összes tévedést és hibát, amit csak lehetséges elkövetni ezen a bonyolult, rögös, zsákutcázós "terepen". Nem kívánja pl. elfogadni egy rutinos társkereső javaslatát az ismerkedés menetére, lépéseire, módjára vonatkozóan, majd inkább az ő maga "spontán" elképzelése valósuljon meg ezen a durva módon és mértékben nem spontán helyen és közegben. Lehet illúziókat kergetni bárhol, bármikor, itt is, csak nem érdemes. Ezt legalább akkor vedd figyelembe, ha velem kerülsz kapcsolatba ismerkedési indíttatásból, akár te kezdeményezed, akár én. Köszönöm, ha elolvastad végig, és kérlek, olvad el újra, még figyelmesebben, megéri...

Az ismerkedés menetének, módjának, lépéseinek vannak "szokásos" formái, gyakorlata, de a nagyon átlagostól eltérő is lehet természetesen, csak fogékonyság kérdése, ki tud vagy akar élni vele... Ha olyan nővel kerülök kapcsolatfelvételbe pl. itt, akinek sem a bemutatkozása, sem a fotóanyaga nem jobb egy sablonos átlagnál, nem informatív, nem megkapó, és a kapcsolatfelvétel után sem tudok sehogy sem kicsalni tőle valami érdemibb, alaposabb bemutatkozást, bővebb, értékelhetőbb fotóanyagot róla, akkor próbálom megkönnyíteni a dolgát, bátorítani őt azzal, hogy előbb én mutatkozom be elég részletesen, olvasmányosan, ha érdekli, és ha jelzi, hogy igen, érdekli, akkor bocsátom rendelkezésére ezt az anyagot. Mert mielőtt beszélgetünk, jó az, ha nagyjából képben vagyunk már egymást illetően, pl. a lehetséges beszélgetési témákat tekintve is van valami alap, valami igazodási lehetőség... Az, hogy valaki ezt így elfogadja-e él-e vele, vagy nem, az eleve nagy segítség nekem, hogy megértsem a hozzáállását egy érdemi ismerkedéshez, illletve egyéb következtetéseket is levonhassak. Aki esetleg megkapja ezt az olvasási lehetőséget, de mégsem él vele, az azonnali személyes beszélgetést favorizálja feszt, miközben pl. elkotyogja nekem, hogy bezzeg a tévében néz valami izét, valami celebes műsort, mert arra azért van ám ideje, kedve, stb. az igen könnyen megtudja, hogy van egy nagyon jó mondás: 'A lehetőségekkel az a baj, hogy sokkal nagyobbnak látszanak, amikor már mennek, mint amikor jönnek". Ennek személtetésére, megértésére bemásolom ide az épp most küldött válaszomat annak a nőnek, akivel megakadt az ismerkedésünk azért, mert ragaszkodik nagyon a saját, zsákbamacskázós találkozás és beszélgetés mindjárt és azonnal módszeréhez, egy olyan jó semmilyen színvonalú adatlappal itt, majd megkapva a lehetőséget a bemutatkozásom elolvasására a beszélgetés előtt, nagy bölcsen mégis inkább tv-t néz és lepöccint engem, mert ő nem ér rá olvasgatni, stb. Ime, a válaszom: Szia. Gondolom, most aztán végtelenül elégedett vagy és büszke magadra, hogy ilyen remekül lepöccintettél engem. Jól meg is úsztad, hogy értő módon, figyelmesen elolvasd a bemutatkozásomat, ami amúgy egyáltalán nem az életem története, de hagyjuk, nem számít. Mióta a rendelkezésedre áll, már rég el is olvashattad volna, ha mondjuk nem inkább "feketepákó"-zol, vagy más hasonló haszontalanságokkal pazarlod el az idődet. Mert ugye arra azért van, és az érdekel, ami a szórakoztató ipar agymosása a széles tömegek számára. De nem baj, sőt örülök neki, hogy ilyen egyszerű és könnyű módon kiderült, hogy valójában nem a társkeresők, hanem inkább a társkerülők táborába tartozol. Rendelkezésedre bocsátottam a jó lehetőséget, hogy megismerj a lehető legkényelmesebb módon, én nem mondtam, hogy nem beszélgetek, én csak azt mondtam, hogy majd utána, ha ezzel készen vagy, ha elolvastad... Nem regény. Annál sokkal kevesebb, de te menekülési rohamot kaptál már ennyitől is. A te bajod, és téged minősít ez, nem engemet. Azzal, hogy nem kívántál kihasználni (felhasználni) egy ilyen lehetőséget, hanem a mielőbbi beszélgetéshez ragaszkodtál, azt mutattad meg nekem, hogy olyan nő vagy, aki domináns természetű, nem hajlandó alkalmazkodni már a kezdet kezdetén sem, annak ellenére sem, hogy pl. a társkereső oldalon sem a bemutatkozásodban, sem a fotóanyagodban nem térsz el a nagyon szerény átlagtól, hogy finoman fejezzem ki magamat. Majd aztán mégis, te megmondod, hogy hogy legyen... Persze, de nem nekem. A kisujjamban több van ebben a műfajban, mint neked a fejedben, de nem érdekes, csináld csak nyugodtan a saját eszed szerint, kövess el minden hibát nyugodtan, egyedül, százszor is akár. Mivel most nagyon elégedett vagy magaddal, örülj nyugodtan a "bölcs" döntésednek, én is örülök neki, mert egy zsákutcát nem kellett így nagyon bejárnom, az elején rájöhettem, hogy ez olyan utca lesz, csak a tábla hiányzott az elejéről, ami figyelmeztet. Fejlődj jól és sokat a társkeresésben, rád fér, a "feketepákó"-s műhelyek helyett azonban talán inkább Bedő Imre nevét és szellemi műhelyét ajánlom a figyelmedbe, hogy csak egyet említsek meg... Nem haragszom. Majd megharagszol te saját magadra, ha egy kicsit már fejlődni fogsz ebben a tárgyban. Persze találd meg te is azt, aki neked való! (Ennyi... aki érti, az érti. másoknak jó tv-zést kívánok!)